Ezernél is több fiatal mozdult meg az ország három városának – Budapest, Kecskemét, Paks – négy helyszínén a Ráday-napok keretein belül tartott Ifitalin 2025. október 3-án pénteken délután. „Ti vagytok a világ világossága” – hangzott a bátorítás Máté evangéliuma 5. fejezetének 14. verse alapján az idén először vidéki helyszíneken is zajló találkozón, kapcsolódva a délelőtti Ifjúsági nap igei üzenetéhez. Erre a bátorításra olyan sokan voltak kíváncsiak a fővárosból és környékéről, hogy a Ráday Ház dísztermében már el sem fértek, ezért új helyszínként a Gazdagréti Református Egyházközséget is megnyitották számukra. A program mindenhol azonos módon épült fel: először ráhangolódó játékok és dicsőítés, majd igei üzenet és csoportbeszélgetések, végül finom vacsora és újabb dicsőítés várta a református ifiseket.



Kilépni a komfortzónánkból
A Kecskeméti Református Gimnázium épületében körülbelül 220 fiatal gyűlt össze Bács-Kiskun és Délpest egyházmegyéinek több mint 20 gyülekezetéből. Dicsőítéssel a kiskunhalasi ifi zenekara szolgált Damásdi Péter vezetésével.

Az igei üzenetet Magyar Csanád izsáki református lelkipásztor hirdette.
Arra bátorította a fiatalokat, hogy ők maguk is lehetnek világosság, méghozzá bármilyen közegben, amelyben benne vannak – az iskolában, az edzésen, a családjukban –, és arra is buzdította őket, hogy merjenek kilépni a komfortzónájukból a hitért.

Ezt követően 15 kiscsoportban beszélték át az egybegyűlt fiatalok az elhangzottakat.
A kecskeméti helyszínen végül rendhagyó módon egy fergeteges táncházzal ért véget a református ifisek találkozója.




Küldetésünk van
A paksi helyszínen körülbelül 150-en lehettek, az ifisek ide elsősorban a baranyai, tolnai és vértesaljai egyházmegyékből érkeztek, de voltak, akik Kalocsáról és Foktőről. Dicsőítéssel a Tolna Megyei Ifi (TOMI) zenekara szolgált.



Áhítatában Szabó Levente pécsi egyetemi lelkész arra emlékeztetett, hogy Krisztus tanítványaiként küldetésünk van a világban. Ez a küldetés azért fontos, mert a világban sötétség van: az embereknek nincs kapcsolata az Istennel, és ez kihatással van rájuk. Isten azonban úgy szerette ezt a világot, hogy elküldte Fiát, hogy világosságot hozzon az emberek számára. „Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a világ világossága, azokban, Jézus tanítványaiban, fény gyúlik. Ez nem a mi saját fényünk, hanem Krisztus világossága” – fogalmazott Szabó Levente.

Ezt a fényt, Krisztus világosságát láthatóvá kell tennünk, és ez által azt is, hogy az élet több, mint evés, ivás, alvás, szórakozás, hogy nem véletlen az emberi élet, hanem Isten ajándéka. Láthatóvá kell tenni azt, hogy milyen az élő Istennel szeretetkapcsolatban lenni. „Ezt a fényt nem rejthetem el, tehát akarnom kell, hogy mások is úgy tekintsenek a természetre, mint Isten alkotására, akarnom kell, hogy mások is lássák meg, hogy az élet ajándék, Isten ajándéka.”

Az hoz világosságot a világba, ha valaki teljesen bízik az Istenben. „Mi más energiával működünk, mi a krisztusi fényből kapjuk az erőt – akkor, amikor szeretni kell, amikor nehéz, amikor vigasztalni kell, amikor könnyek vannak, amikor békülést kell vinni oda, ahol tüskék vannak. Így mutassunk világosságot cselekedeteinkkel, viselkedésünkkel, az életünkkel, hogy ezért a Mennyei Atyát dicsőítsék!” – hangzott el az áhítatban.



A 12 kiscsoportban, amelyek mindegyikét egy felnőtt és egy fiatal vezette, arról beszélgettek, hogy ki volt az a személy, akin keresztül Isten megmutatta az Ő világosságát, és mi volt ebben a személyben az a világosság (viselkedés, jó cselekedet, gondoskodás), amely minket is elindított a Krisztus-követés útján. A fiatalok arról is beszéltek, hogy bár vannak területek, ahol nehéz világítani, Krisztusról bizonyságot tenni mégis jó, és nincsenek egyedül ebben a küldetésben.



Rólunk is szól
Gazdagréten a házigazdák mellett Diósdról, Seregélyesről, Csillaghegyről, Érdligetről, Érd-Parkvárosról és Érd-Központról érkeztek ifisek, nagyjából százan. Dicsőítéssel az Érd-Parkvárosi és érdligeti ifivezetőkből összeállt csapat szolgált Vetési Gergő vezetésével.



A nap vezérigéje alapján Győriné Vincze Krisztina gazdagréti beosztott lelkész tartott áhítatot. Ennek során kiemelte, hogy három jó hír is elhangzott a felolvasott igeszakaszban: először is az, hogy mi már világosságban vagyunk. Másodszor, hogy nem nekünk kell „kiizzadni magunkból” a világosságot, hanem Jézus Krisztus cselekszi meg azt. Végül a harmadik jó hír, hogy miközben ez a történet nem rólunk szól, hanem Őróla – Krisztusról –, közben mégis szól rólunk is.

