Gary Chapman – Arlene Pellicane: Netfüggő gyerekek
Harmat Kiadó, Budapest, 2016.

Shona Ines: Az internet olyan, mint a pocsolya
Varró Dániel fordítása, Kolibri Kiadó, Budapest, 2014.

A gyerekeink folyamatosan az interneten lógnak. Ha nem a számítógép képernyője előtt, akkor az okostelefonjukon. Nem számít, milyen napszak van, hol és kivel vannak éppen vagy milyen esemény folyik körülöttük. Elmerülnek saját virtuális világukban, és nem igazán vesznek tudomást a környezetükről, sokszor saját szüleikről, családjukról sem. Ez a jelenség jogos aggodalommal tölti el a szülők egy részét. Kérdések özöne gyülemlik fel bennünk, mert nem találunk fogódzót arra, mihez kezdjünk a virtuális világgal, ami beszüremkedett a családunkba, sőt, úgy tűnik, eluralkodik rajtunk, emberi viszonyainkon. Sokszor még azok a szülők is tanácstalanul állnak a számítógép-használattal kapcsolatos kérdésekkel szemben, akiknek egyébként határozott nevelési elvei vannak.

Mennyi időt tölthet a gyerek ideális esetben a képernyő előtt? Mikor kezdjen el ismerkedni a virtuális világgal? Hogy hat a virtualitás a gyerek kapcsolataira? Létezik-e hatékony stratégia a problémák kezelésére? Többek között ezekre az égető kérdésekre keres választ Gary Chapman és Arlene Pellicane Netfüggő gyerekek című könyve. Gary Chapman neve jól ismert a keresztény olvasók előtt, hiszen számtalan könyve jelent már meg az öt szeretetnyelv különböző aspektusairól. A digitális világgal való viszonyunkat is kapcsolatok szemszögéből közelítik meg a szerzők.

Egyik legfontosabb témájuk a megfelelő „képernyőidő” kialakítása, ami nemcsak a virtuális térben töltött idő hosszát jelöli, hanem a minőségét is. A televíziózásnál már a legtöbb szülő megtanulta, hogy nem engedheti gyermekeire korlátlanul és szűrés nélkül a tévécsatornákból áradó, sokszor káros vagy jobb esetben nem építő képi információk özönét. Az internettel kapcsolatban azonban sokszor engedékenyebbek vagyunk, magára hagyjuk a gyereket, nem adunk neki fogódzót ahhoz, hogy milyen oldalakat látogasson, miket nem. A szerzők természetesen nem adnak tiltólistát a nemkívánatos oldalakról, hanem olyan alapelveket mutatnak be, amelyekkel akár maga a gyermek is eldöntheti, hogy az adott oldal látogatása káros-e a személyiségére, vagy nyugodtan látogathatja, mert hasznos, építő információkat találhat ott.

Ám a nevelés olyan terület, ahol hiába vannak szépen kidolgozott alapelveink, hiába szabályozzuk a dolgokat, mindezek csak akkor működnek, ha jól működik a szülő-gyerek kapcsolat, amelynek alapja a szeretet, a hála, egymás megbecsülése. Változó korunkban azonban éppen ezekből az értékekből vagyunk deficitben. Nem beszélve arról, hogy a digitális világ gyermekeinél is komoly problémát jelent a haragkezelés, a türelmetlenség. Ezen kapcsolati alapkészség fejlesztésére is komoly hangsúlyt fektetnek a szerzők, hiszen álláspontjuk szerint a virtuális világ problémáinak megoldása csak szeretetben, odafigyelésben, egymás megbecsülésében mehet végbe.

Az amerikai családsegítő könyveknél megszokott módon Chapman könyveiben is a praktikum, az életgyakorlat játszik igen fontos szerepet. A hétköznapokban tapasztalt „tünetek” kezelésére is találunk életvezetési tanácsokat a könyvben. A figyelem fejlesztése, a jó olvasóvá nevelés, a(z internetes) zaklatás, a függőség vagy éppen az internetbiztonság kérdései mind helyet kapnak itt, praktikus példákkal és tanácsokkal kiegészítve, sőt, a bizonytalan szülők kidolgozott szabályrendszert, kvízeket és tesztkérdéseket is találnak, hogy ellenőrizni tudják a gyermekük és önmaguk viszonyát a virtuális világgal, amely semmiképpen sem pótolhatja az emberi kapcsolatokat, legfőképpen a szeretet öt nyelvét, amin keresztül megérthetjük egymást.

Mivel gyermekeink egyre fiatalabb korban kezdik a képernyővel, az internettel való ismerkedést, ezért nemcsak a szülőket kell felvilágosítani a témában, hanem a gyermekeket is. Ha lehet, minél fiatalabb korban. Erre a célra vállalkozott Shona Ines Az internet olyan, mint a pocsolya című képeskönyvében, amely gyakorlatilag végigveszi a biztonságos internethasználat alapszabályait, az óvodások és az alsó tagozatos gyerekek számára élvezetes, érthető módon.

Ha belegondolunk, ez a feladat nem is olyan egyszerű, ám van egy jól bevált recept, amit nagyanyáink is használtak az iskolában. A nehezen megtanulható anyagot, vagy az olyan szabályokat, amelyeket létfontosságú volt tudni, rímbe szedték, és így gyakoroltatták be a nebulókkal. Valószínűleg nekünk magunknak is azonnal eszünkbe jut néhány ilyen mondóka. Ha más nem, az „Előttem van észak, hátam mögött dél…” vagy az „Egy – megérett a meggy” kezdetű versikék. A rímek, a ritmusok ugyanis olyan „vivőanyaggal” szolgálnak, amelyek a tudat mély rétegeibe képesek elraktározni az információt. Sajnos az angol eredetit nem ismerem, de a magyarul Varró Dániel fordításában megjelent könyv jó néhány ilyen rigmust tartalmaz. A szerző a pocsolyához hasonlítja az internetet, amiben nagyon jó dagonyázni, lubickolni, sok játéklehetőséget kínál, de ha beljebb megyünk, bizony megismerkedhetünk a veszélyekkel is.

– tanácsolja a könyv szerzője, majd később folytatja –

Az Agócs Írisz humoros rajzaival illusztrált könyv nagy segítséget jelenthet nemcsak a szülőknek, hanem a pedagógusoknak is abban, hogy megértessék és elfogadtassák a gyerekekkel, miért is veszélyes az internet, miért van szükség szabályokra, hiszen

Miklya Luzsányi Mónika 

A könyveket a Bibliás Könyvesbolt ajánlotta figyelmünkbe, ahol meg is vásárolhatják azokat.