„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Apai végletek, atyai végtelenség
Tíz, első látásra talán ellentmondásosnak tűnő gondolatpár Véssey Miklós Apa kezdődik című művére reflektálva – a kettős sorsközösség jegyében.
1.
a) Végletektől végletekig tartó érzelmi hullámvasútra hívja olvasóit az Apa kezdődik című könyvével Véssey Miklós. A korábban novelláiról, verseiről ismert szerző első saját kötete ugyanis arról mesél nekünk, mit jelenthet apának, szülőnek lenni, ő hogyan élte és éli meg apaságát, és hogyan tud mások apaságához vagy szülőségéhez kapcsolódni.
b) Magabiztos stilisztikai bravúrral vezeti olvasóit az Apa kezdődik című könyvével Véssey Miklós. A korábban szépirodalmi szerkesztői munkásságáról ismert szerző első saját kötete ugyanis arról mesél nekünk, mit jelenthet gyermeknek lenni, ő hogyan értelmezte és értelmezi ezt, és hogyan kapcsolódhat ezáltal ahhoz, hogy Isten gyermekei vagyunk.
2.
a) Az Apa kezdődik valójában nem is könyv, hanem egyetlen kötetbe rendezett, önálló novellák sorozata, amelyek eredetileg a Képmás magazinban jelentek meg, és amelyeket külön-külön érdemes olvasni, hogy ne oltsák ki egymás hatását. Nem feltétlen szerencsés, ha együltünkben próbáljuk az összeset az elejétől a végéig elolvasni.
b) Az Apa kezdődik valójában önálló könyv, mert a novellái tematikus fejezeteket alkotnak, és nem véletlenszerűen, hanem átgondolt struktúra alapján lettek összekapcsolva egymással. Éppen ezért érdemes őket tematikus egységenként, vagy akár az egész könyvet egyhuzamban elolvasni, mert így lesz teljes a gondolati ív.
3.
a) A kötetben a tartalom néha szétfeszíti a formát, mert az apai érzések és gondolatok nem szoríthatóak korlátok közé. Ennek legszembetűnőbb példája, hogy az utolsó írás már nem novella, hanem vers, hiszen a prózai keretek túl szűkek lettek volna ahhoz a szerteágazó összegzéshez, amelyre a szerző vállalkozott.
b) A kötetben a tartalom és a forma tökéletes harmóniát alkot, biztosítva az érzések és gondolatok gyönyörű összhatását. Ennek legszebb példája, hogy az utolsó írás már nem novella, hanem vers, amely a korábbi novellákban kifejtett élményeket összegzi és egészíti ki újabbakkal – a teljességre való törekvés jegyében.
4.
a) Az írások egytől egyig igen személyes hangvételű művek, amelyek saját érzésekből, benyomásokból, élményekből, emlékekből merítenek. Leírásuk, formába öntésük segíthetett a szerzőnek abban, hogy helyre rakja magában ezeket, és kellő távolságból tudjon rálátni saját magára és családja életére.
b) Az írások egytől egyig egyetemes érvényűek. Segítségükkel minden szülő rátalálhat azokra az érzésekre, benyomásokra, élményekre, emlékekre, amelyek mindannyiunk számára ismerősek. Elolvasásuk segíthet abban, hogy helyre rakjuk ezeket magunkban, és kellő távolságból tudjunk rálátni saját magunkra és családunk életére.
5.
a) A szövegek igényes nyelvezetéből rögtön érződik a szerző szépirodalmi háttere. Rutinosan alkot szavakból képeket, hangokat, illatokat, érintéseket, ízeket. Nem veszik el a hosszabb összetett mondatok formálásában, választékosságát végig megőrzi, otthonosan mozog az önkifejezés útvesztőiben.
b) A szövegek nyelvezetéből rögtön érződik, hogy a szerző otthonosan mozog a kortárs szülői szleng világában. Rutinosan teszi érthetővé, megfoghatóvá, érezhetővé gondolatait. Nem hagyja, hogy olvasója elvesszen a hosszabb összetett mondatok közepette, hétköznapiasságát végig megőrzi, otthonossá teszi számunkra a szövegkörnyezetet.
6.
a) Véssey Miklós írásai alapján olykor koravénnek tűnik: látásmódja, észrevételei, gondolatszövése, ráérős, kimért tempója alapján jóval érettebbnek vélhetnénk valós koránál. Őt olvasva néha az az érzése az embernek, hogy akár a saját apja is lehetne. Mindez lehet tudatosság is részéről, hiszen ez a legjobb módja apja megjelenítésének.
b) Véssey Miklós írásai alapján olykor örök gyermeknek tűnik: hevessége, érzékenysége, türelmetlensége, szeszélyessége alapján jóval éretlenebbnek tűnik saját koránál. Őt olvasva néha az az érzése az embernek, hogy akár a saját gyermeke is lehetne. Mindez lehet tudatosság is részéről, hiszen ez a legjobb módja gyermekei megjelenítésének.
