A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik – írja Mark Twain.

Majd a szünetben! Majd nyáron! Ha végre szabin leszek!

Ma már sajnos mindenki szorításban, sokszor valóságos „satuban” él – úgy érzi, hogy levegőt venni sincs nyugodt két perce. És ebben az egyetlen remény, hogy eljön az az idő, amikor elengedhetjük egy kicsit a gyeplőt, lazíthatunk, és mindenre lesz idő, ami a hajtásban elmaradt.

Néhány nap, és kinyílik ez a „kapu”, vagy talán már többeknek tárva-nyitva áll.

És ha szülők vagyunk, máris ránk tör a számtalan kérdés: mi legyen a gyerekekkel? Hová engedhetjük el? Kivel tölti majd a napjait? Meddig tartson a bizalom, és mikor kell határokat szabni? Na, és a kütyü, a gép, a képernyő zegzugos világa…

Legjobb lenne egy nagy expedíciót hirdetni magunknak és az egész családnak! Egy nagy felfedezőjátékot. Fedezzük fel azoknak a tevékenységeknek, időtöltéseknek az erejét és örömét, amire nem jutott időnk a tanévben! Kezdjük pl. egy nyártervező beszélgetéssel. Minden családtag gondoljon utána, mondhassa el, mire vágyna, mi maradt el mindig idő- és erőhiányban eddig? Meglepő dolgokat fogunk megtudni egymásról, magunkról, és arról, hogy milyen apróságok is okozhatnának örömet! Ez a beszélgetés arra is alkalmas lehet, hogy közösen meghatározzuk, mennyi lesz/ lehet a képernyőidő, és elbeszélgethetünk annak tartalmáról, érveket, hasznos alkalmazásokat is felsorolva, nem csupán szikár tiltó határokat meghúzva.

Elöl álljon a pihenés, és a lassan járó, vidám idő. Számolnunk kell azzal, hogy gyermekeink jelentős fölhalmozott alváshiánnyal érkeznek a szünidőbe. Jó lenne megteremteni a lehetőséget a hosszabb alvásnak, és a – gépmentes – lustálkodós időknek. Zenével, érdekes, színes újságokkal, könyvvel, beszélgetéssel, komótosan elfogyasztott finom friss reggeli péksüteménnyel. Különlegessé válhat az este is egy illatos fürdés utáni felolvasással.

A gyerekeknek ugyan alapvetően nem alapközege a csend, de erre is szükség van. Keretét adhatja valami csöndes kézimunka, gyurmázás, madzagkötés, horgolás, hímezés vagy az olvasgatás – és a rövid, a napnak, a vasárnapnak keretet adó ima, hálaadás, egyszerű beszélgetés a Gondviselő Istennel, vagy a szünidőben is barátunkként velünk járó Jézussal.

A játék – nemcsak a kisgyermekeknek fontos, hiszen ebből lesz az alkotás. Úgy tartják a kutatók, hogy a sokat játszó emberek később olyan dolgokban is találnak örömet, amit mások kibírhatatlannak tartanak! Jó tankolás lehet a keservesnek mutatkozó télvégi dolgozatírások idejére! Egyszerű mozgásos játékok, kitalálós, beszélgetős, ügyességi és társasjátékok. Sok ötletet kaphatunk az interneten vagy könyvtárban is könnyedén elérhető játékgyűjteményekből. Jó gyakorlat már több helyen, amikor ismerős családokkal összefogva beosztják, hogy mely napokon kinél jöhet össze 3-4-5 gyerek, ez mindenkinek tervezhető felügyeletet, a gyerekeknek pedig társakat is biztosít.

Nyilván a barátokra sem jutott időnk eddig. Tervezzük meg, kit hogyan érhetünk el. Levél, kisebb utazás, meghívás, egy közös strandolás, kirándulás vagy fagyizás jó alkalom lehet a kapcsolat előhívására, ápolására. Érdemes ránézni, hogy hol van a környékünkön egy-egy jónak ígérkező színház, mozi, bábszínház, koncert vagy érdekes kiállítás – és oda egy-egy kedves barátunkat meghívni.

