„Célunk, hogy a magyar református egyház gyülekezeteiben Isten dicsérete és imádata megerősödjön és elmélyüljön a gyülekezeti tagok életében éppúgy, mint közösségi életükben” – foglalja össze az érdeklődők számára a sofarportal.hu weblap a dicsőítő mozgalom küldetését. Mégis, mikor fogalmazódott meg ez a cél, és hogyan alakult ki egy szervezett, összetartó közösség mögötte? – erről mesélt Thoma László lelkipásztor, a Sófár egyik alapító tagja.

„A 2005-ös Csillagpont ifjúsági találkozó volt az az esemény, mikor az együtt zenélő barátok fejéből kipattant, hogy kellene egy olyan dicsőítő közösséget szervezni, mely a református egyházhoz és annak tanításaihoz igazodva dicséri az Istent. Olyan képzést szerettek volna kialakítani, amely a fiatalok lelkessége mögé zeneelméleti és hangszeres tudást is helyez, hiszen Istent a legjobb tudásunk szerint kell dicsérnünk.” Thoma László úgy látja, egyházunk énekeskönyvének szép énekei mellett szükség van a zene egy másik típusú nyelvével is Istenre mutatni, mindezt úgy, hogy a hagyomány, a református tanítás alapvető szervezője legyen ennek a formának is.

Ilyen szellemiségben rendezték meg az első dicsőítő iskolát tizenegy éve Sárospatakon, majd ezután újabb és újabb helyszíneken minden évben. Eleinte 20-30 fő vett részt az alkalmakon, mostanra 220-230 ez a szám. De nem csupán a résztvevők száma emelkedett, a programok is kibővültek: zenei tábor helyett ma már összművészeti táborról kell beszélnünk.

„A dicsőítés nem csak éneklést jelent: egész életünkkel Istent dicsőítjük” – fekteti le a dicsőítés alapvetéseit Thoma László. Minden olyan területen, ahol az ember alkotni képes, képes a dicsőítésre is – teszi hozzá.

Arról, hogy mindez milyen formát ölthet, már Damásdi Eszter, az idei Sófár főszervezője számolt be. Mint mondta, a Szegedi Református Egyetemi Gyülekezet egyik vezetőjeként örömére szolgál, hogy idén a dél-alföldi egyetemváros ad otthont a dicsőítő iskolának.
Az együtt töltött hét alatt a résztvevők napközben különböző órákra járhatnak majd. A zenés foglalkozások esetében többnyire ezek magánórákat jelentenek, míg a többi művészeti ágnál inkább csoportos elfoglaltságról van szó. Ezeknek a programoknak gerincét és tartalmi alapját az esti lelki alkalmak és a délelőtti csoportos beszélgetések adják. Idén a dicsőítő és hangtechnikai műhelyen túl olyan foglalkozások kurzuskínálatából választhatnak a jelentkezők, mint például a dráma- vagy irodalmi műhely, valamint a művészetterápia-műhely. De lehet majd táncos, teológiai, filmes vagy akár nemezelő foglalkozáson is részt venni. A kurzuskínálat idén a művészet és teológia kapcsolatát vizsgáló műhellyel is bővül. „A műhelybe lelkészeket, teológusokat és minden olyan érdeklődőt várunk, aki ha nem ragadna is hangszert, kíváncsi a művészet és a Biblia kapcsolatára, és erről szeretne beszélgetni. Valamint olyan dicsőítésvezetők számára is ajánljuk, akik szeretnének teológiailag elmélyülni abban a kérdésben, hogy mit jelent Istent dicsőíteni, vagyis a zenei dicsőítés milyen nagyobb képbe helyezkedik bele.”

„A Sófár családjába a gyerekek is beletartoznak” – mondja Eszter. Ezért a táboron belül 2013 óta már gyereksófárt is rendeznek. Egyre több ugyanis a fiatal családos jelentkező. Itt nem csak a gyermekmegőrzést biztosítják, hanem igyekeznek a kicsiknek „saját nyelvükön ugyanolyan kérdéseket feltenni, mint a felnőtteknek”. Körülbelül 25-30 gyerek szokott Istenről és a dicsőítésről tanulni a nyári sófáros alkalmakon.

„Megvizsgáljuk újra az üdvtörténetet” – ezt már Joó Dávid Christopher református lelkész mondja, amikor a dicsőítő iskola lelki oldaláról kérdeztem. Idén ugyanis ő végzi a tábor lelki vezetését. Esti áhítataiban a vőlegény és menyasszony bibliai metaforáját szeretné kibontani. Úgy érzi, a protestáns igehirdetések inkább az adósság kifizetése és a helyettes áldozat képén keresztül magyarázzák az evangéliumot. De a vőlegény és menyasszony motívuma is olyan Istentől ihletett, gazdag kép, mely nagyban segít megérteni az Atya, Krisztus és a hívők kapcsolatát. Ez a kérdés azóta foglalkoztatja az igehirdetőt, amióta a hagyományos zsidó lánykérés és a református úrvacsora között fedezett fel mély összefüggéseket – árulja el.

De hogy hogyan is kapcsolódik mindez a Sófár dicsőítő iskolához? „Tíz-tizenöt évvel ezelőtt jártam gimnáziumba, de a szerelem, a párkapcsolat, a valakihez való tartozás mindig központi téma marad” – fogalmaz. Istennek is van mondanivalója ezzel a témával kapcsolatban, és nem is akármilyen.

Aki szeretne az idei Sófár református dicsőítő iskolába jelentkezni, a közösség honlapján június 30-ig teheti ezt meg, ahogyan itt tud tájékozódni a részletes programokról is: sofarportal.hu

​Zila Teodóra