„Ahol nincs csend, ott csak gonoszság terem. Az ember a bűn miatt elveszíti a csendet, ezért nem is hallja Isten szavát. Hiszen Isten halk szóval szól, a zajos ember pedig legfeljebb a maga vagy társa szavát hallja."
Visky Júlia
Céltábla - 84. szám / 2015. június 1.
Fészekhagyók és visszatérők
Mi történik, ha a felnőtt gyerek visszatér a szülői házba?
„Anyu, apu! Felvettek az egyetemre! Költözöm kollégiumba!
Anyu, apu! Felvettek az első igazi állásomra! Van egy új albérletem!
Anyu, apu! Minden rossz….. Kirúgtak az állásomból, 5 hónapja nem találok másikat, drága az albérlet, hazaköltözhetek?”
Ha ismerős a fenti beszélgetésből bármelyik, akkor Ön valószínűleg boldog szülő, aki felnevelte gyermekét, látta minden lépését, egyszer már elengedte a kezét, de a gyerek most újra meg akarja fogni és visszamenni a biztos szülői házba.
Gary Chapman és Ross Campbell Szülőfüggő fiatalok (Hogyan szeressük felnőtt gyerekeinket?) c. könyve ezt a nagyon aktuális kérdést járja végig. A szeretet, segítés, önzetlenség határairól írnak, amikor mérlegelni kell, meddig lehetünk egy felnőtt ember szülei és segíthetjük útján.
Számos család történetét olvashatjuk: depressziós gyermek, unokával egyedül maradt gyermek, útkereső fiatalok élethelyzetén keresztül láthatjuk, a szülőnek továbbra is egy feladata van: a feltétel nélküli szeretet és a közös helyes út megtalálása. Mert itt közös gondolkodást javasolnak a szerzők, nem elég a szülői szigor, a „mert én vagyok az idősebb, jobban tudom” hozzáállás. A gyerekre partnerként kell tekinteni és lefektetni az új családi közös együttélés szabályait. Ha ez nem sikerül, érdemes szakembereket bevonni a folyamatba.
Chapman és Campbell könyve érdekes példákon keresztül mutat utat, hogyan lehetséges felnőtt gyerekekkel az együttélés, akár a hit, akár a családi kassza vagy a kapcsolatok szűrőjén keresztül nézzük őket.
„ Anyu, apu! Köszönöm, hogy segítettek fél évig! Most már van újra állásom! Jövő héten költözöm!”