„Épüljetek fel lelki házzá” – ez a Péter első levele második fejezetéből vett igeszakasz áll azon a bögrén, amelyet a 2019 januári kollégiumi tűzeset után kaptunk, hogy emlékeztessen minket: mi vagyunk azok az élő kövek, amelyekből a Ráday utca 28. és a Markusovszky tér közötti épületegyüttes lelkileg is újjáépülhet. Nagyon sokszor eszembe jutott ez az idézet az elmúlt években, és nemcsak a bögréről, hanem arról is, hogy azóta is sokszor keressük helyünket ebben a lelki újjáépítésben. Nemcsak élő kövekké kell válnunk, de a megfelelő helyre is kell kerülnünk ahhoz, hogy az idén megújult Ráday Ház lelki házzá váljon mindazok számára, akik falai között keresnék a válaszokat a bennük megfogalmazódó kérdésekre.

Az elmúlt félév válaszkereséseit foglalja össze a Karakter magazin legfrissebb, 2022. decemberi száma, amely a Parókia portálon megjelent írások válogatását kínálja nyomtatásban a Dunamelléki Református Egyházkerület gyülekezeti tagjai és mindazok számára, akik kíváncsiak a kérdésfeltevésekre is. „Adjunk lelki választ!” – helyezi szívünkre a kiadvány előszavában Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, hozzátéve: Krisztusra figyelésünk adja meg a kulcsot ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a lényeges és a lényegtelen, az életünkben létfontosságú és a kevésbé szükséges dolgok között. Erre a különbségtételre pedig szükségünk van a nehézségek idején.



Új lendületet remélve
Könnyebb szembenéznünk a „hét szűk esztendővel”, a minket körülvevő világ zűrzavarával, ha hálával gondolunk arra, hogy volt gyarapodás, volt növekedés, voltak gyümölcsei az elmúlt időszak szolgálatainak. Istennek hála megadatott például, hogy újjászülethessen a budapesti teológia, kollégium és dunamelléki püspöki székház együttese. A Ráday Házra keresztelt épületkomplexum megnyitását ünnepeltük a hagyományteremtőnek szánt Ráday-napokon, hogy az élettelen kövek határolta tereket élő kövekből álló közösségek töltsék ki, és a fizikai építkezést lelki építkezés követhesse. Mindettől közösségeink jövőjében és a teológusképzésben is új lendületet remélünk.

A bőség idejének áldásai természetesen nemcsak a budapesti „református negyedre” terjedtek ki: dunamelléki gyülekezeti összefoglalónkból kiderül, hogy egyházkerület-szerte adtak hálát megújult vagy felépült épületekért, épületrészekért, új óvodákért, fizikai és lelki gyarapodásért. Az elmúlt időszakban tizenkét gyülekezeti lelkipásztor beiktatásán vehettünk részt, tizenkét közösség örömében osztozhattunk, tizenkét bizonyságtételnek lehettünk tanúi. Megtapasztalhattuk, hogy sok helyen nemcsak a külső feltételek adottak a lelki építkezés megkezdéséhez, hanem a szolgálat első gyümölcsei is beértek már. Ahol ugyanis mernek kérdezni, ott olyan válaszokat is remélhetnek, amelyekből megújulás fakadhat.



Akik kérdezni tanítottak minket
„Sokat beszélt a józanság erényéről, ő maga is józan ember volt, nem félt a kérdésektől, nem félt a kérdéseket mérlegre tenni. Rendkívüli alapossága mellett is röviden és tömören rá tudott mutatni a lényegre. Tőle tanultuk meg, hogy csak jó kérdésekre lehet jó választ adni, rossz kérdésre legfeljebb véletlenségből. Kérdezni is tanított bennünket” – idézte fel Szűcs Ferenc református lelkipásztor, teológiai tanár és a Károli Gáspár Református Egyetem volt rektora alakját Bogárdi Szabó István volt dunamelléki püspök és korábbi zsinati lelkészi elnök. Szűcs Ferenc emléke előtt konferenciával és könyvbemutatóval tisztelegtek az idei Ráday-napok során.

„Nagyon szoros apa-lánya kapcsolat volt a miénk, a testvéreimmel együtt bármit nyugodtan kérdezhettünk édesapánktól, mert mindenre természetességgel válaszolt” – emlékezett vissza Glasz Endréné Fónyad Ágnes édesapjára, dr. Fónyad Dezső egykori monori református lelkipásztorra, a Soli Deo Gloria Diákszövetség néhai főtitkárára, a református diákmozgalom meghatározó alakjára, számos ember megmentőjére.

„Már a nagyapám is annak biztos tudatában élt és munkálkodott, hogy áldás van a családon. Ezt édesapánk már gyermekként alaposan belénk ültette, ahogyan én is továbbadtam a gyerekeimnek és az unokáimnak” – fogalmazta meg a legfontosabb családi örökségét Csanády Andrásné Bodoky Ágnes, akit édesapjáról, Bodoky Richárdról – vagy ahogy sokan ismerik: az 1940-es névmagyarosítás előtt Biberauer – Richárdról, a Filadelfia Diakonissza Intézet és a Bethesda kórház egykori vezetőjéről, kettejük kapcsolatáról és családjukról kérdeztünk.

Adott két férfi. Az egyikük visszafogott, tartózkodó és puritán, egyszem, féltett gyermek. A másik felszabadult, életélvező, jó humorú, bohém művészfigura, aki nagycsaládban nőtt fel. Mindketten ismert költők, műfordítók. Apa és fia. Áprily Lajos és Jékely Zoltán. Történetükről, örökségükről Péterfy Sarolt irodalomtörténésszel, Áprily Lajos dédunokájával, Jékely Zoltán unokájával beszélgettünk.



