Tűt a szénakazalban
„A boltokban nehéz átlátni a lehetőségeket, de ha rendezvényre visszük a játékainkat, az segít a vevőknek. Visszajelzést is akkor kapunk, ha személyesen találkozunk a játékosokkal” – mondta Damásdi Dénesné Judit, a Parakletos Könyvesház kiadóvezetője. „Másfajta stratégiát követel a bibliai tematika, és az is, hogy vidéki székhelyű kiadó vagyunk, hozzánk ritkán esnek be csak úgy az utcáról vásárolni. Nekünk kell nagyon sok helyre mennünk. Ilyenkor nem csak a saját fejlesztéseinket visszük el, de olyan általunk forgalmazott termékeket is, amelyek már átmentek a szűrőnkön.”



A Parakletos nem nagy kiadó, de nagyjából huszonöt éve foglalkozik bibliai játékok fejlesztésével. A most kapható játékaik száma húsz alatt van, de azért is, mert néhányuk már elfogyott. Többségük Miklya Luzsányi Mónika és férje, Miklya Zsolt ötleteiből származik. Világi boltokban ezek elvesznek a bőséges kínálatban, de azért néhányban kaphatóak. „Nagyon függ a beszerző hozzáállásától is. Ha ezt fontosnak tartja, akkor lesz belőle valami” – fogalmazott Damásdi Dénesné. Az elmúlt két évben a Parakletos a Társasjátékok Ünnepén is kint volt, mert fontos, hogy ezen a fórumon is megjelenjenek a játékaik, és sokakkal tudjanak beszélni róluk.

A webbolt mellett van külön katekéta aloldaluk hitoktatók számára, ahol sokan megfordulnak. „Gyakran hívnak minket hitoktatói rendezvényekre, nem csak a református egyháztól” – mondta a kiadóvezető. A hitoktatásban nagyon kevés gyakorlati segédanyag áll rendelkezésre, ezért is van igény ilyesmire. Egy-egy játékot nemcsak arra a célra lehet használni, amire kitalálták, hanem sok minden másra is. A lelkészek és pedagógusok sokszor ötleteket is adnak új fejlesztésekre. Az Ezüstöm, aranyam, vagy a Színről színre alapötlete is „kívülről” érkezett a Parakletoshoz. Ilyenkor a kiadónál továbbfejlesztik az eredeti szabályokat a tesztelések során.

Kisebbeknek, nagyobbaknak
Arra is ügyelnek, hogy legyen kisebbeknek és nagyobbaknak való, kimondottan bibliaismereti, és csak szőrmentén a Bibliához kapcsolódó játék is. Világiasabb hozzáállású társaságoknak ott van a Szókincstár. Ez történetmesélős játék, és bár a dizájnja gyerekjátékra utal, felnőtteknek is tökéletes. Sokféle szabály van hozzá, de mindegyiknek az a lényege, hogy történetet kell mesélni, és a hozzá tartozó kártyacsomagokból csak az egyik bibliai témájú.

„Van kimondottan kooperatív játékunk is. Ez utóbbi nagy divat mostanság. Ilyen például a barkochba-szerű Logisztori, amelyet a Reformáció 500-ra készítettünk. A Jézus nyomában ugyan kimondottan bibliaismereti, de van rá mód, hogy csak azok gyűjtögessék a kártyákat, akik ismerik Jézus életét, akik pedig kevésbé, azok együttműködjenek a többiekkel, és így szerezzenek pontot. Vannak nagyon egyszerű memória- és kvartettjátékok is, ezek olyan kortörténeti hátteret nyújtanak, amelyet a hitoktatók sok minden másra is felhasználhatnak. A Sátor-ovi például a vándorlás korának életmódját is megmutatja” – sorolta Damásdi Dénesné.




Az Úton, útfélen klasszikus családi játék, amellyel egyszerre tudnak kicsik és nagyok játszani. Bibliai úthálózatban kell mindenfélét megkeresni és összegyűjteni. Nem fix táblája van, hanem egyedi úthálózat rakható ki minden alkalommal. Van hozzá képes és szöveges kártyapakli is; előbbi a kicsiknek jó, utóbbi a nagyobbaknak. Különböző nehézségi szintekkel is ellátták. „Fontos, hogy a templomnál nem pontos dobásnál is bármikor meg lehet állni, és rálépve lehet húzni egy templomkártyát, amely mindig valami jót jelent, például áldást” – magyarázta a kiadóvezető. „Ha bemegyek a templomba, az nekem jó. Vagy ha bemegyek egy zsinagógába, húzok egy bibliaismeret kérdést, és arra tudok válaszolni, akkor az nekem a játék során a hasznomra válik. Ezek az üzenetek tudat alatt is hatnak a gyerekekre”.



