A hátrányos helyzetű vagy tanulási nehézségekkel küzdő általános iskolás és középiskolás diákok felzárkózásában nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a tanodák, ahol minden hétköznap délután szakképzett pedagógusok és szociális munkások segítik a fejlődésüket, tanulási és szociális hátrányaik kompenzációját. A koronavírus-járvány miatt tavaly bevezetett távolléti oktatás azonban tovább súlyosbította ezeknek a diákoknak a lemaradását. Ez komoly kihívás elé állította családjaikat, de a tanodák munkatársait is.

A Magyarországi Református Egyház Diakóniai Irodája az ország egyik legnagyobb tanodahálózatának fenntartója: fenntartásában jelenleg tizenkét tanoda működik. Megkerestük közülük néhánynak a szakmai vezetőjét, valamint Eperjesi Tamást, a Diakóniai Iroda felzárkózási ágazatának vezetőjét, hogy meséljék el, hogyan élték meg az elmúlt évet és milyen tanulságokkal vágtak neki a jelenleginek. A Dencsházai Tanoda részéről Wolf Ferencné, a Piliscsabai Tanoda részéről Kézdy-Brózik Vera, a Pilisvörösvári Fecskefészek Tanoda részéről Nagy Krisztina válaszolt kérdéseinkre.



Áthidalni a távolságokat
A tavaszi zárás és online kapcsolattartás mindenkit egyformán váratlanul és felkészületlenül ért. „A mélyszegénységben élő családok jelentős részénél nem volt olyan eszköz, amellyel a gyerek folyamatos kapcsolatot tarthatott volna fenn az iskolával. Az okostelefonok zömmel a családfenntartóknál voltak. Ráadásul hiányoztak a kellő feltételek az otthontanuláshoz, akárcsak az online számonkérés kultúrája” – mondta Eperjesi Tamás. Körülbelül a tanodák fele olyan kis- és aprótelepüléseken működik, ahol a falu határáig ugyan van kiépített, szélessávú internet, de szolgáltató nincs jelen a településen, így a digitális oktatás még az átlagosnál is nehezebben működött. „A kollégák plusz feladatokat vállaltak azért, hogy erre a problémára különféle megoldásokat találjanak.”

A Pilisvörösvári Tanodában körülbelül 30 gyerek jár: alsó és felső tagozatosok, valamint gimnazisták. Nagy Krisztina elmesélte, hogy tavaly tavasszal nemcsak az eszközök és az internetkapcsolat hiánya volt gond, de sok diáknál az eszközhasználat is nehezen ment, illetve a szülő sem tudott minden esetben jól segíteni. „Főleg a legkisebbeknél okozott problémát az informatikai eszközök kezelése, akárcsak az, hogy 15 percnél tovább fenntartsuk az érdeklődésüket az online oktatás során. A középiskolások motivációját pedig nehéz úgy fenntartani, hogy nem kell bejárniuk az órákra” – sorolta. Májusra már nagyon érezhető volt a lemaradás, különösen a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknél.

„Két-három család volt, ahol jelezték, hogy nincs szükség digitális oktatásra, mert tudnak otthon a gyereknek segíteni. Azonban velük is rendszeresen konzultáltunk, és ahol kellett, ott segítettünk a tanításban. Volt, hogy németet tanítottunk a szülőnek, hogy abban is tudjon segíteni a gyerekének” – mesélte Nagy Krisztina. Amikor a településen körbement a hír, hogy jó néhány tanodás gyereknek nincs eszköze, akkor a helyiek megkeresték őket laptopokkal, tabletekkel. „Később nagyrészt megoldottuk, hogy legyen, amit mi is ki tudunk adni. Sikerült használt mobiltelefonokat is vásárolnunk, amelyekbe pénzzel feltöltött SIM-kártyákat tettünk, hogy lehessen internetezni velük. A helyi közösségnek köszönhetően nagyon olcsón sikerült hozzájutnunk ezekhez.”