Nagy áldás, hogy ilyenkor a leggazdagabb, legbarátságosabb, leghívogatóbb a természet is! Sajnos erre a lehetőségre is már mint állandósult hiányra kell gondolnunk, hiszen sok gyerek hetekig szinte eget sem lát, pedig a természet közelségének bizonyítottan komoly fejlesztő hatása van az idegrendszeri fejlődésre is – azon túl, hogy érdekes, izgalmas és szép is. Mehetünk túrázni, vagy egy közeli ligetbe piknikezni, madárlesre vagy kincskeresésre, de lehet bográcsozni, sütögetni, csónakázni, horgászni, fára mászni, gombászni, és végre eljuthatunk az állatsimogatóba, az állatkertbe, a mezítlábas vagy lombkoronasétányra, jó a vitorlázás, csónakázás, megtanulhatunk evezni, úszni stb. Különös tapasztalatokat gyűjthetünk ezáltal, vagy ahogy Paulo Coelho megfogalmazza: kisebbnek érezzük magunkat, mert több időt töltünk a szabadban, és ez új távlatokat ad a világnak. Távolabb kerül a horizont, a házunk falain és a felhőkön is túlra.

Mentális fáradtság esetén és hosszan tartó stresszes állapotot követően gyakran ajánlják a szakemberek a kissé monoton, mégsem teljesen egysíkú mechanikus tevékenységeket. Ilyen pl. a rendrakás vagy a szüretelés, a gazolás, a kaszálás, fagyűjtés, nagyobbaknak a favágás, esetleg a szobája átrendezése, csinosítása.

A rendrakás közben rég elfelejtett apró kincsek, emlékek jöhetnek elő, vagy bosszantó terhektől, kacatoktól szabadulhatunk meg. Kinőtt ruhák, elhasznált játékok, leszerepelt csecsebecsék kerülhetnek így ki életterünkből…

Nagyon jó lenne közös munkát találni, pl. garázsrámolás, kerítésfestés, közös főzés, sütés, befőzés, szerelések, javítások. Megtanulhatunk kenyeret, kiflit sütni.

Lehet, hogy van a közelünkben idős, segítségre szoruló szomszéd vagy rokon, esetleg kisgyermekes család, akiknek alkalmi vagy viszonylag rendszeres segítséget is nyújthatunk. Nagy énhatékonyság-tapasztalat ez már kis serdülőknek is, az önbizalom egyik jelentős oszlopa lehet, ha így is lehet rá számítani. A nagyobbaknak a nyári diákmunka ugyanilyen előnyökkel jár.

Vannak gyerekek, akik szívesen írnak naplót, esetleg rajzolnak, festenek – ebben új technikákat is megtanulhatnak az alkotó kedvűek.

A közösség a serdülők alapszükséglete, személyiségük fejlődésének nélkülözhetetlen közege. Sajnos erre ma már gyakran nem alkalmas a teljesítményprésbe szorított iskolai lét, amikor ráadásul a szünetben telefonjukat nyomogatják a diákok. Nagyszerű táborokat, lelkigyakorlatokat, csendesnapokat találhatunk, hála a kifogyhatatlan lelkesedésű elkötelezett pedagógusoknak, egyházi közösségeknek, alapítványoknak, egyesületeknek. Ezt is érdemes alaposan megválogatni, és társakat találni, hisz úgy minden élvezetesebb. Nem kifejezetten intellektuális irányt választanék – nyelvi, matematikai, informatikai stb. –, hanem inkább a fentebb felsorolt hiánypótló tartalmakat célozzuk meg! És tervezzük meg az utána lévő feldolgozás időszakát is, tehát ha lehet, ne essen a gyermek vagy a kamasz az egyik tábori „élményfürdőből” a másikba.

Minden szülő meg szokta kérdezni: mikor kezdjünk el az iskolára készülni? Mindig azt válaszoljuk: tanulással semmikor. A napirend kissé szorosabbra fűzésével, a reggeli fölkelés-esti lefekvés rendszerével, a tanszerek előkészítésével érdemes kicsit foglalkozni. De ne kezdjük el a családot riogatni: na majd meglátod! Mindjárt kezdődik a nemulass!

Inkább rendezzünk egy jókedvű nyárbúcsúztató partit, idézzük föl a legjobb élményeket, találkozásokat, ízeket, színeket, vicces helyzeteket!

Látják, tényleg nagy lehetőségeket rejteget egyszerű eszközeivel is a nyár! Olyan erőt gyűjthetünk ezekben a hetekben, mellyel bátran indulhatunk az újabb kihívások elé!

Minden gyermeknek megvan a maga nyara, és – ha jól terveztük az „expedíciónkat”, bízhatunk abban, hogy – minden nyár más gyermeket hagy maga után. Erősebbet, érettebbet, pihentebbet, derűsebbet – boldogabbat.

Így legyen.

A szerző neveléskutató.