Meredek görbén Istenhez – ezzel a címmel jelent meg nemrégiben a Harmat Kiadó életútinterjú-sorozatának lehújabb kötete, amely Ellis Potter svájci apologétáról szól. Ellis Potter tizenöt évig élt zen buddhista szerzetesként egy kaliforniai kolostorban, amikor az élete egészen más irányt vett. Erről ő maga így vallott beszélgetőpartnerének: „Európában utazgattam és kolostorokat látogattam. Találkoztam egy régi ismerősömmel, aki éppen L'Abri-ba tartott, egy keresztény közösségbe, amit Francis Schaeffer alapított. Vele mentem. (…) egy-két gondolatot L’Abriban annyira veszélyesnek és hibásnak tartottam, hogy azt gondoltam: segítek nekik kimászni a sötétségből. Térítőként mentem oda, de elég rossz buddhista misszionárius voltam, mert ehelyett én lettem keresztény.”

A könyvet a közelmúltban mutatták be a budapesti református teológián, ahol Ellis Potter maga is rendszeresen megfordul vendégelőadóként, főként apologetikát tanít a lelkészjelölteknek. Alapvető módszere a kérdezés, hiszen meggyőződése: a keresztyének úgy tudnak só és világosság lenni a társadalomban, ha megtanulnak kérdezni.

Ezúttal azonban ő volt a válaszadó. Életének és megtérésének történetébe, gondolataiba Izsák Norbert coach, gyakorlati teológus kérdésein keresztül pillanthat bele a magyar olvasó, aki kivételes helyzetben van, hiszen a világon először lapozhat bele az elsőként magyar nyelven megjelent kiadványba. A könyvbemutatón Szabados Ádám evangéliumi lelkipásztor kérdezte a beszélgetőpartnereket, akik egy hetet töltöttek el Potter svájci otthonában, hogy feltárják: mit is jelentett az a meredek görbe, amely végül az élő Istenhez vezetett.

A hétköznapi és a különleges
Arra a kérdésre, hogyan lesz zen buddhista szerzetes valakiből, aki anyai ágon Charles Wesley, a 18. századi metodista mozgalom egyik vezetőjének leszármazottja, Ellis Potter azt mondta: az igazságot kereső emberként a zen buddhisták azért voltak számára érdekesek, mert ők az általa ismert, felszínesen gondolkodó keresztyénekkel szemben mindig a végső választ, vagyis az abszolútot keresték. „Ebben hasonlítanak a gyerekekre, hiszen ők is az iránt érdeklődnek, milyen magas a fölfele, milyen kicsi a kicsi. A zen mindemellett értékeli a hétköznapi dolgokat. Ha szekuláris emberekkel beszélek, az a benyomásom, hogy számukra a természetfeletti vagy a különleges az érdekes, a hétköznapi kevésbé. A reklámokban is azt sulykolják belénk, hogy így vagy úgy lesz az életünk különleges. A környezetvédők is általában egy-egy ritka állatfaj megmentéséért kampányolnak, míg a zen buddhistát egyetlen fűszál is érdekelné. Az Istentől kapott élet nemcsak különleges élmények sorozata, hanem a hétköznapi élet is, és keresztyénként már azt is tudom: ezeket a Jézus Krisztussal való kapcsolat tartja össze.”

„Valami kinyílt előttem”
Zen buddhistaként úgy hitte, az embernek nem lehet kapcsolata olyan jellegű tudással, amely rajta kívül esik. „Ha olyan kép jelenik meg előtted, amely az abszolút valóság képének tűnik, azt össze kell törnöd, hiszen a cél nem az, hogy lásd a Buddhát, hanem, hogy te magad legyél az” – magyarázta. Hogy mi győzte meg arról, hogy a végső választ a Krisztus-központú világképben találja, arról így vallott egy vele készült interjúban: „Egyik nap azt kérdeztem Francis Schaeffertől, hogy miért van az Isten. Ő erre azt mondta: ’Nem tudom. Következő kérdés?’ – Tudta azt, hogy nem tudja. És ez a nem-tudás nem ő volt. Van tehát olyan érvényesség, amelyet nem tudok megtámadni és lerombolni. Ezután néhány héttel keresztény lettem. Valami kinyílt előttem.”

