"Az anyagi javakon és birtokolt értékeken alapuló identitásmeghatározás hamis utakra csábít. Megtéveszt és manipulálja az embert. Ha attól vagy valaki, amid van, akkor vesztesként egy perc alatt semmivé válhatsz."
Bagdy Emőke
Utazás Bibliával
Sokunknak magától értetődő dolog a címben foglalt feltétel, bármerre indulunk, nálunk van a Szentírás. De akad olyan úticél is, amelyik kifejezetten tanácsolja, hogy legyen a kezünkben, amikor hozzájuk látogatunk. A brémai Bibelgartenben ingyenesen sétálgathatunk, miközben láthatjuk azokat a növényeket, amelyekhez egy-egy igehelyet is megjelöltek a kert kitalálói, létrehozói.
Ha valakit megkérdeznek, valószínűleg különösebb erőfeszítés nélkül tudja, hogy a Szentírásban esik szó almáról, szőlőről, fügéről, datolyáról, gránátalmáról, olajfáról. Sőt, több vagy kevesebb gondolkodás után bizonnyal felidézi a lencsét, az uborkát, a hagymát, a fokhagymát és a kaprot is. Már adott is minden a kovászos uborka elkészítéséhez, bár éppen erről nem esik szó.
Másrészt vannak olyan meglepetések is, amikor külföldön járunk, ami az eltérő nevekből fakad. Ha valaki rákeres a polemonium caeruleum latin névre, akkor Csatavirág, esetleg Kék csatavirág elnevezésekkel találkozik magyarul. Német nyelvterületen azonban ez a virág Jakobsleiterként, vagyis Jákob lajtorjájaként ismeretes. Bár azon túl, hogy egyenesen fölfelé nő, és szokatlanul magas, akár 70 centiméteres is lehet, nincs kézzelfogható köze a bibliai történethez, mégis, ez a növény is helyet kapott a brémai katedrális mellett található kertben, és az előtte áló tábla az 1Móz 28,10-15 elolvasására buzdít.
Kicsit odébb, a papirusznál már Mózes második könyvét, a második fejezet harmadik versét idézi a kiegészítő tábla: Amikor azonban már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.
Az előbbi idézetnél persze nem árt néhány apróságot ismerni, hogy tudjuk, a papirusz itt a partmenti sást takarja. Azonban a terméketlen fügefáról szóló példázathoz - Lk 13,6-9 - már semmilyen plusz információ nem szükséges.
Pár méterrel odébb ismét bajba kerülhetünk, hiszen a tábla arra biztat minket, hogy Ézsaiás könyvét olvassuk: Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az ÚR szele. - Bizony, csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje megmarad örökre.
Előttünk pedig a mák van. De a magyarázó lap szerint, amit a bejáratnál lehet begyűjteni, a vadon termő mák nagyon gyakori volt Izráel földjén, és pipacshoz hasonlatos virága 2-3 nap alatt elvirágzik, így valóban szimbóluma lehetett az élet rövidségének.
Bár a kert nem nagy, az egészet befogja belépéskor a tekintet, így, lépésről lépésre haladva, olvasva a Szentírás igéit, elgondolkodva az üzeneten szép, tartalmas időt tölthetünk el itt.