Böjtre, imádságra és Isten keresésére hívja a gyülekezetek vezetőit három dunamelléki lelkipásztor. Dani Eszter, Harmathy András és Lovas András úgy fogalmaznak: nem tipikus konferenciára várnak, hanem az Isten előtti megállásra és csendre buzdítanak.

„A böjt kilépés a megszokott keretek közül: megszakítom, amiben mindig benne vagyok, kiteszem magam annak, amit Isten mond, és kész vagyok abban változni és változtatni, amire Ő vezet” – mondja Harmathy András. „Bár a böjt alapvetően az élelemhez kapcsolódik, Ézsaiás könyve 58. fejezete a közösségi viszonyokra, az Úr napjához és az elesettekhez való viszonyra, egész társadalmi állapotokra kérdez rá. Ebből azt értettük meg, hogy ki kellene lépnünk, ezért határoztuk el, hogy akkor jöjjünk össze, ki-ki kimozdulva a maga környezetéből, legyünk együtt Isten igéje körül, és lássuk, Ő mit végez el bennünk. Az egyház a gyülekezeteiben él. Vizsgáljuk meg, hogyan élünk, milyen állapotban vannak gyülekezeteink, betöltjük-e a küldetésünket, hogyan is viszonyulunk egymáshoz!” – mondja Harmathy András.

A böjt része az is, hogy fontos foglalatosságainkat félretesszük, ami nem kis áldozatnak tűnik és elhordozzuk azt a feszültséget, amely a csendnek és a várakozásnak aktív életünktől idegen valóságában jelentkezhet – teszi hozzá Lovas András. „A három nap során Isten Igéje vezetésével egyéni csendben és imádságban, kiscsoportos megosztásban és közös imádságban fogunk időzni az Úr előtt. Böjtöt ki-ki egyéni választása szerinti mértékben vállalhat. Az első délután és este a megérkezés, a második nap a böjt, az önvizsgálat és a bűnvallás ideje, melyet úrvacsorai közösséggel zárunk. A harmadik napon a könyörgésünk és közbenjárásunk kifelé tekint, nagyobb közösségünkre figyel.”

Isten munkája, ha a Lélek bűnbánatra vezet, de ezt nem lehet „csinálni”. A böjtöt annál inkább: kilépni, megalázni magunkat, közösségre találni másképp és máshogy – erre kell teret készítenünk – teszi hozzá Harmathy András. „Nem közösségi bűnvallást teszünk az egyház nevében, hanem együtt keressük Istent, hogy Ő győzzön meg, Ő végezze a bűnbánatot a szívünkben és velünk kezdje, akik ott vagyunk.”

Dani Eszter megerősíti: „Ha személyesen odatettük magunkat és átéltük, hogy én magam nyomorult vagyok, akkor nem másban keresem a hibát, és nem mást akarok megváltoztatni. Azzal kezdjük, hogy Isten mire hív engem, lelkészt, presbitert a személyes életemben és gyülekezetvezetőként – kimozdulva a megszokott válaszainkból, az előre kiszámított medreinkből, az egymás közötti viszonyulásainkból.”

„Mindannyian mondjuk a magunkét, okoskodunk, de ha az Isten dicsősége eljönne, mindannyian elnémulnánk és leborulnánk Isten előtt. Leborulni és elnémulni el tudunk ebben a böjtben, de az, hogy az Isten dicsősége eljön-e, már nem rajtunk múlik” – mondja Lovas András, aki azt is hozzáteszi: „nem tudunk csöndben lenni, nem tudjuk, mit jelent Isten előtt órákat várni, ez megfoghatatlan dolog a számunkra. Mégis szeretnénk megtanulni sírni elveszettségünk és megosztottságunk felett, hogy az Úr, amikor és ahogyan neki tetszik, ránk ragyogtathassa orcája dicsőségét. Egyénileg és közösségileg gyógyulásra van szükségünk, gyógyulásunk pedig az evangélium szívünket átjáró erejében van. Ennek azonban időt kell adnunk.”

A lelkipásztorok és presbiterek böjti és imaösszejövetele 2025. április 1., kedd déltől 2025. április 3., csütörtök délig tart a balatonszárszói SDG Református Konferenciaközpontban. További részletek és jelentkezés itt. Jelentkezési határidő: 2025. március 23. vasárnap.

A szervezők hozzátették: biztatják a többi egyházkerület lelkipásztorait, presbitereit hasonló böjti és imaalkalmak kezdeményezésére.

 

Borítókép: Kovács Marcsi