A címben szereplő kijelentés Mark Gungor Férfiagy, női agy című könyvében hangzik el, és nem tréfa gyanánt, hanem egyenesen központi üzenetként. A Harmat Kiadó gondozásában megjelent kötet szerzője Mark Gungor, az amerikai Wisconsin államban szolgáló lelkész és elismert előadó, akinek házassági szemináriumai nagy szolgálatot tesznek évente házaspárok ezreinek szerte az Egyesült Államokban.

A Férfiagy, női agy című kiadvány idei magyar nyelvű megjelenése azonban lehetővé teszi, hogy ne kelljen egy másik kontinensre utaznia az embernek, amennyiben keresztyénként javítani szeretne házasságán, ugyanis a szerző többnyire kapcsolati gödörbe jutott pároknak szóló szemináriumokat tart. Bár kezdetben én magam is szkeptikusan, megfigyelői kritikával álltam hozzá a műhöz, meg kell állapítanom, hogy a szerző nagyszerűen vegyíti a hitélet szerves részeit, az alapvető bibliai tanításokat és a kapcsolatok – jelen esetben a házasság – pszichológiáját.

Nem pusztán a tartalom, de a könyv megszerkesztettsége, felépítése is elismerésre méltó. Rögtön az első fejezet azzal nyit, hogy lerombolja a „tökéletes társ” mítoszát, mégpedig bibliailag alátámasztva, számos példát említve. Ezt követően az író megfogalmazza a nézőpont fontosságát is, annak a képzeletbeli szemüvegnek az esetleges torzításait, melyen keresztül éveken át szemléljük társunkat és házasságunkat is.

Azonban nem pusztán elméleti kérdésekről, nézőpontokról és pszichológiáról olvashatunk, hiszen a szerző számos alkalommal gyakran előforduló házastársi összetűzésekről és azok hátteréről is ír. A lelkipásztor számára például szembeötlő volt, hogy a háziasszonyok gyakorta panaszkodnak arra a sűrűn előforduló jelenségre, miszerint megkérik valamilyen házkörüli teendőre, szívességre férjüket, aki aztán később nem hajtja végre a feladatot. Ez sorozatosan ismétlődve aztán megbántottságot okoz a nőkben, a férfiak pedig nem értik, hogy feleségük miért morcos rájuk. Mark Gungor a fenti szituációt a férfi és a nő különböző alapbeállítottságával magyarázza. Véleménye szerint a hölgyek folyamatosan „adni üzemmódban” vannak, és minél jobban szeretnek valakit, annál jobban figyelik szükségleteit, így végül sokszor a másik félnek kérnie sem kell, mert a nő erős ösztönzést érezve, hogy segítsen szeretete tárgyán, már meg is cselekszi azt. Ezzel szemben a férfiak ilyen ösztön hiányában nem azt lesik egész álló nap, hogy mivel tehetnék jobbá a kapcsolatot, hanem teljesen más témákon gondolkodva egyszerűen feleségük első kérését szinte meg sem hallják, amennyiben ahhoz nekik nem kötődik valamilyen előnyük. A szerző a megoldást saját életéből merítve közli: őt felesége többször megkéri ugyanazon dolgokra, így ő végül el is végzi a feladatokat. Azt tanácsolja a nőknek, hogy ne féljenek többször kérni, de mindezt sértettség nélkül tegyék. Itt párhuzamba állítja Isten és ember kapcsolatát: maga Jézus is azt tanította, hogy kéréseinket újra meg újra vigyük Isten elé. Ha viszont első alkalommal nem teljesül a vágyunk, Istent sem kezdjük el sértegetni, ezért járjunk el hasonlóan férjünkkel is. Ha ő pedig türelmet és később az elvégzett munkáért megbecsülést tapasztal, a következő adandó alkalommal is ellátja a kért feladatot, és a feleségben sem alakul ki a megbántott csalódottság érzete.

Természetesen, maga az író sem könyvétől, illetve szemináriumaitól várja a csodát, pusztán saját tapasztalatain keresztül – mint férj és mint lelkész – beszél gyakori nézeteltérésekről, ezeknek miértjeiről, férfi és nő különbségeiről. Azt írja: a házasság felfogható úgy is, mint egy „kozmikus méretű vicc”, a teremtett különbözőségek megfelelő bánásmóddal és hozzáállással mégis harmóniát hozhatnak létre együtt. Fő mondanivalója összességében tehát éppen a kozmikus vicc fonákja – úgy véli, hogy a felszínen ilyen színben tűnhet fel a házasság, amennyiben azt látjuk csupán, hogy a két nem mennyire másképp látja a világot. Ha azonban tisztába kerülünk a fentihez hasonló példában említett eltérő gondolkodásmóddal és hozzáállással, akkor kellő türelemmel, megértéssel és szeretettel a „kozmikus vicc” már inkább Isten egyik legfantasztikusabb találmányának tűnik.

Nem kívánom lépcsőről lépcsőre ismertetni a könyv tartalmát és felépítését, azt azonban nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy rendkívül széleskörűen boncolgatja a házasságokban esetlegesen felmerülő gondokat, olyanokat is, amelyekről nem szívesen beszélünk nyilvánosan, így véleményem szerint minden párkapcsolatban lévő keresztyén ember – legyen férfi vagy nő – bizalommal forgathatja a kötetet.

Szándékosan említettem párkapcsolatot, mert úgy vélem, egy házasságot még nem megtapasztaló, de párkapcsolatban élő fiatal – amilyen én magam is vagyok – is gazdagodhat Mark Gungor írása által, így készülve a majdani elköteleződésre. Összességében egy könnyen fogyasztható, mégis rengeteg kérdést, gondolatot szülő könyvről van szó, amely jó, ha a polcon van.

Lázár Luca