Vágyak és realitások
Néhány játéknak készült angol nyelvű változata is, de eddig még nem sikerült velük betörni a külföldi piacra, holott határainkon túl sincs túl nagy kínálat a bibliai tematikából. A népszerű, de korábban elfogyott játékokból már több utánnyomás készült, az Úton, útfélen kiegészítőt is kapott az alapdoboz mellé. „Az újabb kiadásnál mindig felújítjuk az eredeti változatot, nem csak a szabályokat, de a megjelenését is. Mert ahogy telik az idő, úgy változik a nyomdatechnika” – mondta Damásdi Dénesné.

Mesélt arról is, hogy az új tervek is szépen gyűlnek: „Mindig sokkal több ötletünk van, mint amennyit meg tudunk valósítani. Most is van két-három játék, amely várja, hogy mikor lesz elég pénz a megjelenéshez. Kicsi ország vagyunk, kicsi nyelv, kicsi keresztyén közösség, ezért elég kicsik a példányszámok. Minél nagyobb példányszámban adnánk ki, annál olcsóbb lenne. Pár százat nem érdemes csinálni, az egy-két ezres példányszámnál pedig nagyon hosszú az átfutási idő, amíg megtérül.”

Nagyon sok könyv van a keresztyén könyvpiacon, viszont kevés a bibliai jellegű társasjáték. „Egy három-négyezer forintos könyvre nehezen adnak ki pénzt, a négy-ötezer forintba kerülő játékok viszont olcsónak számítanak, mert nyolc-tízezernél kezdődnek a komolyabbak. Ezért a szülők sokszor inkább játékot vesznek könyv helyett” – mesélt tapasztalatairól a kiadóvezető.



Kevés az egyedi?
Protestáns részről a Parakletos mellett még a Titus Hitéleti Alapítvány is foglalkozik bibliai témájú játékokkal, ezek elsősorban bibliaismereti jellegűek. A Ninirc Games a reformáció 500. évfordulójára adott ki egy Luther című kártyajátékot, amelyről rengeteg pozitív visszajelzés érkezett

„Öröm volt látni, hogy lelkészeknek is tudott újdonságot mutatni a történelmi hitelességével” – mondta Bence Doma, a Ninirc Games munkatársa. „Több hitoktató is jelezte, hogy a gyerekek minden órán ezzel szeretnének játszani. Az oktatáshoz is alkalmazható: van, aki az adott órához tartozó kártyákat viszi be, vagy csak illusztrációként használja fel, esetleg a gyerekeknek kell időrendbe rakni az információkat. Az életrajzi ismereteken túl a játék figyelmet, koncentrációt, műveleti gondolkodást, kombinativitást is fejleszt.” A Ninircnél már a következő vallásos témájú játék készül, amely a zsidók Egyiptomból való kivonulását dolgozza fel, és kooperatív jellegű lesz.

„Ami a piaci kínálatot illeti, sok játék egy meglévő világi témájú kiadvány mechanizmusára épül, vagy akár egy az egyben azt használja. Sok olyan vallási témájú játék is van, amely a mai elvárásoknak nem felel már meg. Ezek igen egyszerű szabályokat használnak: például dobnod kell a kockával, és annyit kell lépned a mezőkön, amennyit dobtál. Esetleg hagyományos memória- vagy kvízjátékok. Kevés az egyedi, jól működő játékmechanizmus” – sorolta Bence Doma.



Bolti tapasztalatok
A bibliai társasjátékok piaca meglehetősen kicsi, más történelmi egyházaknál sem túl nagy a kínálat, ezért a játékok igyekeznek minél többekhez szólni egyszerre. Egy egyházi és egy világi forgalmazót is megkérdeztünk, hogy kik és milyen játékokat szoktak keresni a boltokban.