A Piliscsabai Tanodába túlnyomórészt általános iskolások járnak, csak néhány gimnazista korú diákjuk van. Náluk körülbelül két hétig tartott az átállás az online kapcsolattartásra. „Több családnak sikerült internet-hozzáférést biztosítanunk, egy részüket eszközökkel is elláttuk. Összeállítottunk egy órarendet, és minden gyereknek kapott egy mentort, aki meghatározott időben kereste őt minden héten kétszer” – mondta Kézdy-Brózik Vera. Kizárólag iskolai feladatokkal foglalkoztak, emellett igyekeztek valamennyire a közösséget is egyben tartani. Hétfőnként közös online játékot tartottak, amelybe bárki becsatlakozhatott. Szorosan együttműködtek a helyi szakemberekkel, az iskolák szociális segítőivel, iskolapszichológussal és a rászorultakat adományokkal is támogató családsegítővel.

A Dencsházai Tanodába kizárólag általános iskolások járnak. Wolf Ferencné elmondta: folyamatosan szembesültek a gyerekek és családok problémáival és feladataival. „Az Ormánság határán élünk, itt sok a nagyon hátrányos helyzetű család. Ők eszköz és internet híján papír alapon kapták meg a tananyagot. 25 főből ez 15 gyereket, azaz 6-7 családot érintett. Nemcsak a tanodásainkon, de a családjukban lévő többi gyereken is igyekeztünk segíteni. Telefonon keresztül átbeszéltük az anyagot, és ezután juttattuk el az iskolákba a megírt leckéket. Ez valamennyiünknek elvitte szinte az egész napját, mert volt, akinek délelőtt tudtunk segíteni, másoknak délután vagy este, ha akkor jutott okostelefonhoz.”



Kihívásról kihívásra
Nyáron mindenki arra törekedett, hogy a megszokott táborozás, természetjárás, szabadtéri közösségi programok mellett bepótolják a lemaradásokat is. „Sokszor a helyi tanoda leleményességére és kapcsolataira volt bízva, hogy másokkal együttműködve megszervezzék a nyaralásokat. Mi magunk is igyekeztünk különböző kezdeményezéseket összekötni a tanodákkal, a Bárka Tábor például különösen nagy segítség volt” – mondta Eperjesi Tamás. Míg Piliscsabán inkább a közösségépítésre és a szociális kompetenciafejlesztésre helyezték a hangsúlyt, addig Pilisvörösváron a tanulásra. Dencsházán mindkettőnek igyekeztek kellő teret biztosítani az iskolával közösen szervezett kéthetes helyi tábor során.

Ősszel is igyekeztek programokat szervezni, megünnepelték a teremtés hetét, bicikliztek és helyi tájértékeket gyűjtöttek. „Örömmel mondhatom, hogy a tanodáink nagy része már ökogyülekezeti címmel rendelkezik” – mesélte Eperjesi. „Ugyanakkor az újabb lezárások óta a közösségi alkalmak nagyon elsikkadtak. A hátránykompenzációk mellett az egyik legfontosabb feladatunk olyan közösségek építése, amelyekben a gyerek jól érzi magát és ahová szeret tartozni. De amikor tíz főig lehetett csak rendezvényeket szervezni, végig maszkban, ami ennek a korosztálynak is komoly próbatétel, vigyázva az idősebb, jelentős részben nyugdíjas korú pedagógusainkra, akkor sok mindent el kellett halasztani.”

A Piliscsabai Tanoda ősz óta az eredeti munkarend szerint heti ötször négy órát tart nyitva. Minden diákjuk heti kétszer jár a tanodába kompetenciafejlesztésre. A Pilisvörösvári Tanodában pedig 10-12 fős csoportok helyett 5-6 fős csoportokban találkoznak a diákokkal, hogy még a pedagógusokkal együtt se legyenek tíznél többen. „Több csoportra osztottuk őket, a maszkhasználat állandó. A középiskolások gyakrabban jönnek, mert nem áll rendelkezésre minden családnál otthoni internethasználat, ezért a tanodában szoktak leckét írni és tanulni. Délelőtt nem vagyunk itt, de akinek ilyenkor is szüksége lenne az internetelérésre, annak a lelkipásztor kinyitja a tanoda épületét és bejöhet” – mondta Nagy Krisztina.

