„A jót a rossztól elválasztó vonal nem államokon, nem társadalmi osztályokon keresztül, sőt nem is politikai pártok között húzódik… hanem minden emberi szívben.”
Alexander Szolzsenyicin
Tartalmat ad az életnek
Hit és értelem – Iskola- és egyházközeli írások címmel jelent meg ifjabb Bibó István könyve. A kötetet Velkey György mutatta be a budapesti Bibliamúzeumban.
Ahogy arról portálunkon is olvashattak, a nyolcvanas évek derekán néhány református értelmiségi összefogott, hogy előkészítse a budapesti Baár–Madas református gimnázium újraindítását. Bibó István feleségéé volt az ötlet, amelyből együtt szerveztek mozgalmat 1986-tól kezdve. A dunamelléki püspök, Tóth Károly – először óvatosabban, 1988-tól egyre határozottabban – támogatta kezdeményezésüket. 1990 szeptemberében elkezdődhetett az új tanév a Budapesti Református Gimnáziumban, amelyet a Baár–Madas és a Lónyay Utcai Református Gimnázium jogutódjaként jegyeztek.
Egy vesztett szabadságharc nemzedékéhez tartozik, felnőttkora legjobb alkotóéveit a demoralizáló szocializmus idején élte keresztény értelmiségként. De magányos partizán volt egyházában épp úgy, mint a világban – mondta a szerzőről a Hit és értelem című kötet bemutatóján Velkey György orvos, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója.
A kötet két tanulmányszerű és néhány publicisztikai írás, valamint előadásszöveg mellett főleg alkalmi írásokat tartalmaz; mindezek azonban időrendben a „kétlépcsős” iskola(újra)alapítás szellemi vállalkozásának történetét is kirajzolják. Keresztény értelmiségi könyvet tarthat kezében az olvasó, melynek a kötetet méltató Velkey György szerint a legnagyobb értéke, hogy olvasás közben értelmiségi gondolatokban fürdőzhetünk. Elárulta: ahogy kezébe került a kiadvány, nem tudta letenni, így végül azonmód elolvasta.
Iskola- és egyházközeli írások ezek, változatos műfajok egész tárházát felvonultatva, melyek között helyzetképek, szakfolyóiratokban és egyházi lapokban megjelent cikkek, tanulmányok, kiállításmegnyitón elmondott beszéd, hivatalos és magánlevelek, nyílt levelek, körlevelek, családi visszaemlékezések is helyet kaptak. Olyan tényszerű dokumentumok mellett, mint a pedagógiai programok, amelyek azt is feltárják, mit tekintettek feladatuknak az újjá- vagy újonnan szerveződő, keresztény alapokra építő iskolák – sorolta.
Bibó István és a pedagógus társszerzők megnyilatkozásainak főként az iskola és az egyház a témái. „Izgalmas kor- és egyháztörténeti szövegek, dokumentumok ezek, melyekben sok szó esik a kereszténységről, különösen a református egyházról. Kiemelt téma a pedagógia és főleg a protestáns nevelés, ahogy a közéleti felelősség és a keresztény értelmiségi szerepe is. Az igazgatói beszédekben pedig egy sor elkoptatott fogalom nyeri vissza eredeti értelmét, mint például a bizalom, az önkritika, a hűség, a tisztelet, a figyelem, a türelem, a hazaszeretetet vagy Európa. Tanároknak, családapáknak is hasznos olvasmány ez a gyűjtemény, és mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik. Hiszen a gyerekekhez való fordulás felelősségéről és módjáról is eligazít, és olyan gondolatokat is tartalmaz, mint az, hogy a gyereket ellenállóvá kell tenni a manipulációval szemben.” Az olvasó arról is képet kaphat, miként érdemes diákoknak beszélni a cigányságról vagy a holokausztról, és olyan példaképeket is felsorakoztat a gyűjtemény, mint Ravasz László, Bibó István, Dizseri Tamás, Sylvester János, II. János Pál vagy éppen Szent Johanna. Mindezt megfűszerezve irodalmi idézetekkel, a szövegekhez pedig értékes hivatkozásjegyzék is tartozik.
Olyan ez a kötet, mint egy színes, gazdag gyümölcsöstál, amelyből tetszés szerint is lehet szemezgetni – mondta a kötetről Velkey György. Hogy mi fogja mégis össze a gazdag műfajiságú kiadványt? Többek között a pontosság.
„Sok íráson érződik a precizitás igénye, akár a definíciók tekintetében, akár az időpontok, események rögzítését illetően. Egyfajta dokumentációs belső kényszer hatja át a kötetet a történeti hűség érdekében. Ám az izgalmas kor- és egyháztörténeti adalékok mellett a történetelmondásban mindig érzékelhetők az apró dolgokra is figyelő érzékeny rezdülések, a dolgok elfogulatlan észlelése, az indulatmentes, több oldalról való vizsgálódásra irányuló késztetés.”
Az oldalakon az emberség és az értelmiségi lét öröme sugárzik a kötetből Velkey György szerint. „Jólesett megfürödni a nyitottságban és érdeklődésben, látni a bátorságot, az elkötelezettséget és hűséget ez iránt az ügy iránt. De nemcsak komoly, hanem szórakoztató olvasmányok is ezek, melyeket az alázat, az önirónia és a humor mellett természetes emberi hangnem jellemez. Egyszerű szavakkal megfogalmazott bölcsesség árad a könyvből, mint például az, hogy a jó ügyért tett erőfeszítés kudarctól vagy sikertől függetlenül tartalmat ad az ember életének.”
Képek: Füle Tamás
Kapcsolódó írásaink:
Egy vesztett szabadságharc nemzedékének tagja, a megtorlást kamaszfejjel élte át, ifjúsága a Kádár-rendszer felívelőnek látszó szakaszára esett, alkotó éveit pedig a demoralizálódó szocializmus idején élte. Édesapja Bibó István 56-os államminiszter, anyai nagyapja Ravasz László dunamelléki püspök voltak. Nemcsak ők írtak történelmet, hanem a rendszerváltáskor újraalapított Baár–Madas Református Gimnázium akkori igazgatója is. Bibó István, az ifjabb nemcsak az iskolamozgalomról, hanem édesapjáról és nagyapjáról, valamint a forradalom idejére datálható megtéréséről is mesélt nekünk.
Történelmet írtak
„Sosem azt kértem, hogy így meg így tessék gondolkodni, hanem azt, hogy mindig tessék gondolkodni" – mondja Bibó István pedagógus, művészettörténész. A Baár–Madas Református Gimnázium, valamint a Sylvester János Protestáns Gimnázium egykori igazgatója szerint a hitet és az értelmet együtt kell nevelni. A Bibó Istvánnal készült interjúnk második része.
Hitet és értelmet