Befejezéséhez közeledik a megújuló Bibliamúzeum interaktív tárlatának előkészítése. A legkorszerűbb technikával és értékes kiállítási tárgyakkal felszerelt múzeumba az elmúlt napokban érkezett hatvan műtárgy, ebből hét eredeti és két másolat Izraelből. A leleteket az Izraeli Régészeti Hatóság (Israel Antiquities Authority) bocsátotta a fővárosi múzeum rendelkezésére a megállapodás szerint öt évre. A leletek között szerepel két csonttartó láda, főzőedények, a megiddói pecsétnek és annak a kőtáblának az élethű másolata, amely egyedüliként őrizte meg az utókor számára Poncius Pilátus nevét. A leletek értékét összesen tizenötezer dollárra becsülik.
A műtárgyakkal Adi Ziv régész (a képen balra), az izraeli hatóság kurátora érkezett Budapestre. Mint mondta, szervezetük felügyeli a Szentföld valamennyi ásatási helyszínét és feltárt objektumát, melyeket egyetemes kulturális örökségnek tekintenek. Ezért döntöttek úgy, hogy a Bibliamúzeum kérésére rendelkezésre bocsátanak néhány, az első és a második Templom, valamint Jézus korából származó tárgyat. Utóbbiak a leghíresebb lelőhelyekről, Jeruzsálemből és Nagy Heródes Holt-tengeri fellegvárából, Masszádából származnak.
Különös értéket képvisel két csonttartó láda, melyet másodlagos temetkezésre használt az ókori zsidóság Nagy Heródes uralkodása idejétől kb. a Krisztus utáni 2. évszázad végéig. „Egy évvel az elhunyt temetése után, amikor a test szövetei már elbomlottak, a hozzátartozók visszatértek a családi sírbolthoz, összegyűjtötték az egyes holtestek csontjait, és külön-külön mindegyiket ilyen ládában helyezték el. A zsidó sírokban alig találunk ékszereket, főzőedényeket és lámpásokat viszont igen. Az utóbbiakat a sötét barlang megvilágítására; az edényekben viszont olaj volt, a test temetés előtti rituális megkenése céljából."

Hogy miért alakult ki az addig is használatos sziklasírbeli temetés szokása mellett a másodlagos temetésé is? „Azt feltételezzük, hogy mindez összefügg a feltámadásba vetett hit kialakulásával. Eszerint mindenkinek szüksége volt arra, hogy »meglegyenek« a csontjai, ezért temethették elkülönítve a holtakat. Néha még az illető nevét is ráfaragtatták az osszáriumra, héberül, görögül vagy arámiul. Így elég sok információnk van az adott személyről, időnként foglalkozásáról vagy hitéről is. Persze, a faragások eléggé elnagyoltak, hiszen a hozzátartozóknak be kellett hatolniuk a sötét barlangba, ahol szörnyű szag lehetett. Ezután meg kellett találniuk a családtag csontjait, beletenni a ládába és megjelölni a jövendő generációk számára, hogy ki nyugszik ott.”
Adi Ziv megmutatta azt a Masszádából származó főzőedényt is, amelyen látszik a hamu nyoma abból a Krisztus utáni 73-as tűzvészből, amely a rómaiak ostroma alatt keletkezett.
„A műtárgyakat közösen válogattuk, abból a korszakból, amelyben a keresztyén vallás létrejött. Huszonnégy tárgy érkezett az Antik Gyűjteményből, vannak közöttük festett kopt, vagyis egyiptomi keresztyén edények, Tanagra-szobrok, egyiptomi Ízisz-szobor, mécsesek és római kori üvegtárgyak is” – ezt már Kevély Flóra muzeológus, a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályának munkatársa (a képen balra) mondta.
„Régóta együttműködünk a Bibliamúzeummal. Két olyan Ménász-ampulla is szerepel a kölcsönzött tárgyak között, amelyek már előző kiállításon is láthatók voltak” – tette hozzá. A Szépművészeti Múzeum 2018-ban nyit, egyelőre 2018 januárjáig, a Szépművészeti Múzeum újbóli megnyitásáig szól az antik tárgyak kölcsönzéséről szóló megállapodás a két intézmény között, de az együttműködést hosszabb távon kilátásba helyezték.
„Olyan tárgyakat kértünk a múzeumokból, amelyek illusztrálják azt a világot, amelyben a Biblia emberei éltek” – mondta kérdésünkre Timár Gabriella lelkész-muzeológus. A Bibliamúzeum vezetője elárulta: hosszú évek óta érlelődő terv vált valóra a műtárgyak elhelyezésével. „A Bibliamúzeum fontos üzenethordozó, amely hirdeti Istennek az emberhez szóló szavát. Isten nagy ajándékának tartom, hogy megvalósulhatott az álmunk, ami valamikor egy romos pincéből indult.”
A Ráday utca 28. szám alatti felújított pincehelyiség a mélyre ásás helye, átvitt értelemben is – tette hozzá a múzeumvezető. „A földszinti időszaki kiállító terembe tervezünk egy tárlatot, amely a Szentírás szöveg- és fordítástörténetét mutatja majd be. Az alagsori kiállítótérrel mindig az volt a célunk, hogy a látogató számára kinyissuk a Bibliát, együtt fedezzük fel, miről olvashatunk benne. A munkacímünk sem más, mint a nyitott könyv kiállítása. Ezt látványban is megjelenítjük, a legmodernebb múzeumi elvárásoknak próbálunk megfelelni a kivitelezésben: interaktivitás és számos látványelem teszi ezt lehetővé. Emellett fontosnak tartottuk, hogy tárgyi értékeket is felmutassunk, ezért kértünk kölcsön műtárgyakat.”

Arra a kérdésre, hogy az ókori Egyiptom világa miért kap hangsúlyt a tárlaton, Timár Gabriella azt mondta: azért adnak ízelítőt a választott népet körülvevő kultúra gazdagságából, mert üzenetértékkel bír, hogy Isten ebből hívta ki népét, amely neki engedelmeskedve el is tudta hagyni a birodalmat. A legsarkalatosabb bibliai történeteket, üdvtörténeti mérföldköveket egyébként kronologikusan mutatják be a látogatóknak, mindegyik korszakból ízelítőt adva a régészeti leletek, installációk, képzőművészeti alkotások révén. Látható lesz többek között Chagall Mózes és az égő csipkebokor címet viselő festményének reprodukciója is.
„A kiállítás nemcsak arról szól, mi a Biblia, hanem arról is, hogy mit üzen. Szeretnénk, ha felragyogna valami több annál, hogy milyen szépségek és érdekességek fűződnek a Szentíráshoz.

A Biblia ugyanis nemcsak az elmúlt korok, hanem a mi világunk számára is üzenethordozó könyv. Ezért nyitjuk ki ezt a könyvet a látogatók számára, és örülnénk, ha mindazok, akik innen hazatérnek, otthon maguk is levennék a polcról a Szentírást. Jelmondatunk is ezt a szándékot fejezi ki: a Biblia valójában nem múzeumba való tárgy.”

A Bibliamúzeum június 25-én, a Múzeumok éjszakáján nyitva áll a látogatók előtt.

Képek: Bölcsföldi András, Füle Tamás, Jakus Ágnes