Ahogy Szabó Péter megyei főjegyző fogalmazott, négyszeres ünnep volt a Dabas-Inárcsi Társegyházközségben, ahol december 2-án nem csak a vasárnapot, de advent első vasárnapját, a templom kétszázhuszonöt éves fennállását és a gyülekezet új lelkipásztorának beiktatását is ünnepelték. Csontos József 2017-es nyugdíjba vonulása után a gyülekezet Szilágyi Jánost választotta meg lelkipásztorának.

„A völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon…”
Szabó Péter, a Dömsöd-Nagytemplomi Egyházközség lelkésze, a Délpesti Református Egyházmegye főjegyzője a Lukács evangéliuma harmadik része alapján hirdette az igét, amikor Keresztelő János az Úr útjának készítésére szólít fel. „Miért szükséges ezt tennünk? A bibliai válasz nagyon egyszerű: hogy megérkezzen hozzánk, sőt, személyesen hozzád” – fogalmazott a lelkész. Mint mondta, Isten adventben azt akarja, hogy őt ne csak távoli fogalomként értelmezzük, hanem a szívünkben legyen Úr. Minden lelkész feladata, hogy utat készítsen Krisztusnak, nem csak a karácsony előtti négy hétben.

Azért is vagyunk reformátusok, mert nem elég egyszer átélni Isten szabadítását, hanem újból és újból kell a szívünket, de az egyházat is megújítani. Ezért az eljövő Jézus útját is állandóan megújulva kell készíteni. Ez az út most, a második adventben válik valósággá. Krisztus útja a szeretet, békesség és szolgálat ösvénye. Ezek különösen hangsúlyosak a lelkészválasztások idején. A dabasi reformátusok több száz évvel ezelőtt vályogházban gyűltek össze, azután templomot építettek. Ez a minőségi változás a személyes életekben is szükséges, hogy a lelkész és a gyülekezet Istent tükrözze vissza a településen élők szemében.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe”
Az igehirdetés után a gyülekezet énekkara szolgált, majd a gondnok mondta el köszöntőjét. Dóri Csaba arról beszélt, hogy a lelkészválasztás nem volt könnyű a gyülekezet számára. A beiktatáshoz tehát nehéz út vezetett. Az új lelkész ezzel együtt reményekkel és nagy tervekkel érkezett Dabasra. Az elmúlt egy évet konfliktusok és problémák terhelték a közösségben, ezért is fontos az az ige, amelyet Csontos József kiemelt utolsó hivatalos szolgálatakor, 2017 júliusában, amelyben Pál apostol inti a korinthusiakat, hogy minden dolguk szeretetben menjen végbe. Ez az üzenet mindenkit önvizsgálásra késztet. Ugyanilyen fontos, hogy őszintén tudjunk áldást kívánni, imádkozni a lelkészért. „Csak azt mondhatom, hogy ha az Úr őt küldte, akkor bizonyára megvolt ezzel a konkrét célja. Köszönöm, hogy a nehézségek ellenére keresztel, esket és temet, hogy közöttünk marad.” – fogalmazott a gondnok.

Isten útján, alázatosan
A köszöntő után Szabó Péter beiktatta Szilágyi Jánost, majd a palástos lelkészek áldásai következtek. Csontos József előző lelkész is szólt az új lelkészhez. A Zsoltárok 9. és 25. alapján kiemelte, hogy az adventi időszak nemcsak a krisztusi, de a saját életutunk megvizsgálására és Isten előtti hálaadásra ösztönöz. Az elődök 1720 óta szolgálnak Dabason, de ennél sokkal hosszabb és nagyobb az a gondviselő szeretetet, amelyben Isten hordozta és hordozza a dabasi és inárcsi reformátusokat. Mindaz, amit örököltünk az őseinktől, hasznos és megerősítő lehet, de az igazi szolgálathoz alázatra van szükségünk. A nyugalmazott lelkész szerint az ünnepség egyben a lelkészfeleség beiktatása is, ezért különösen fontos, hogy értük is imádkozzanak a gyülekezeti tagok.

A beiktatott lelkészt Pánczél Károly országgyűlési képviselő, Pálinkásné Balázs Tünde alpolgármesterasszony is köszöntötték. Ezek után a templom történetét Sebján Emese ismertette.
Az istentisztelet végén Szilágyi János mondta el válaszát a köszöntésekre. Kiemelte, hogy a négyszeres ünnep különleges alkalom, amely arra figyelmeztet, hogy a társegyházközség útja csak akkor lehet áldott, ha egyetértésben járnak rajta. Végül azt az igét olvasta fel, amely lelkészszentelésekor hangzott el Debrecenben, s amelyben Pál apostol arra buzdítja a filippibelieket, hogy vegyék fel Isten fegyverzetét, álljanak ellen az ördög mesterkedésének. Mint mondta, számára ez ad újbóli erőt a szolgálatban a dabasi és inárcsi közösségekért.

Szöveg és képek: Somogyi Csaba