Keserűből édeset. Istennel a kríziseken át címmel jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában Révész Szilvia kommunikációs szakember, párkapcsolati tréner, lelkészfeleség, négygyermekes édesanya könyve. A szerző bibliai és saját életéből vett példákkal illusztrálja, hogy a válsághelyzetben hozott döntéseknek sorsfordító erejük van. Az, ahogyan az előre sejthető és váratlan krízishelyzetekre reagálunk, meghatározza, milyen történetet mesélünk majd el. Az üdvtörténet nagyobb narratívája segít, hogy lássuk: a mi véges történetünkben is válhat a keserűből édes. Hogy hogyan, az a szívünk állapotán is múlik, illetve arra is visszahat. Minderről könyve budapesti bemutatóján esett szó. A szerzővel Győri Virág, a Family Magazin főszerkesztője beszélgetett.

Ha elmarad a happy end
A krízis kultúrától, életkortól és nemtől függetlenül időnként minden ember életében elkövetkezik. Révész Szilvia a könyvbemutatón arról beszélt, hogy a bibliai hithősök is átéltek kríziseket, könyvében kiemelten foglalkozik Ruth és Naomi példájával. Mint mondta, vigasztaló, hogy a Biblia nem tökéletes emberek életét tárja elénk, kríziseik elbeszélésével ugyanakkor leplezetlenül feltárja azt is, kinek zárult jól a története, és miért. A hithősök kapcsán pedig azt is egyértelművé teszi, hogy a „boldog végek” nem mindegyike látható ezen a földön.

Csak a sikereket látjuk
Kríziseket az ember nemcsak magánéletében, hanem hivatásában is megélhet. A könyv szerzője mesélt arról az időszakról, amikor lelkipásztor férjével első szolgálati helyükön fiatalos lendülettel vetették be magukat a szolgálatba, ami mint kiderült, nem várt nehézségek tömkelegét tartogatta számukra. „Nemrég megkérdeztem a férjemtől, hogy szerinte mi a siker három legfőbb forrása a házasságunkban, mire ő elsőre rávágta: az, hogy jól tudjuk egymást támogatni. Eszembe jutottak azok az idők, amikor a jeges úton versenybiciklivel járt a szomszéd faluba szolgálni, és este kéken-zölden jött haza. Ez még a hőskorban történt, amiről keveset beszélünk. Általában látunk egy ötvenéves férfit, egy nagy gyülekezet lelkipásztorát, aki sok mindenben sikeresnek tűnik – de azt már kevésbé, hogy hány olyan pont volt, amelyeken csak Isten kegyelme segítette át, pedig akár fel is adhatta volna.”

Ennél az Antarktisz is jobb!
Ilyen lehetett az az esztendő is, amikor családjával együtt Mongóliában élt misszionáriusként. Hatezer kilométerre az otthonuktól, a Magyarországnál tizenhatszor nagyobb területen, az ott élő mindössze 9 magyar igencsak szétszórt táborát erősítve, az Antarktiszével vetekedő időjárási körülmények között tapasztalták meg igazán először életükben, mit jelent az, hogy vannak időszakok, amikor csak Istenre számíthatnak. Számos kisebb csodát megéltek, amikor tapasztalták Isten gondoskodását, és ekkor fogalmazódott meg Szilviában az a tanulság, amelyet így összegzett: „Azokat a történeteket, amelyeknek Isten a szerzője – ha engedelmességben járunk és követjük Őt – nem lehet megúszni; és jó, hogy nem ússzuk meg.”

A körforgalom
Hogy miért, azt egy egyszerű képpel illusztrálta. A krízisek szerinte olyanok, mint a körforgalom. Első londoni autós élményét felidézve elmondta, az egyik többsávos körforgalomban, a jobbkormányos autók dudálása közepette volánnál ülő férje csak annyit mondott a kocsiban ülő családtagoknak: imádkozzanak, hogy valahogy kikerüljenek innen. Londonba tartottak ugyan, de már azzal is megelégedtek volna, ha szűnik a rájuk nehezedő nyomás, és nem kell tovább körbe-körbe haladniuk. „Amikor krízisbe jutunk, gyakran hasonlóan érzünk: bármit odaadnánk azért, hogy csak ez a teher lekerüljön a vállunkról, pedig valójában nem mindegy, merre keveredünk ki a körforgalomból, a kívánt irányban haladunk-e tovább.”

Inkább dolgozz rajta!
A krízishelyzetből kivezető utak közül hármat nevezett meg. „A legrosszabb verzió, amikor valaki nemcsak a krízisből lép ki, hanem az életből magából is. Aztán van, amikor szeretnénk elkerülni, hogy a szüleinktől öröklött rossz mintáink a saját életünket is befolyásolják, például függőségek formájában. Ilyenkor a krízisek azok a lehajtósávok, amelyekkel a véget nem érő körbe-körbeforgást, vagyis a rossz minták ismétlését el lehet kerülni. Végül, vannak a kompromisszumos megoldások, amelyek azért helytelenek, mert nem oldják meg a helyzetet.” A szerző egy zarándokút tanulságaival világította meg, miért. „A férjemmel részt vettünk az El Camino-zarándoklaton, ahol velünk együtt volt néhány zarándoktárs, akinek zavart a közelsége. Teljesen mindegy volt, hány kilométert mentünk, napokig ugyanabba a hálószobába kerültünk. Megkérdeztem a férjemtől, meddig fognak ezek még követni minket? Mire ő azt válaszolta: addig, amíg ezt a nehézséget fel nem dolgozod magadban. Azóta tudom: ha valamiről adódik ilyen megértésünk, akkor talán menekülés helyett egyszerűbb dolgozni az ügyön.”

