„Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban. Fütyülök rá, hogy hányan olvassák, vagy hányan nem olvassák a verseimet. Egyetlen célom: egy fokkal közelebb hozni a jóakaratú, érzékeny olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez."
Weöres Sándor
Gyümölcstermő szolgálat
Horváth Dánielt, a Tököli Református Missziói Egyházközség megválasztott lelkipásztorát, április 30-án, szombaton hivatalosan is beiktatták hivatalába. Az ünnepi istentiszteleten Takaró András délpesti esperes hirdetett igét és végezte a beiktatást, továbbá köszöntő beszédet mondott Illés Dávid budapest-déli esperes. Horváth Dániel öt éve szolgál Tökölön, és a jövőben is folytatni szeretné munkáját, kiemelt figyelmet szentelve a gyülekezet megerősítésére, építésére.
„Jézus példázatainak mindig a gyümölcs a kifutása: minden arra vezet, hogy gyümölcsöt teremjünk” – kezdte prédikációját Takaró András esperes János evangéliuma 15. fejezetének 1-5. versei alapján. „A jó gazda megvizsgálja a szőlőt, és ha kell, megmetszi. Ezek a metszések a mi életünkben fájdalmasak lehetnek, de szükségesek ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjünk” – hívta fel a figyelmet az esperes az élet és a lelkészi pálya próbatételeire. „A lelkészi szolgálat sokszor nehéz, de akkor sikerül, ha naponta leborulunk Jézus elé. Végezd szelíd határozottsággal azt, amit a szőlősgazda rád bízott! Ha megmaradsz Krisztusban és ő benned, akkor nem marad el a gyümölcs” – biztatta Horváth Dánielt az esperes.
A Csepel-szigeten fekvő, jelenleg közel 11 ezer lelket számláló Tököl város mintegy 8,5 százaléka vallja reformátusnak magát, de a rendszeresen templomba járók száma jelenleg ötven főre tehető. A tököli református gyülekezet az ötvenes években alakult. A hívek kezdetben házaikban, majd az evangélikus imaházban tartottak istentiszteletet. Ezt az épületet azonban eladták, és az ekkor már megerősödött református közösség templomépítésbe kezdett. A Nagy Béla építészmérnök által tervezett, százötven fő befogadására alkalmas templom 2011-ben készült el. Az épület tornya a Fő utca tengelyében áll, így mindenhonnan jól látható. A református közösséget 2012. január 1-jével nyilvánították missziói egyházközséggé. A tököli gyülekezethez tartozik a szigetcsépi szórvány is, ahol kétheti rendszerességgel van istentisztelet, imaóra.
A tököli gyülekezet kis létszámmal indult, de mára már szépen gyarapszik. Köszönhető ez a gyülekezeti tagok nyitottságának, befogadási készségének és a város fejlődésének is. Fiatal, kisgyermekes családok költöztek Tökölre, akik szívesen bekapcsolódnak a gyülekezet közösségébe. A gyülekezeti tagok saját feladatuknak érzik a gyülekezet építését mind anyagi, mind lelki szempontból. A hitoktatást, vasárnapi iskolát Ecsedi Beáta végzi, aki örömmel mondta, hogy idén nyáron már két turnusban is tudnak gyermek-, illetve ifjúsági tábort tartani. A templomon belül van egy külön helyiség a gyermekek számára, ahol vasárnapi iskolát is tartanak. Fontosnak tartják, hogy a gyermekek minél korábban megszokják az istentiszteletek rendjét, így annak elején és végén is részt vesznek. A lelki épülés mellett fizikailag is szépen fejlődik a gyülekezet, hiszen az elmúlt öt évben a parókiát és a hozzátartozó melléképületet felújították, a templomba karzat és harang épült, valamint elkészült a templomot körülvevő kerítés is.
Horváth Dániel Csaba Budapesten született 1990-ben. A dunaharaszti gyülekezetben konfirmált. Tizenhét éves koráig úgy gondolta, hogy zenész vagy kutató kémikus lesz, de meghallotta Isten elhívását, így a teológiára felvételizett. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán végzett lelkipásztor szakon. Ezután a Budapest-Budai Egyházközségben szolgált Illés Dávid mellett, beosztott lelkészként. 2017 óta a Tököli Református Missziói Egyházközség lelkipásztora.
Horváth Dániel a környékbeli Dunaharasztiban nőtt fel, így nagyon szívesen fogadta el 2017-ben a megbízatást a tököli és a hozzá kapcsolódó szigetcsépi gyülekezet vezetésére. Az elmúlt öt évet így foglalta össze: „Az első három év építkezéssel telt, utána két év Covid-időszak következett. De most már újult erővel, szép környezetben tudunk tovább épülni, gyümölcsöt teremni.” A lelkész küldetésének tekinti, hogy imádságra tanítsa az embereket, ezért rendszeresen tart imaközösségi alkalmakat, lelkigondozói beszélgetéseket. Nagy örömére szolgál, hogy a hétközi imaalkalmakon folyamatosan nő a létszám. Szolgálata elején ketten imádkoztak a főgondnok asszonnyal, de mostanában már tíznél is többen vesznek részt ezeken az alkalmakon. A lelkész számára fontos, hogy a gyülekezetben mindenki megtalálja a helyét, ezért egyéni beszélgetésekkel a személyes kapcsolatokat is igyekszik építeni.
Horváth Dániel korábbi szolgálati helye a budai református gyülekezet volt, ahol három évig szolgált Illés Dávid esperes mellett beosztott lelkészként. Köszöntő beszédében a budapest-déli esperes szívesen emlékezett vissza a közösen végzett munkára, zenei szolgálatokra, imádságokra. „A körülöttünk lévő levegőt automatikusan lélegezzük be, szinte észrevétlenül. A minket körülvevő levegő hasonló az Isten jelenlétéhez. A lelkipásztor feladata, hogy segítsen az embereknek belélegezni az Isten jelenlétét. Viszont ez a lélegzés, jelenlét ne automatikus, hanem tudatos, személyes legyen” – hangsúlyozta Illés Dávid esperes.
A gyülekezet nevében Kálmánné Krémó Csilla főgondnok köszöntötte a megjelenteket, és azt kívánta lelkészüknek, hogy Istentől kapott erővel és bölcsességgel tudjon szolgálni.
Miután Takaró András délpesti esperes átadta Horváth Dánielnek a templom kulcsait és az egyházközség pecsétjét, a jelen lévő lelkipásztorok megáldották a beiktatott lelkipásztort. Ezután Horváth Dániel köszöntötte a megjelenteket, és örömmel fordult gyülekezetéhez is, hogy a templom és a parókia mellett most már van saját lelkészük is. Külön köszönetet mondott Faragó Csaba dunaharaszti lelkipásztornak, amiért gyermekkorától figyelemmel kísérte az életét és rávezette az Isten szolgálati útjára. Illés Dávid esperesnek elsősorban gyülekezetvezetési tanítását köszönte meg.
A Délpesti Református Egyházmegye szokása szerint az ünnepi istentiszteleti alkalmak perselyadományát egy kisebb gyülekezetnek utalják, ezzel is segítve a kis gyülekezetek fennmaradását. A beiktatási istentiszteleten összegyűlt perselypénz a Jászkarajenő–Törtel Református Társegyházközség és a Tószeg–Tiszavárkonyi Református Társegyházközség kiadásait csökkenti.
Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol ajándékátadásokra került sor. Beszélgetés közben a gyülekezeti tagok által készített ételeket lehetett elfogyasztani.
Képek: Hurta Hajnalka