7.
a) A novellák fordulatai könnyedén előreláthatóak, a csattanók nem okoznak komoly meglepetést az olvasó számára, de éppen ez a megbízhatóságuk oldja fel a bennük jelenlévő feszültséget, konfliktust. A gyermekek által megtépázott szülői idegeknek megnyugtató ez a fajta jó értelemben vett kiszámíthatóság.
b) A novellák gondolatláncolatai néha teljesen váratlan fordulatokat vesznek, össze-vissza csaponganak, de éppen ez a randomitás ragadja meg és tartja fenn az olvasó figyelmét. A felnőttek szürke és monoton világába vesző mindennapjainkban felüdítő ez a fajta jó értelemben vett kaotikus játékosság.
8.
a) A könnyed hangnem ellenére olykor igen mély egzisztenciális kérdéseket is felvet a szerző. Emberi létünk legalapvetőbb területeit ugyanis összekapcsolja valamilyen formában, hogy egyszerre vagyunk gyermekek és szülők, Véssey Miklós pedig nem fél attól, hogy szembesítsen minket ezekkel a mélyebb összefüggésekkel.
b) Az összetett forma mögött olykor igen egyszerű gondolatok húzódnak meg. Néha fontos, hogy közhelyeket is megfogalmazunk, kimondjunk és felvállaljunk, és ettől cseppet sem leszünk felszínesebb emberek. Véssey Miklós pedig nem fél arra emlékeztetni minket, hogy nem kell mindenből mélylélektani drámát vagy filozófiai értekezést csinálni.
9.
a) A szerző könnyedén váltogatja írásaiban az elbeszélő perspektíváit: néha anya, néha apa, néha gyermek, de olykor valaki egészen más, mi pedig végig pontosan tudjuk, kinek a fejéből láttatják velünk a világot. Az olvasónak ilyenkor könnyű a dolga, és nem szorul rá arra, hogy a szerző mindig a szájába rágja a nyilvánvalót. Vagy mégis.
b) A szövegben gyakran összemosódnak a perspektívák: néha egyszerre több szereplő fejéből látjuk a világot, máskor pedig homályban marad, kiknek a gondolatfonalát követjük éppen. Az olvasónak ilyenkor nincs könnyű dolga, de a szerző ekkor sem hagy magunkra, és így vagy úgy, de az írások végére eloszlatja a balladai félhomályt. Vagy mégsem.
10.
a) Végesek vagyunk szülőként, gyermekként, emberként, és talán ennek is köszönhető, hogy szívesen vonzódunk a végletekhez – sejlik fel bennünk az Apa kezdődiket olvasva. Joggal kérdezhetjük ezután, hogy hogyan lehetünk így jó szülők. Jelenléttel – sugallja Véssey Miklós könyve. Csak legyünk valóban jelen gyermekünk életében.
b) A végtelen Isten még a végességet is vállalta értünk, megmutatva, mit jelent Atyának és Fiúnak lenni – sejlik fel bennünk a Szentlélek sugallatára. Joggal kérdezhetjük ezután, hogy hogyan lehetünk valóban gyermekeivé. Jelenléttel – sugallja Véssey Miklós könyve (is). Csak engedjük, hogy Atyánk valóban jelen legyen életünkben.
Végszó
a) Jelen sorok szerzője Véssey Miklóshoz hasonlóan maga is kétgyermekes édesapa. Legkisebb gyermeke – hogy ő is a jelenlét fontosságát hangsúlyozza – e cikk írása során torkaszakadtából üvöltött apja ölében, kóstolgatva az apai végleteket.
b) Jelen sorok szerzője Véssey Miklóshoz hasonlóan maga is istenfiúságának kérdéseivel birkózik. E sorsközösséget felvállalva – hogy ő is a jelenlét fontosságát hangsúlyozza – e cikk írása során másodszülöttével az ölében kóstolgatta az atyai végtelenséget.
Véssey Miklós Apa kezdődik című könyve megrendelhető a Harmat Kiadó webboltjából vagy megvásárolható többek között a Bibliás Könyvesboltban (1092 Budapest, Ráday utca 3.) is.
Barna Bálint
Képek: Harmat Kiadó