A kiscsoportos beszélgetések alkalmával többek között arról gondolkodhattak a fiatalok, hogy mit jelent a világosság és sötétség a mindennapjainkban és mit jelentenek mindezek Istennél. Az ifisek közösen keresték a választ arra, hogy hogyan lehetnek világosság a környezetükben.



A szeretet cselekedetei
A budapesti Ráday Házban elsősorban Budapest-Dél, Budapest-Észak, Északpest egyházmegyéiből érkeztek, nagyjából 400 fő regisztrált erre a helyszínre. Dicsőítéssel a REFISZ Band szolgált.



„Jézus nekünk szegezi, hogy mi vagyunk a világ világossága. Ebben nincsen elvárás, ez egy megállapítás, és ez már önmagában erős, forradalmi” – fogalmazott áhítatában Tikász Ábel Budapest-Klauzál téri lelkész, hozzátéve: sok szempontból elvárások tengerében élünk és ezeket az elvárásokat előbb-utóbb magunkévá tesszük, ránk terhelődnek. Jézus azonban egyrészt látja bennünk a rólunk visszatükröződő fényt, hogy Isten teremtményei vagyunk, mielőtt bármit tennénk vagy bármilyen elvárásnak megfelelnénk, másrészt bennünk is látja a fényt, amellyel másokat is megvilágíthatunk kapcsolódásaink során.

„Vágyunk a kapcsolódásra, de ezt a fajta kapcsolódást csak akkor tapasztalhatom meg, ha a Jézussal való kapcsolatomban élem meg, hogy szeretve vagyok.

Amikor Őhozzá kapcsolódunk, törékeny villanykörtelétünkben fény gyullad.

Lehet, hogy még sok a bizonytalanságod, kérdésed, kételyed, de Jézus megerősíti, hogy már látja benned a fényt, amellyel Őt tudod megjeleníteni mások számára. Egy kérése van: ne rejtsük el ezt a fényt!”
A lelkész kifejtette: néha szégyenből rejtjük el a hitünket, máskor túlkompenzálunk és saját magunkkal akarjuk túlragyogni a többieket. Nekünk azonban engednünk kell, hogy a Jézusból eredő formájában mutatkozzon meg a fényünk.

A látható fényt a szeretet cselekedetei táplálják, ezért merjünk mélységeket belevinni a kapcsolatainkba! – bátorította a jelenlévőket Tikász Ábel. „Nem koldusa vagy a szeretetednek, nem azért kapcsolódsz, hogy szeressenek, hanem mert átélted, hogy szeretve vagy és ezt akarod átadni másoknak.” Nem vagyunk egyedül, hatunk a másik világosságára, amellyel összekapcsolódhatunk, és közös cselekedeteinkkel együtt dicsőíthetjük Istent, a nem hívők közé fényt hozva. „Ez hihetetlen reménység, amikor sötétséget, szorongást élünk át. Jézus arra bátorít, hogy menni kell, vinni kell a fényt és hagyni, hogy a szeretet cselekedetei megmutatkozhassanak a világban.”



Az ifisek közel 30 kiscsoportra osztva reflektálhattak az elhangzottakra. Beszélgettek az elvárásokról – elsősorban a tanulással kapcsolatos nyomás kerül elő –, hitünk megéléséről mások előtt – ez sokaknak még református iskolában sem egyszerű feladat –, a szeretet cselekedeteiről – a nehézségekről és pozitív tapasztalatokról egyaránt – és arról, hogy mire lenne szüksége a fiataloknak ahhoz, hogy be tudják ragyogni a környezetüket (főleg biztatásra). Szó esett az önreflexió fontosságáról, az ifi és a hívő közösségek megerősítő szerepéről, és arról, hogy a cselekedet többet ér a szavaknál, ezért megéri bátornak lenni.



Ragyogjatok mindenhol!
A sok párhuzamos helyszín mellett az Ifitali egy másik újítása a „Nikodémusok órája” elnevezésű kezdeményezés: a fiataloknak lehetősége nyílt arra, hogy olyan kérdéseket is feltegyenek, amelyeket eddig nem mertek senkinek. Kérdéseiket egy online űrlapon lehetett beküldeni, a válaszokat pedig három egyetemi lelkész fogalmazta meg.

Lehetőség nyílt „körkapcsolásra” is a helyszínek között, ennek során a fiatalok kivetítőn köszönthették egymást.
„Öröm, hogy látjuk egymást, mert bár négy helyen gyűltünk össze, ezek mégis egyek” – fogalmazott köszöntőjében Czikó Györgyi református lelkész, dunamelléki ifjúsági referens.
„Fontos, hogy legyen egy nap, amikor együtt lehetünk, amikor találkozhatunk egymással és Jézussal. Itt megerősödhettek Jézusban, hogy utána elmenjetek és ragyogjatok mindenhol. Hirdessük együtt, hogy Őnála van kegyelem és reménység!”

Mind a négy helyszínen a sötétben világító matricákat kaptak az ifisek, amelyet az otthonukban kirakhattak, hogy mindig emlékeztesse őket a világ Világosságára.
Czikó Györgyi arról is beszélt, hogy novemberben lesz három hét, amikor ezek a fiatalok mennek el barátokhoz, ismerősökhöz, osztálytársakhoz, hogy megosszák velük az örömhírt.
„Jézus ebben is arra bátorít mindannyiunkat, hogy menjünk el és tegyünk tanítványokká minden népet.”



A helyszíni tudósítások alapján összeállította: Barna Bálint
Képek: Füle Tamás (Budapest, Ráday Ház), Nagy Patrik (Kecskemét), Nagy Botond (Paks), Pálvalfi J. Viola (Budapest, Gazdagrét)