„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk
Semmihez sem fogható élmény volt, amikor újszülött gyermekeimet a kezemben tarthattam. Attól féltem, nehogy leejtsem őket és közben különféle érzések kavarogtak bennem. Öröm, hála, meghatottság és egy nagy adag bizonytalanság.
Rádöbbentem, hogy fogalmam sincs, mit kell ezekkel a kis lényekkel kezdeni. Ösztönösen fogtam, öleltem, pusziltam, szerettem őket, de elképzelésem sem volt arról, hogyan kell őket nevelni. A gyermekekkel járó elméleti és gyakorlati tudásnak nem voltam a birtokában. (Igaz, még most sem vagyok, de ez másik kérdés.)
Van papírom arról, hogy egy közúti balesetnél elsősegélyben tudom részesíteni a sérülteket. Vezethetek traktort, személyautót kilenc személyig és 3,5 tonnáig. Segédmotortól a nagy vasakig mindent meg tudok ülni, ha belejövök, lábtartóig döntöm a motort egy-egy szerpentinen. Két diplomám van, szakszerűen támogatom a hozzám érkezőket, rengeteg alkalmat szervezek, csoportokat vezetek. Két nyelvvizsgám van és bár nem vagyok épp nyelvzseni, megértetem magam. Tudok feltolós úszós szerelékkel pontyot fogni sűrű nádasban, meg tudom különböztetni a keszeget a kárásztól. Felhasználói szinten tudom használni az irodai programokat a számítógépemen. De amikor a saját gyermekeimet tartottam a kezemben, megállt a tudományom. Semmilyen képzésen nem vettem részt, ahol a gyermekek gondozását és nevelését megtanulhattam volna. Külön engedély, jogosítvány, igazolvány sem kell ehhez, csupán a biológia helyes működése. Szinte bárkiből lehet szülő, de igazából senki nem tanít meg rá, hogyan legyél jó szülő. Úgy éreztem, erre legalább kilenc hónappal korábban kellett volna rádöbbennem, nem ott és akkor.
Éppen ezért érdeklődve, mégis kétkedve vettem kézbe a 12 dolog, amit jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk című könyvet. Eső után köpönyeg, gondoltam, amikor először belelapoztam. Mit tud egy háromgyerekes szülőnek mondani a könyv, amit a gyermekek megszületése előtt kellett volna elolvasni?
Az első fejezetek némi nosztalgiát és sűrű bólogatásokat idéztek fel bennem. Valóban, így van, pont ezt éltük meg mi is a feleségemmel, ezt és ezt jó lett volna tudni, mielőtt szülők lettünk. Mosoly ült ki az arcomra, mikor eszembe jutottak azok az első, sokszor döbbenettel teli felismerések, amelyeket a könyv sorra vesz. A gyermekek valóban felforgatják az időbeosztásunkat, sokba kerülnek, nincs belőlük két egyforma, még ha elsőre úgy tűnik is. A szobatisztaságra szoktatás biztos nem fog úgy menni, ahogy azt én elterveztem, és így tovább. Rengeteg olyan meglátást olvastam, amit jó lett volna tudni, mikor izgatottan és némi bizonytalansággal éltük át a trónörökösök érkezését. Kezdő apaként pedig sajátos térkép lehetett volna a kezemben ez a könyv az első idők bizonytalan, szorongásokkal teli tétovaságában. Azt én is tudtam, hogy a csecsemőn melyik a bemeneteli és kimeneti nyílás, de sok megmosolyogtató vagy épp keserű felismerést spórolt volna meg nekem Gary Chapman, ha hamarabb megírja ezt a könyvet.
Ahogy a könyv második feléhez érkeztem, egyre inkább az lett a meglátásom, hogy mégiscsak érdemes volt kézbe venni. A csecsemő- és kisgyermekkorból elérkeztünk a kisiskolás korig, a pelenkázástól eljutottunk a szülőket még mélyebben érintő, a gyermekeket még jobban befolyásoló hatásokig, amelyek egész életüket meg fogják határozni. A szülői minta, a bocsánatkérésre való tanítás, az érzelmi egészség szükségessége, a korlátok megléte, a társas érintkezés megtanulása mind olyan területe a gyermeknevelésnek, amely egészen addig fontos részét képezi a szülők életének, míg a gyermek velük él. Néha még utána is. Ezek azok a tényezők, amelyek a gyermek növekedésével nem háttérbe szorulnak, eltűnnek, hanem sokkal inkább előtérbe kerülnek és nagy hangsúly tevődik rájuk.
