„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Lelket áztató dalok
Az evangélium igazsága szólal meg bennük, miközben az Isten elé kiöntött érzéseknek is helyet adnak a Zámír Projekt dicsőítő dalai, amelyek stúdióminőségben szólalnak meg az Elázott album felvételein. A lemezbemutató koncert előtt Szabó András dalszerzővel beszélgettünk.
Családapa, építész, grafikus és dalszerző – így mutatkozik be Szabó András, a Zámír Projekt elindítója. Régóta szerez dicsőítő énekeket, melyek közül néhánnyal a Dunamelléki Énekfüzetekben is találkozhattunk. Dalait évek óta éneklik a gyülekezetekben, amelyhez nagyban hozzájárult a Sófár református dicsőítő iskolában folyó munka. Szabó András nem mellesleg az iskola alapító tanára, így a Zámír Projekt első albumának felvételeiben is részt vállaltak a Sófár tanárai, közülük többen református lelkészek. Ez azonban saját projekt, amit azért indított útjára, hogy a korábban csak egy szál gitárkísérettel publikált dalai közül a legkedveltebbeket minőségi módon, az általa megálmodott hangszereléssel tegye közkinccsé – magyarázza.
„Szerettem volna, ha olyan felvételek születnek, amelyeket sokan tudnak énekelni, amelyekkel jó imádkozni, és amelyek Isten közelébe hívnak. A zámír szó héberül zsoltárost jelent, aki újabb és újabb énekes imádságok átadásán keresztül végzi a szolgálatát, hogy az Isten és az emberek közötti kapcsolatot hangolja, mélyítse. A zsoltáros, a zámír szolgálata közel áll hozzám, így lett ez számomra életre szóló projekt. Örömmel tölt el és meg is döbbent, amikor ezek a dalok másokat is Istennel töltött időre hívnak.”
Az Elázott album tíz dala sokakhoz eljuthat most, hogy a több mint két éve tartó stúdiófelvételek és utómunkák lezárultak. A minőségi felvételeket megosztották a legnagyobb zenemegosztó oldalakon, a projektben részt vevő zenészek pedig november 12-én szombaton este 7 órától lemezbemutató koncertet adnak Budapesten, a Külső-Üllői Úti Református Gyülekezet padlástemplomában.
„Az Elázott album nevet a talán az egyik legismertebb dalom, az Írd át álmaim egyik sora ihlette: Megkopott, elhamvadt álmaim itt hozom,/ Sarumat, szétfoszló vágyaim leoldom./ Elázott, elhagyott, meghasadt kereszted/ Lábánál otthagyom, meghajtom térdemet. Az elázott szó azért tetszett, mert az album jellegében kuckózósabb, elbújósabb, de nemcsak mert eső áztatta hangulatot idéz, hanem mert az a reményem, hogy a Szentlélek is körbeöleli, eláztatja azt, aki hallgatja. Ezek a dalok általában a személyes istenkapcsolatban szólalnak meg, az utolsó egy-két dal viszont már jobban megnyílik közösségibb irányba is.”
Szabó András úgy véli, azokban a dalokban, amelyeket sokan magukénak éreznek, két dolog lehet benne. „Egy dicsőítő dalt akkor énekelnek szívesen, ha valami olyasmit fogalmaz meg szövegében és dallamvilágában is, ami valahol nagyon mélyen ott van az emberekben, és azt érzik: ezt most ki tudták énekelni, imádkozni magukból. A dal tehát lehet mai, de a népszerűségét a mélysége adja. A dicsőítő éneklésben az érzések ugyanakkor találkoznak Isten igazságával.
Nagyon jó, amikor ki tudjuk önteni a szívünket Isten elé, erre is számos példa van csak a Zsoltárok könyvében is: könyörgés, imádat, sóhaj – aminek eleve van egy gyógyító hatása, arról nem is beszélve, hogy Isten is azt várja, hogy a panaszainkat hozzá vigyük, és ne mindenki máshoz. Az őszinte imádat megvallása pedig az értelemre is jó irányba hat, mint amikor a szerelmesek kifejezik, hogy szeretik egymást, mert az megerősíti a kapcsolatukat, és nem mondják, hogy ha ezt egyszer már elmondtam, akkor többet már nem mondom. Ugyanígy, ha közömbösek vagy hidegek vagyunk, akkor az énekekben megjelenő igazságok újra megelevenednek számunkra és hatnak az érzéseinkre.”
Remélhetőleg hasonló élményben lesz része annak, aki ellátogat a Zámír Projekt szombati ingyenes lemezbemutató koncertjére, ahol lehetőség nyílik a zenei projekt önkéntes támogatására is. Az Elázott album szabadon elérhető az alábbi zenemegosztókon:
Képek: Molnár-Jaskó Márta
Grafika: Szabó András