A Bibliás Könyesboltban a könyv a fő árucikk, de azért van igény játékokra is. „Az érdeklődők sokfélék. Van, aki hallott egy játékról, és meg akarja venni, de akad olykor, hogy egy hitoktató szeretné színesebbé tenni a munkáját valamelyikkel” – osztotta meg velünk tapasztalatait Miklóssy Hajnalka boltvezető. „Az újdonságoknak általában örülnek, kézbe veszik, átolvassák, tanulmányozzák. Ha valami nincs lefóliázva, azt ki is nyithatják. Van olyan, hogy én bontok ki valamit, mert a dobozon kevés az információ. Életkortól is függ, hogy mi a népszerű. A Kezes-lábas és a memóriakártyák például a legkisebbek kedvencei, az Úton, útfélen a nagyobbaké.”

A Gémklub nevű társasjáték-szaküzletben alig van bibliai kínálat. „Nagyon ritkán keresnek nálunk pont ilyen témájú játékot, és akkor is konkrétan valamelyiket keresik” – mondta Tuska Miklós játékfejlesztő, a Gémklub munkatársa.
„Nemrég voltunk az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik továbbképzési napján társasjáték-bemutatót tartani. Ez az alkalom arról szólt, hogy minél többféle játékot megismerhessenek és kipróbálhassanak a tanárok. Nem bibliai témájúakat vittünk oda, hanem olyanokat, mint például a Photosyntethis, Álmodj velem, Concept, The Mind, vagy a Dixit. Ez utóbbit már ismerték. Van elképzelésük arról, hogy mire használnák ezeket, ezért módszertanról nem volt szó. De ha bárki oktató, fejlesztő felkeres minket tanácsért, akkor el szoktunk vele beszélgetni, és ajánlunk neki játékokat.”


A játszás öröme
„A társasjáték alapvetően arra való, hogy a gyerek játsszon, élvezetesen és hasznosan töltse az időt. Ha emellett olyan információkat ad át, ami a hittanos tanterv szerint mérhető, az plusz dolog” – véli Miklya Luzsányi Mónika, számtalan bibliai játék ötletgazdája. „A mai gyerekek nehezen követik a szabályokat, csak azt csinálják, ami nekik tetszik. Mindent akarnak, most és azonnal, érzelmi alapon döntenek, gyakran nem látják át tetteik következményét, és képtelenek veszíteni. Hogy miért ilyenek, és mennyiben vagyunk felelősek ebben mi, szülők, pedagógusok, az más kérdés.”

A játékok önmagukban is képességeket fejlesztenek. „Olyan, ma már hiányszámba menő tulajdonságokon alapulnak, amelyek nagyon kellenek a mindennapi boldoguláshoz. Ilyen például a türelem, kitartás, koncepcionális gondolkodás, a szabályok megtartása. Társasjátékozásnál folyamatos interakcióban kell lenni a társakkal. Meg kell tanulnom fegyelmezni magam, kulturáltan viselkedni még akkor is, ha esetleg vesztek.” A saját játékaiknál törekedtek arra, hogy a keresztyén életben fontos értékeket is „kondicionáljanak”. Az egyik legfontosabb a kooperáció, az együttműködés. „Nem a győzelem a fontos, hanem maga a játék; a játszás öröme a jutalom. Mivel − Bodó Sára szavaival élve − a hittantanítás nem más, mint életre bátorítás, ezért a jó és építő tartalmú társasjáték önmagában is hasznos minden nevelési helyzetben.”



Fontos az is, hogy minél több generáció tudjon együtt játszani. „Végtelenül bosszant, amikor ráírják a dobozra, hogy kilenctől kilencvenkilenc éves korig, de valójában egy kamasz vagy egy felnőtt halálra unja magát a játék közben, és hagyja nyerni a kicsit. Ezt a csapdát, ahol csak lehet, megpróbáljuk kikerülni. Egyrészt többféle játékleírást teszünk közzé, és van közötte olyan is, amely egy játékasztalhoz tudja leültetni a családot úgy, hogy mindenki élvezze. Másrészt igyekszünk többféle nehézségi fokozatot adni a játékokhoz, így mindenki a saját életkorának és (biblia)ismeretének megfelelő feladatot oldhat meg” – magyarázta Miklya Luzsányi Mónika.

