„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
A Menekülők nyert
Győri L. János és Győri Katalin Menekülők című drámája nyerte el a Csokonai Színház, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata „Akikre nem volt méltó e világ” című közös drámapályázatának fődíját.
Győri L. János irodalomtörténész, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának tanára, míg unokahúga, egykori tanítványa a budapesti Baár–Madas Református Gimnáziumban tanít. A pályázati határidő 2017. április 28-i leteltéig 45 érvényes pályamunka érkezett. A nagyszínpadi megvalósításra szánt drámaszövegeket a kiírók által felkért öttagú zsűri: Árkosi Árpád rendező, Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, Ráckevei Anna, a Csokonai Színház igazgatója, Dr. Szirák Péter irodalomtörténész, az Alföld folyóirat főszerkesztője és Visky András író, drámaíró, dramaturg értékelte. A pályázati kiírás értelmében a Menekülők című díjnyertes drámát a Csokonai Színház 2017 októberében műsorára tűzi.
Komolay Szabolcs alpolgármester a mai eredményhirdető sajtótájékoztatón azt mondta, hogy adta magát, hogy a pályázat színházi jellegű legyen, hisz mindig is a színház volt az, ami gyorsan reflektált a társadalmi változásokra, amilyen a reformáció is volt. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szerint az egyházkerület minden jubileum alkalmából kapott valamilyen kulturális élményt a színháztól, s örömteli, hogy ez most is így történik. Győri L. János, a nyertes dráma egyik írója arról beszélt, hogy kiemelt szempont volt munkájuk során, hogy a történeti tények ne telepedjenek a drámára. A sajtótájékoztatón részt vett a Menekülők rendezője, Visky Andrej is, aki első olvasás után a dráma feszültségére, radikális kérdésfelvetéseire és hús-vér figuráira hívta fel a figyelmet. Elmondta azt is, mennyire hatott rá, hogy „nagy szíve van a darabnak.”
Az előválogatás utáni szűkített listára 13 darab került fel, mintegy 995 oldal terjedelemben. A zsűri 2017. június 16-án hozott döntése alapján Szirák Péter irodalomtörténész a mai, eredményhirdető sajtótájékoztatón elmondta: „A benyújtott dramatikus szövegek a témaválasztás tekintetében megfeleltek a pályázati kiírásnak, amennyiben egytől-egyig érintették a reformáció 500 éves történetének Debrecenhez köthető eseményeit, fordulópontjait, illetve nevezetes személyiségeit. Nyolc darab (Liliom a tövisek között, Menekülők, Herbárium, Hitedért – nemzetedért, A szent had, Az ítélet-idő, Isten kegyelméből, Harminc tallér) a reformáció elterjedésének és kezdeti küzdelmeinek korszakában, a 16-17. században játszódik, s főhősei között ott van Bálint pap, Méliusz Juhász Péter, Huszár Gál és Martonfalvi György. Az egyik darab (Főhadnagy Fazekas) játékideje a 19. század eleje, további kettő (A prédikátorinas, Non videre, sed esse) a 20. század közepén játszódik, s a református hit cselekedtető erejét a Vészkorszak próbatételén méri, s van olyan is (A Könyv), amelyik napjainkat szcenírozza, miközben a gályarabok történetét is felidézi. A dramaturgiai szempontból a legötletesebbek közé tartozó Karnyó című pályamű időjátékában pedig Méliusz és Csokonai, valamint Ruyter és Jókai is „összetalálkozik.”
Elhangzott az is, hogy a legjobb pályaművek sikerrel szakítanak a reformáció kibontakozásának színházilag statikus, néhol tankönyvízű, történelmi tabló-jellegű ismertetésével és hatásosan ötvözik a viszontagságos történelmi szituáció és a személyes történet drámaiságát. A pályaművek legjobbjai nem felmondják a történelmet, hanem megkísérlik kibogozni, shakespeare-i értelemben rekonstruálni annak emberi (mentális-habituális) titkait. Ennek köszönhető az az örvendetes összefüggés, hogy nem egy darabban érvényesül a drámairodalomban egyébként gyakran mellékesnek bizonyuló női nézőpont, s hogy a pályázat fontos eredménye, hogy a most született művek új drámai figurák egész sorát hozták felszínre.”