Külön fejezetben foglakozik a szerző egy égető problémával, ami minden házasságot érint, függetlenül attól, milyen életkorú és hány gyermekük van. Minden családban óhatatlanul háttérbe szorul a házasság a gyermekek, a munka és a háztartás javára. Mai magyar társadalmunkban ez olyan probléma, amivel nem akarunk foglalkozni, mégis a legtöbb elhidegülés és válás mögött ott van, sőt sokszor annak gyökérproblémáját jelenti. Erre a kérdésre is keresi a választ a szerző, és különféle gyakorlati tanácsokkal, kérdésekkel, feladatokkal segít megelőzni egy későbbi házassági válságot.
Ezek a kérdések, feladatok, tanácsok minden fejezet végén megtalálhatók pontokba szedve, az adott témához kapcsolódóan. Az egész könyvre jellemző a gyakorlatias, hétköznapi élethelyzetekből kiinduló, érthető és valós példákkal illusztrált megközelítésmód. Egyik fejezet sem megy túl mélyre, nem túl tudományoskodó, ezért közérthető mindenki számára. Sokaknak ez is elég, aki pedig jobban el akar mélyedni egy-egy témában, annak jó kiindulópont lehet.
Gary Chapman nevét az öt szeretetnyelvhez társítjuk, nem véletlenül. Ez lett az ő „brandje”. Nemcsak keresztyén körökben, hanem az amerikai kontinensen és Európa minden országában elterjedt ez a könnyen megjegyezhető és alkalmazható megközelítése annak, hogyan fejezzük ki egymásnak a szeretetünket. Természetesen vannak, akik számára túl leegyszerűsítő, populáris az öt szeretetnyelv. Ezzel együtt sokak számára iránymutató emberi kapcsolataikban. Mind az öt szeretetnyelvvel, mind az ebből „kinövő” Az 5 szeretetnyelv – Gyermekekre hangolva, A bocsánatkérés 5 nyelve és még néhány Gary Chapman-könyvre való utalással találkozhatunk olvasás közben. Ezek a könyvek jól kiegészítik, alátámasztják mindazt, amit a gyermeknevelésről érdemes tudnunk. Segítséget kapunk abban, hogy tudatosan és szeretettel tudjuk gyermekeinket felnevelni.
Első olvasatra súlyos témáknak tűnnek, amikkel a könyv foglalkozik. Ezeken a súlyos témákon keresztül jutunk el az utolsó fejezethez, mely az örömről szól. Az örömről, mely a gyermekeinkkel való kapcsolatunkból fakad. Szülőként könnyű állandó panaszáradatot zúdítani mások fejére, amikor felteszik a „Hogy vagy?” kérdést. Csak a nehézségeket, problémákat, kudarcokat látni gyermekeinkkel kapcsolatban. Éppen ezért fontos, hogy megálljunk, rájuk nézzünk és hálásak legyünk értük. Meglássuk, hogy ők Isten csodálatos ajándékai, akiknek örülhetünk és akikkel örülhetünk. A gyermeknevelés soha nem volt könnyű és egyszerű. De ha tudatosan törekszünk arra, hogy jó szülők legyünk, akkor sok örömünk lesz benne és rengeteg szeretetet, motivációt kaphatunk gyermekeinktől és rajtuk keresztül még több áldást Istentől.
Közeledik a karácsony, és azon agyalunk növekvő feszültséggel, mit is ajándékozzunk szeretteinknek, rokonainknak, barátainknak. Ez a könyv jó választás fiatal házasoknak, gyermeket váróknak, édes- és mostohaszülőknek, nagyszülőknek, akár gyermekotthonban dolgozó nevelőknek, pedagógusoknak és mindenkinek, aki gyermekekkel foglalkozik és aki maga is volt gyermek.
Szakács Gergely Attila
A 12 dolog, amit jó lett volna tudni mielőtt szülők lettünk megvásárolható a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 28.)