Rendhagyó módszertan
„Azt szeretném, ha minél rendhagyóbb módon használnák a hitoktatók a játékainkat. Erre biztatom is őket a Reménység Magjai Alapítványnak tartott módszertani képzéseimen” – folytatta. Szerinte a Logisztori, a Szókincstár, a Talentumok vagy a Melyik történetből jöttem annál izgalmasabb, minél többen játsszák. „Használhatjuk őket az ismeretátadás, az ismétlés, és felelevenítés szakaszában is. A Jézus nyomában játékkal a számonkérést is megkönnyíthetjük. Ha rövid időnk van, érdemes egyszerűbb játékokat választani, például memóriakártyákat vagy kvartetteket, esetleg motivációként az adott történet szereplőinek képét megkeresni, és kirakni a Bibliai kezeslábas játékkal, nagyobbaknak pedig a kifejezéseket átadni a Talentumokkal.”

Kárász Eszter hitoktató Budapesten, állami iskolai hitoktatásban és gyülekezeti hittanalkalmakon is felhasználja ezeket a játékokat. „Elsősorban memóriakártyákat, a Taletumokat, a Mózes útjai kvartettet, illetve a karácsonyi kvartettet használom. Nem variálok a mechanizmuson, az eredeti szabályokat alkalmazzuk. A gyerekek szeretik, élvezik. Igaz, a Mózes útjai kicsit bonyolultnak bizonyult a kilenc-tízéves korosztálynak, amikor a tananyaghoz felhasználtuk” – mondta.



Nagyné Szatmáry Beáta gyermekmunkás családjával és gyülekezetében is kipróbálta a Miklya-házaspár játékait. „A Református Pedagógiai Intézet gyermekmunkás-képzésén Mónika bemutatta nekünk az Úton útfélent. Egyik gyülekezeti táborunkban ezt az aktuális tematikához igazítva nagy csomagolópapírra rajzoltuk át.” Egy másik továbbképzés után mindhárom gyermekének bibliai társasjátékot vitt haza karácsonyra. „A Talentumok olyan nagy sikert aratott, hogy szilveszterkor a nagyszülőkkel közösen is ezzel játszottunk. A Logisztori születését nyomon követhettem, így nagyon sokat tanultam a reformáció koráról. Szeretném majd gyülekezetben, családi körben is kipróbálni. Ezek a játékok szórakoztatva tanítanak, így gyereknek, felnőttnek egyaránt sokkal könnyebben megy a bibliai történetek, nevek, és az egyháztörténet megtanulása is” – mesélte Beáta.



A kereteken túllépve
Bella Violetta és férje, Bella Péter mindketten református lelkészek és nagy társasjáték-rajongók. „A gyerekek nagyon élvezik a Logisztorit, a memóriakártyákat, de az általam kidolgozott házi Dobble-generátort is” – sorolta Violetta, akinél mindig van valamilyen játék. „Sok világi társasjátékot is használunk, például a Dixitet, és nem feltétlenül a szabályok szerint. A képei nagyon sokat segítenek a gátlásos, nem beszélő kamaszoknak. Ha képet kell választania, akkor könnyebben fejezi ki magát.”

Katolikus fejlesztésű játékokat is alkalmaznak.
„A Hangoló kártyáinál néha egészen mély életkérdések kerülnek elő, ami nagyon jó a hatodikos-hetedikes korosztálynak, konfirmandusoknak.
Az Erényhalacskákban pici fahalakra vannak ráírva jó tulajdonságok. Játszottunk vele úgy, hogy mindenkinek választania kellett néhányat, utána a csoportnak meg kellett egyeznie egy közös gyűjteményről. Egyetértésben kellett kiválasztani hármat-négyet, így alakul ki a csoport saját értéksorrendje.
Az Imakockák minden oldalán van egy imakezdés. Akik bizonytalanok a saját imáikban, a dobott kezdést egyetlen szóval egészítik ki. Akinek van bátorsága, két-három mondatot is hozzátehet. Azt láttam, hogy a világias közegből érkezett gyerekek is lelkesen dobálgatják” – mesélte Violetta.

Értő kezekben és kreatív hozzáállással tehát mindegy, hogy protestáns vagy katolikus, vallásos vagy világi egy játék: mindegyik lehet az értékekre nevelés eszköze. Hiszen mindannyian homo ludensek vagyunk, azaz játékos emberek.


Barna Bálint

Fotók: Füle Tamás, Parakletos Könyvesház, Ninirc Games, Tuska Miklós, Bella Violetta