A nyertes drámáról:
Menekülők
1660-ban, Várad eleste után a váradi deákok Martonfalvi György professzor vezetésével Debrecenbe menekülnek – ezzel válik a Debreceni Kollégium az „ország iskolájává”, s Debrecen „egész Magyarország és Erdélységnek világosító lámpásává”. A darab a váradiak befogadásának dilemmájáról, illetve a közvélemény által korábban súlyosan félreismert Lippai professzor és Lippainé tragikus sorsáról szól. A török által megsarcolt, kizsigerelt város számára még a megélhetés és saját kollégiumának fenntartása is nagy nehézség, s egy ilyen helyzetben kell a város vezetőinek és a közösség egészének helytállnia, amikor a menekültek befogadásáról van szó. A pályamű sikerrel jeleníti meg Debrecen történetének egy korszakos epizódját, a hitélet és az életforma eme próbatételét, s mindezt azáltal, hogy a makrotörténeti események hátterében bemutatja a közélet és a magánélet feszültségét, Lippainé és Komáromi Csipkés Györgyné karakterei révén érvényesíti a női nézőpontot. A darab további erényei közé tartozik a tanár-diák-viszony reformációs-modernkori jelenségének színrevitele, illetve a nő-férfi-viszony egyedi ábrázolása. A pályamű a stílusbiztonság és a pörgő replikák tekintetében is kiemelkedik a mezőnyből. (Szirák Péter összefoglalója.)
Meglepetés
Győri Katalin, a darab társszerzője a Parókia portál kérdésére elmondta: nem számítottak arra, hogy ennyi pályamű érkezik a felhívásra, így még nagyobb örömöt és meglepetést jelentett számukra, hogy a zsűri egyhangúlag Győri L. Jánossal közösen szerzett drámájukat tartotta a legjobbnak.
Összedolgoztak
A szerzőpáros egyébként egymástól függetlenül értesült a pályázati kiírásról, tősgyökeres debreceniként pedig mindketten szerettek volna írni egy darabot a város történetének egy-egy fejezetéből. Győri Katalin először Huszár Gálról írt volna, de nagybátyjának már volt egy dédelgetett álma – jó évtizede tervezte a Debrecenbe menekülő váradi diákok történetének megírását. Győri Katalin elmondta: úgy érezték, kidolgozottabb művet hozhatnak létre együtt, mint külön-külön. „A nagybátyám nagyon alaposan ismeri a reformáció korszakát, jó ideje kutatja már, hiszen irodalomtörténész. De nem szépíró, én pedig nem vagyok annyira járatos a korszakban, még ha vannak is róla ismereteim. János bácsi ideadta a vázlatait, eddigi ötleteit, kutatási eredményeit. A történet nagyon tetszett, ő adta a főbb karaktereket, a hozzájuk tartozó életrajzot és a dráma vázlatát, én pedig megírtam a párbeszédeket, és kialakítottam a személyiségeket. Arra is ráerősítettem, hogy a női alakok még karakteresebb személyiségek legyenek, és hozzáadtam az alaptörténethez egy-két történeti szálat, hogy érthetőbb legyen a motivációjuk. Abban a korban a férfiak domináltak, ezért kihívás volt megírni, de ettől lett igazán mai a darab.”
Sokan menekülnek
Arra a kérdésre, hogy mennyire volt szándékos a menekültválsággal összefüggésbe hozni a történelmi drámát, Győri Katalin azt mondta: csak írás közben döbbentek rá, hogy a történet mennyire aktuális, de nem állt szándékukban rájátszani erre. „A darab mindenesetre felveti azokat a kérdéseket, amelyek napjaink kérdései is: befogadjuk a menekülőket a keresztyéni együttérzés jegyében, vagy a sajátjainkat védjük, akik szintén ínséges helyzetben vannak? Védjük a ránk bízottakat, miközben másokat nyomorban hagyunk? A darab lelkésze elő is áll bibliai igehelyekkel, amelyek szerinte a befogadást indokolnák, de felvetődik az is, mindez hogyan is volna kivitelezhető. A Menekülők cím egyébként nemcsak a menekültekre utal, hanem sok mindenki másra is, akik a kötelesség, a házasság és a fájdalom elől menekülnek. A darab arra is keresi a választ, az ember miért szabadulna kötelékeitől.”
A zsűri a második helyezett Herbárium és a harmadik helyezett Harminc tallér című drámákat felolvasószínházi bemutatásra, míg a Menekülők, a Herbárium, a Harminc tallér, a Liliom a tövisek között és Az ítélet-idő című drámák könyvben való megjelentetését javasolta.
Az első helyezett 2 millió forint, a második 1,2 millió forint, míg a harmadik 800 ezer forint jutalomban részesül. Győri Katalin kérdésünkre elárulta: szerzőtársával, Győri L. Jánossal egyenlően osztoznak a nyereményen.
Fotók és szöveg: szinhaz.org
Interjú a szerzővel: Jakus Ágnes