„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
A ti hiteteknek híre van!
Az elmúlt években megvalósult építkezésekért és a templom felújításáért adtak hálát április elsején a Monor-Kistemplomi Református Egyházközségben. Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a szombati hálaadó istentiszteleten azt hangsúlyozta: egy gyülekezet lényegét az adja, hogy tagjai hol tartanak a hitben, a reménységben és a szeretetben.
A monori kistemplomot 1938. április 20-án szentelték fel, tornyát jóval később, 1950-ben építették. A parókiaépítés külföldön gyűjtött adományokból kezdődött és valósult meg a hetvenes évek derekán, Fekete János lelkipásztor idejében. Az Ő utódjaként hívta meg a gyülekezet Vladár István, helyi születésű lelkészt, aki már huszonkét éve végzi lelkipásztori szolgálatát a településen.
2001-től csaknem tíz évig tartó folyamatos adománygyűjtéssel és minden vasárnapi perselypénzük felajánlásával segítették a monorierdői református templom felépítését. Náluk is történtek kisebb építkezések a lelkészlakásban és a gyülekezeti házban, de a saját templomuk felújítását hátrébb sorolták. Fontosabbnak tartották a hozzájuk tartozó monorierdői szórványgyülekezet fennmaradását és megerősítését.
Gyülekezetplántálásuk eredményeként 2018-ra önállósult a korábbi szórvány és megalakult a Monorierdői Református Missziói Egyházközség. Csak azután került sor a monor-kistemplomi lelkészlakás, a gyülekezeti ház és 2022-ben saját templomuk renoválására.
Az elvégzett munkáért hálát adó ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán püspök Pál apostol szavait idézte, a Kolossébeliekhez írt levél 1. rész, 3-6. verse alapján hirdette Isten Igéjét. A helyi gyülekezet tagjait a kolossébeliekhez hasonlította az egymás iránti élő és ható testvéri szeretetben és szolgálatban.
„Ez a gyülekezet – példamutató módon – nem azon gondolkozott, hogy ha gyűjt, akkor mi legyen ebből saját magának. Az volt a kérdés: mi legyen ebből másoknak? Meglátták, hogy keresztyén testvéreiknek segíthetnek, és éveken át tartó szolgálatra szentelték életüket a szórványgyülekezetért. Ez a Krisztus szeretetéből fakadó, mások iránti szeretet áldozatot jelent, áldozathozatalt egy másik közösségért. Ennek legfőbb bizonyítéka a monorierdői gyülekezet megszületésében és növekedésében van” – emlékeztetett a püspök.
Monor város vasúton túli területén a harmincas évekig nem volt református gyülekezet. Az ide betelepült elődök Északkelet-Magyarországról érkeztek a két háború között, akik magukkal hozták és gyakorolták is református hitüket. Ők eresztettek itt gyökeret és teremtek jó gyümölcsöt, majd utódaik indították el a növekedést. Nemcsak saját gyülekezetükben, hanem évtizedek múlva a szórvány testvéri közösségben is.
„Keresztyén hívő emberként megmutatjátok a mások iránti szeretetet. Megmutatjátok a hitet, és a szeretetben a reménységet. Így él együtt a hit, a remény és a szeretet. Az a reménységünk, hogy érdemes templomot építeni, parókiát létesíteni, méltó életfeltételeket teremteni a hűséges lelkipásztornak és családjának, mert van jövője a hitünknek.
A Ti szereteteteknek híre van, és ezért hálát lehet adni! Aki hálát ad, az tudja, minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá (Jakab levele 1. rész. 17. vers). A növekedés, az építkezés ereje és forrása nem más, mint Jézus Krisztus szeretete és az, ahogyan Ő szeret bennünket.”
Az imádság elhangzása után Takaró András, a Délpesti Református Egyházmegye esperese nyitotta meg a nyilvános presbiteri gyűlést.
Az ünneplő gyülekezetet Vladár István lelkipásztor tájékoztatta az elvégzett építési munkálatokról. Mint mondta, a monorierdői gyülekezet önállósulása után, 2018-ban kezdődhettek el a monor-kistemplomi építkezések, majd a felújítás, összesen hetvenmillió forint állami, egyházkerületi és egyházmegyei támogatásból, valamint a gyülekezet tagjainak adományaiból. 2019-ben és 2020-ban a kibővítették a lelkészlakást, felújították a tetőt, lecserélték a nyílászárókat és kifestettek. A gyülekezeti ház új üvegverandával bővült, a nagyteremben is nyílászárókat cseréltek és nyitottak egy utcai bejáratot. Korszerűsítették a fűtést. A felújítás folytatásaként 2021-ben megújult a vizesblokk.
Az elmúlt évben teljesen felújították a kistemplomot is: villanyvezetéket cseréltek, új járólapot raktak le, felújították a szószéket és a Mózes-széket, elkészült a teljes belső és külső festés. Az idei év elején két klímát szereltettek be a templom fűtésének korszerűsítésére. A lelkipásztor elmondta, hogy az épületek mellett az Úristen a gyülekezetet is folyamatosan építette. A monor-kistemplomi gyülekezet az elmúlt években és évtizedekben anyagi javakban, fizikálisan és lelkiekben egyaránt növekedett.
Ezután Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka köszönte meg a gyülekezet lelkipásztorának, presbitériumának és a gyülekezet egész közösségének, hogy felvállalták a monorierdői testvérgyülekezet épülését.
Elmesélte, hogy 2016-ban még a monorierdői gyülekezeti központ kivitelezői is rácsodálkoztak a monor-kistemplomi gyülekezet tagjainak eddig nem tapasztalt, önzetlen segítőkészségére. A főgondnok ezt akkor is és most is Pál apostol szavaival magyarázta (a Galatákhoz írt levél 6. részének 2. és 10. verseit idézve): Egymás terhét hordozzátok, így töltsétek be Isten törvényét, és „míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben. „Csodálatos módon, mások terhének felvállalása nem szaporítja és súlyosbítja a mi problémáinkat. Ez a parancs inkább áldás, ajándék és kiváltság számunkra.
Nincs semmi a világon, ami úgy meggazdagítaná lelkileg az ember életét, mint éppen a másik emberért való felelősség szeretettel teli átvállalása. A hívő ember akkor nyer legtöbbet, amikor ad. Juttat az idejéből, a pénzéből, nyújt egy kis figyelmességet, jóságot, megértést és szeretetet valaki másnak.”
Pogácsás Tibor országgyűlési képviselő köszöntője után Darázsi Kálmán polgármester köszöntő szavait Vladár István lelkipásztor tolmácsolta. A püspöki áldást követően a hálaadó istentisztelet szeretetvendégséggel és testvéri beszélgetésekkel zárult. Az ünnepi alkalmon összegyűlt perselyadományt az áporkai gyülekezet számára ajánlották fel, azzal a céllal, hogy ez a pénzösszeg is egy másik kisebb gyülekezet fönnmaradását szolgálja.
Képek: Füle Tamás