Dencsházán az őszi korlátozások bevezetésekor az volt a legnagyobb kihívás, hogyan tudják a diákokat az előírásoknak megfelelően kiscsoportokba osztani úgy, hogy a tanulás is eredményes legyen. Hála Istennek több olyan helyiség is rendelkezésre állt, ahol el tudták őket különíteni egymástól. Emellett a diákok tanodába szállítását is meg kellett szervezni, és a jócskán megnőtt motiválatlansággal is szembe kellett nézni. „Azt tapasztaltam, hogy a szülők már tavasszal belefáradtak abba, hogy mindig ott legyenek a gyerekük mellett, ezért a diákok ősszel gyakrabban voltak magukra hagyva. Ez sokuknál felületességet eredményezett. Van persze olyan közöttük, aki folyamatosan és nagyon jól teljesített, de nem ez volt a jellemző” – fejtette ki Wolf Ferencné.

Egyházi és pályázati segítségekkel decemberre új tableteket vásároltak a gyerekeknek. „Ezekkel a jövőben már sokkal könnyebben és egyszerűbben fognak tudni dolgozni a gyerekek, és a kicsik is megtanulhatják az önálló tananyagfeldolgozást” – tette hozzá a dencsházai tanoda szakmai vezetője. Nem csak eszközökkel segítik folyamatosan a családokat: hol kézműves foglalkozáshoz küldenek felszerelést, hol játékötleteket, hol élelmiszercsomagokat juttatnak el nekik. „A családokkal nagyon szoros kapcsolat alakult ki, talán még szorosabb, hiszen nemcsak a tanulási problémáikat osztották meg velünk, de a mindennapi ügyes-bajos gondjaikat is.” A családokkal való kapcsolat elmélyüléséről számolt be Nagy Krisztina is.



Pótolni a pótolhatatlant is
Mindhárom tanodai szakmai vezető szükségesnek látja, hogy már a legkisebbeknél hangsúlyt kapjon a digitális eszközhasználat fejlesztése. Informatikai eszközökből most már jobban állnak, mint tavaly tavasszal, hála az önzetlen felajánlásoknak. A helyi közösségek és civilek segítsége mellett sok szervezet küldött eszközöket, csomagokat vagy nyújtott egyéb módon segítséget. „A tartós élelmiszereket és a higiéniai eszközöket könnyen tudtuk pótolni, az emberi szeretetkapcsolatokat viszont fizikális találkozás nélkül nagyon nehéz. Azért is adtunk meg minden támogatást a tanodáknak, hogy ezt valamennyire pótolni tudják a családok számára” – magyarázta Eperjesi Tamás.

Idén tavaszra a Diakóniai Iroda a Természettárral közösen teremtésvédelmi vetélkedőt szervez a tanodák számára, amely az öngondoskodás fontosságára és a felelősségvállalásra is felhívná a figyelmet. Igyekeznek a Magyar Református Szeretetszolgálat fenntartásában működő ózdi Válaszút Digitális Programtól is sokat tanulni. Emellett szakmai továbbképzést is terveznek a tanodavezetők számára, és újabb informatikai eszközöket szereznének be a rászoruló családoknak. „Tanodáink a legnagyobb nehézségek közepette is elhivatottan helytálltak. Szeretnénk minden segítséget megadni nekik, hogy továbbra is ilyen elkötelezettséggel végezhessék szolgálatukat.”




Ha valaki támogatná a Diakóniai Iroda fenntartásában működő tanodákat, felajánlását a felzarkozas@diakonia.hu e-mail címre írhatja meg.


Képek: Piliscsabai Tanoda