Egyik sem vallás
Ellis Potter a könyvbemutatón hangsúlyozta: a keresztyénség nem kulturális jelenség, hanem a világmindenség igazsága. Ugyanakkor a zen sem vallás, sokkal inkább egzisztenciális tapasztalat. „A zen értelme megtalálni a minden létező közötti egységet. A keresztyénség szerint viszont az egység a sokféleségben valósul meg, méghozzá különféle dimenziók között. Az a cél, hogy meglegyen a kapcsolat Isten és az ember között. Egy vallásos ember sok mindent meg is tesz annak érdekében, hogy Istennel kapcsolatba tudjon kerülni. A keresztyénség azonban ennek a tökéletes ellentéte: Isten kerül kapcsolatba az emberrel.”

Egység és sokszínűség
Mi nincs meg a buddhizmusban, ami megvan a keresztyénségben? – tette fel a kérdést Szabados Ádám Ellis Potternek. A válasz egyszerű: a kapcsolat. „A zenben is megvannak a kapcsolatok, de nem abszolút értelemben, és a zen maga sem a kapcsolatok értékességén alapszik, ellentétben a keresztyénséggel. A buddhizmusban az abszolút a tökéletes egység. A keresztyénségben az abszolút – a Szentháromság Isten – egyszerre egy és három, tökéletes egység és tökéletes eltérés.”

Jóga és meditáció
Egyre népszerűbb a meditáció keresztyén körökben is – vetette fel Szabados Ádám. A keresztyén meditáció és a zen meditáció azonban merőben mást jelent Ellis Potter szerint. „Zen módra meditálni azt jelenti, hogy abbahagyod a gondolkodást. A keresztyén meditációban viszont az ember megengedi, hogy az elméjére a Szentlélek hasson” – magyarázta.

Mint mondta, a jóga, a mandala és a mantra terápiás jellegű gyakorlatok, amelyek elméleti hátterét a keleti monizmus világképe adja. Puszta terápiás gyakorlatként úgy véli, nem ártalmasak. „Ha aggályaink vannak keresztyénként egy jógaórát illetően, egyszerűen kérdezzük meg a jógaoktatót, mi a célja az óráinak. Ha azt mondja, a gyakorlatok segítik a jobb alvást vagy megszünteti a hátfájást, ne aggódjunk miatta. Ha viszont azt válaszolja, hogy olyan transzcendentális élményre tehetünk szert általuk, amelyek révén a mindenséggel válhatunk eggyé, akkor vegyük fel a nyúlcipőt.”

Ha kíváncsi arra, hogyan gondolkodik Ellis Potter olyan kérdésekről, mint az, hogy hogyan vezeti Isten az embert, vagy törekedjünk-e Isten hangjának meghallására, ajánljuk a Harmat Kiadó Meredek görbén Istenhez. Ellis Potterrel beszélget Izsák Norbert című kiadványát, amelyet megvásárolhat a budapesti Bibliás Könyvesboltban is, a Ráday utca 28. szám alatt.

Képek: Füle Tamás

Kapcsolódó cikkeink:

Keresztyén hívőként nem szabad megfutamodnunk a nekünk szegezett kérdések elől, sőt, nekünk kellene kérdezni és gondolkodni tanítani azokat, akik bizonytalanságban és félelemben élnek – véli Ellis Potter. A svájci apologéta tizenöt évig élt zen-buddhista szerzetesként egy kaliforniai kolostorban, mielőtt megtért. A világnézetekről szerzett tapasztalatait a magyarul is megjelent Három elmélet a mindenségről című művében fejtette ki, nemrégiben pedig a budapesti teológián tartott kurzust református lelkészhallgatóknak. Ez alkalomból kérdeztük.
Ti vagytok a koronám

Hogyan értelmezzük a valóságot? Mi az emberi élet értelme? Vajon mi lehet a megoldás a szenvedés problémájára? Ezekre a kérdésekre hívta fel a figyelmet nemrégiben Ellis Potter, a világhírű keresztyén szerző, apologéta, lelkipásztor A Mindenség három elmélete című budapesti előadásában. Mint mondta, az emberiség alapvetően háromféle módon adott választ e kérdésekre. E három világkép mindegyike vizsgálja azt a kérdést, hogyan lehet enyhíteni az emberi szenvedést, ám ahogy Ellis Potter fogalmazott, ő maga ennél sokkal többre kíváncsi. Arra az igazságra, amely minden kérdésünkre magában foglalja a választ.
Egy, kettő, három-egy