Életközépi válság
Az sem mellékes, hogy a zarándokút egyfajta megelőző célt szolgált: a Révész-házaspár tudott a várhatóan őket is érintő és nem is olyan sokára elközelgő életközépi válságról. Emiatt is vállalkoztak az útra, mialatt kicsit „szabadságra mehetnek az életükből”.
„Láttuk, hogy a környezetünkben is vannak sokan, akik úgy oldják meg ezt a krízist, hogy akár a szolgálatból, akár a házasságukból is kiesnek. Mi korábban is tervezgettük, hogy ha nyugdíjasak leszünk, akkor el fogunk menni egy ilyen útra. De akkoriban már húsz éve szolgáltunk, és számolgattuk, hogy nagyjából még ugyanennyi hátravan. A Caminón találkoztunk egy svájci házaspárral. A pár férfitagjától megkérdezte a férjem, hogy hallott-e az életközépi válságról, mire ő csak annyit mondott: Mit gondolsz, miért vagyok három hónapja ezen az úton?”

Mire tanítanak a krízisek?
Biztonságos lenne, ha könyvek olvasása közben is tágulna a világlátásunk, ám a valódi, éles helyzetek képesek csak kimunkálni bennünk azt a bizalmat, amely az eseménytelen időszakokban rejtve marad – vélekedik a könyv szerzője. „A krízisben Isten elvisz a falig, ahonnan nincs tovább – és aztán mégis lesz tovább. Egy-egy nehézség mutatja meg, milyen tartalékok vannak akár benned, akár Istenben, a környezetedben, a kapcsolati hálódban.”

Miért pont én, miért pont most, miért engedte ezt Isten? – sorjáznak a kérdések ilyenkor. „Az ember racionalizálni akarja, ami vele történik és azt is meg akarja tudni, hogy vajon elkerülhette-e volna a krízist, mennyire vétkes vagy részes a kialakulásában. A miértek azonban azok, amik a leginkább tágítják a személyiségem, az istenismeretem, a világlátásom.”

A kegyelem napjai
A miértek visznek el odáig is, hogy az ember igazán rászorul a kegyelemre – fűzte hozzá. „Vannak szép napok, amikor határozottan és magabiztosan tudunk megosztani tapasztalatokat másokkal, és vannak a helyzetek, amikor azért imádkozunk, hogy csak a mai napra legyen elég a kegyelem, ki tudjak kelni az ágyból, és túléljem ezt a 24 órát. Ez az érzés mások életében is ott van válságos időszakokban. Ekkor tapasztaljuk meg, hogy vannak időszakok, amelyeken csak Isten visz át. Utólag sem tudjuk felmutatni, hogyan csináltuk végig, mert az is csoda volt, hogy egyáltalán életben maradtunk abban a helyzetben.”

Érzések helyett az örök igazság
A saját életében átélt krízisek arra is megtanították, hogy amikor úgy érezte, Isten is elhagyta, akkor ne érzéseire alapozzon, hanem Isten szavára. „Hoznom kellett egy radikális döntést, hogy most a pillanatnyi érzéseim alapján látom Istent, vagy elfogadom, hogy Ő az, akinek mondja magát, akkor is, ha válaszol az imámra, akkor is, ha nem. Akkor is, ha hallom a hangját, akkor is, ha nem. Ez sorsfordító volt számomra, mert azt, hogy kicsoda Isten, ezután sokkal mélyebben és stabilabban tapasztaltam meg. Azért is fantasztikus, hogy a kezünkben a Biblia, mert azzal a tudattal olvashatjuk, hogy ezek az Igék örökkévaló kijelentések és bizonyosságok. Isten beszéde nem száll el, hanem örökre megmarad, ezért ezekre a kijelentésekre lehet építeni. Aztán ahogy elkezdtem az igazságra építeni az életem, vagyis hittel tettem lépéseket, egyiket a másik után, kitartóan, egyszer csak azt is megéreztem, hogy Isten jelen van – számomra is.”

Változtatnom kell
Nem minden völgy mélyén fakad azonban forrás. Aki idejekorán kimenekül az adott krízishelyzetből, az nem tapasztalja meg az áldást, amit a küzdelem tartogat, de az is előfordulhat, hogy a happy end addig nem következik be, amíg nem akarunk változtatni azokon a feltételeken, amelyek megoldanák azt. „A krízis azt is jelezheti, hogy már nem folytathatom úgy és arra az utamat, amihez makacsul ragaszkodom.”

Végül pedig hadd álljon itt egy idézet Révész Szilvia Keserűből édeset című könyvéből, amely a könyvbemutatón is elhangzott:

„A viharos időkben erőt adhat az a meggyőződés, hogy Isten ott van, akkor is, ha nem látjuk, akkor is, ha nem érezzük, hogy hallja a kiáltásunkat, hogy örökkévaló szeretetével vesz körül és felettünk tartja a kezét. Nem hagyott el, nem fordult el, nem feledkezett el rólunk. Talán még nem jött el az ideje, hogy elénk tárja az összefüggéseket, talán soha nem is fogjuk megérteni vagy átlátni, mi miért történt, de szeretetében biztosak lehetünk.”

Jakus Ágnes

Képek: Gál Efraim/ Harmat Kiadó

A kiadvány kapható a budapesti Bibliás Könyvesboltban is (1092, Bp., Ráday utca 28)