Akik szembe mernek nézni a kérdésekkel
Sokszor hitből épültek a dolgaink – mesélte interjúnkban Varga László nyugalmazott lelkipásztor, korábbi püspökhelyettes, aki számára az őszinteség politikusként is fontosabb volt, mint a frakciófegyelem, és aki nem tért ki az érdemi kérdések elől sem.

„Nemcsak épületeinkben, hanem hitünkben is meg kell újulnunk, nekem is van még mit tanulnom, hiába tettem le hivatalosan a lelkészi szolgálatot, van még tennivaló” – vallotta az őt foglalkoztató kérdésekről Kun Mária nyugalmazott lelkipásztor, akivel ünnepi kibocsájtó istentisztelete után beszélgettünk.

Inspirálta a családi minta, a teológián tanultak, a mentorai, de rá kellett találnia saját hangjára is: Ablonczy Tamást eddigi pályájáról, szerepfelfogásáról, dilemmáiról kérdeztük. „Hitünket kérdések formálják” – osztotta meg velünk tapasztalatát a budahegyvidéki beosztott lelkipásztor.

Egyszerre fizikai és lelki utakra hív vitorlázni keresztyén férfiakat Wlasitsch Tamás, hogy közösségben éljék át mindazt, amit az ilyen utazások során megtapasztalhatnak Isten gyógyító és átformáló erejéről. Vitorlás zarándokútja egy kérdéssel kezdődött, amelyet anyósa tett fel neki. Azóta ő bátorít másokat, hogy merjenek szembenézni a kérdésekkel.

„1990-ben odalépett hozzám Jézus, és dr. Sárközi István igazgató úr képében azt kérdezte: szeretnél-e az újrainduló református gimnázium tanára lenni?” – idézte fel élete sorsfordító kérdéseit Dunszt István testnevelő tanár, röplabdaedző, képzőművész és karikaturista, akinek árnyalatokban gazdag, szerteágazó élete a hit felől nézve áll össze egységes képpé.

Válaszokat keresve
A Zsinati Tanács döntése nyomán 2022 a hittanoktatás éve volt egyházunkban, ez pedig mind az érdemi kérdésfeltevésekre, mind a közös válaszkeresésekre lehetőséget adott. A hittanoktatás több mint módszertan és infrastruktúra együttese: komplex terület, amely hosszú távú, átfogó megoldásokat igényel, összeállításunkból ezért sem maradhatott ki a délpesti egyházmegye katechetikai konferenciájának beszámolója.

Reflektálnunk kell a minket körülvevő valóságra, ezért foglalkoztunk az aktuális válsághelyzetekkel is, azt keresve, mit tanít ezekről a Biblia és milyen keresztyén válaszok adhatóak rájuk. Mindebben Szalai Zsolt közgazdász, szentendrei főgondnok, a KEVE Társaság elnöke segített minket.

Válaszokat keresünk arra is, mekkora a felelősségünk abban, milyen arca, hangja, szíve van egyházunknak, és ez segíti vagy gátolja-e a misszió ügyét. Kapcsolódó publicisztikánkkal elsősorban személyes önvizsgálatra buzdítanánk olvasóinkat.

Hol van a gyógyulás Isten népében, és hogyan viszonyuljunk gyülekezetünkben a traumát átélt emberekhez? – hangzott el egy másik kérdés azon az általunk szervezett beszélgetésen, amelynek felvételét YouTube-csatornánkon tekinthetik meg. Cikkünk egyrészt erre a videóra szeretné irányítani a figyelmet, másrészt a téma kibeszéletlenségére.

Néhány írásunkban emellett az önmagunkkal vagy szeretteink törékenységével való szembenézés kérdéseit is feltesszük.

Kérdésfeltevésekből is épül
„Egyházi közösség tagjaiként nem adhatunk a nehézségek idején csupán egyéni, egoista válaszokat. Közösségre van szükség az áldozathozatalban és a továbblépésben is” – fogalmazott az előszóban Balog Zoltán püspök, arra emlékeztetve, hogy legfontosabb kérdésünk közös: „Mit akar Isten, hogy cselekedjünk együtt?” Ezt továbbgondolva azt is kérdezhetnénk: élő kövekként hol a helyünk a lelki újjáépítkezésben? Keressük helyünket abban a lelki házban, amely nemcsak kész válaszokból, de kérdésfeltevésekből is épül, amelyet nem mi kezdtünk el építeni, és amelyet nem mi fogunk befejezni. És mégis: ha mi nem tesszük bele a részünket, az építkezés félbemarad.

Fontos, hogy tudjunk, merjünk, akarjunk kérdezni. Fontos, hogy ne elégedjünk meg azzal, ha mások kérdeznek helyettünk. Fontos, hogy ne mások mondják meg, mit kell kérdeznünk. Fontos, hogy másokkal együtt is hangot adjunk kérdéseinknek. Fontos, hogy kérdéseinket Isten elé vigyük, Ő tegye mérlegre őket, Ő ítélje meg fontosságukat, érvényességüket, őszinteségüket. Fontos, hogy elfogadjuk, ha nem válaszol kérdéseinkre. Fontos, hogy elfogadjuk, ha válaszol kérdéseinkre. Fontos, hogy elfogadjuk: Ő is kérdez minket. Fontos, hogy lélekből válaszoljunk kérdéseire. Fontos, hogy hitelesen tudjuk képviselni ezt a választ Isten és a világ előtt. Ettől remélhet egyházunk új lendületet.

Parókia portál,
Dunamellék, 2022. december


A Parókia portál válogatás magazinját, a Karakter 2022. decemberi számát már postáztuk a dunamelléki gyülekezetekbe.

A lap megvásárolható a budapesti Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 3.), de online is belelapozhat, ide kattintva.