„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” – hangzott Lukács evangéliuma 12. fejezetének 48. verse a dunamelléki református főgondnokok konferenciáján, a budapesti Ráday Házban 2025. március 8-án. Megnyitó áhítatában Somogyi Péter dunamelléki lelkészi főjegyző kifejtette: ez az ige arról tanít, hogy az Úr milyen sáfárt szeretne a rábízott javak élén látni. A sáfár ugyan beosztott, szolga, de ez bizalmi kapcsolat is közte és gazdája között, hiszen a sáfárnak nem a saját javát kell néznie szolgálata során, hanem gazdája egész háza népének a javát.

„Az egyházban Mennyei Atyánk az Úr, mi pedig az Ő háza népe” – fogalmazott Somogyi Péter, hozzátéve: az egyház minden egyes tagja saját működésének és lelki ajándékainak megfelelően kell, hogy gazdálkodjon a rábízott javakkal. „A Gazda javaival helyesen élő ember a boldog ember. Boldogságunk egyik alapja, hogy Isten megbízott minket. Ez a boldogító megbízatás leleplezi, ha nem vagyunk a helyünkön. Boldog ember az, aki ismeri Urát, aki megköszöni a lehetőséget a sáfárságra, aki tudja, hogy mi mire való, aki kamatoztatja a rábízott javakat, méghozzá arra a célra felhasználva, amelyre kapta.”



Megbízónk többet kér számon, mint amennyit adott – figyelmeztetett az igehirdető. „Sokat bíztak ránk, ezért fel kell mérnünk mindazt, amink van.” Ennek ösztönöznie kellene bennünket arra, hogy elvégezzük mindazt, amit lehet. Mindannyian kaptunk valamit, a kérdés azonban az, hogy mit kezdünk vele: eltékozoljuk vagy sáfárkodunk vele? „Együtt kell gondoskodnunk az egész egyháztest növekedéséről, mert a ház, amelyben élünk, Isten háza. Mindenünk az Övé. Ránk bízta, amink van és számon is kéri rajtunk. Ennek fényében, ennek örömében és ennek a boldogító szolgálatában legyünk Isten népének sáfárai!”

Egymáshoz kapcsolódva
Az egyház kettőssége, hogy a világban jelen van úgy is, mint organizáció és úgy is, mint organizmus, azaz jelen van látható közösségeivel és intézményeivel, és nem látható módon Krisztus testeként – hangzott el Veres Sándor dunamelléki főgondnok köszöntőjében. Emiatt a kettősség miatt a presbiterek a gyülekezetekben lelki és anyagi javak sáfárai is. Történeti áttekintésében a főgondok kifejtette: 1951-ben fejeződött be az egyházi tulajdonok elvételének a folyamata, az elmúlt nyolc évben kapott állami támogatások összege pedig még a tíz százalékát sem éri el az 1951-ben elvett egyházi vagyonnak.



A jelenlegi helyzetről szólva Veres Sándor arról beszélt, hogy a kistelepülések lélekszáma nagymértékben lecsökkent, az ottani gyülekezetek pedig fogyásnak indultak. Erre találták ki megoldásként a gondozó gyülekezetek rendszerét. Önfenntartás szempontjából megkülönböztetett 40-80 fős kis gyülekezeteket, amelyek a lelkipásztorukat már nem tudják fenntartani; 120-160 fős közepes gyülekezeteket, amelyek gazdálkodása stabil ugyan, de épületeiket nem tudják önerőből felújítani; és a többszáz fős nagy gyülekezeteket, amelyek anyagi és lelki javakban is kiemelkednek – ez utóbbiból hozzávetőlegesen 25-30 lehet Dunamelléken.

„Nekünk, főgondnokoknak sokkal jobban kellene egymásra figyelnünk, egymáshoz kapcsolódnunk, mert gyülekezeteink olyanok, mint láncban a láncszemek. A lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszem” – figyelmeztetett az egyházkerületi főgondnok. Szót ejtett még a kényszerűségből elvállalt presbiterség jelenségéről, a lelkésszel való közös kormányzás fontosságáról, és arról, hogy a főgondnokoknak együtt kellene keresniük a lehetőségeket. „Megkaptuk gyülekezeteink bizalmát és az Úr sáfári megbízását, Isten pedig számon fogja kérni a hozzá való hűségünket. Maradjunk hűségesek mindabban, amit ránk bízott!”



A sáfárság lényege
Balog Zoltán dunamelléki püspök beszédében köszönetet mondott azért, hogy a 310 dunamelléki gyülekezetnek több mint kétharmada, nagyjából 220 gyülekezet képviseltette magát a konferencián. Szóba hozta a közegyház életét megrázó kegyelmi ügyet is. „Nekem fájt, ami történt, de fontos a bűnbánat kérdése is. Sok olyasmit felkavart ez a vihar, ami ott rejtőzött a mélyben, és ezért megújulásra van szükségünk. A megújuláshoz tisztánlátás kell, de tisztán együtt tudunk csak látni. Ennek során az élő Ige világíthatja meg, mi szolgálja Isten dicsőségét és gyülekezeteink javát egyszerre” – fogalmazott a püspök.

A főgondnokságról elmondta: ebben a ciklusban hívjuk először főgondnoknak ezt a tisztséget, e mellett most már az is előírás, hogy a főgondok mellett legyen legalább egy gondnok, aki a helyettese. „A sáfárság értelmében Isten javakat bízott ránk, ezek materiális és lelki javak. E kettő között kapcsolat van, kihatnak egymásra, a sáfárság lényege pedig az emberi közöségeink jólléte” – mondta Balog Zoltán. Az egyházi hierarchia kapcsán kifejtette: igazodnunk kell egyházunk intézményi-hatalmi felépítéséhez. A főgondokok felelőssége ezen belül nem felfelé vagy lefelé, hanem befelé irányul, a gyülekezetükbe.



Az egyház sokak által megkérdőjelezett ingatlanszerzési gyakorlatáról elmondta: szándékai szerint ez az anyagi függetlenséget erősíti. Ezek az ingatlanok egyszerre szolgálnák a gazdasági hasznosságot és a missziót. „Mi nemcsak a pénzzel foglalkozunk, hanem az emberekkel is, hogy érezzék jól magukat Isten szeretetében és egymás szeretetében. Ez a szeretet vonzza azokat hozzánk, akik még kívül vannak.” A püspök kitért arra is, hogy az elmúlt két hónapban Kárpátalján szolgálhatott, ahol megtapasztalhatta, hogy az ottaniak számontartják az elveszetteket. „Nekünk a Krisztus nélkül elveszetteket kell keresnünk.”

Így van jövőnk
Csizmadia Zsolt, a Mányi Református Egyházközség és a Vértesaljai Református Egyházmegye főgondnoka előadásában a mányi és a vértesaljai helyzetre is kitért.
Mány majdnem 2500 lakosú település, ahol 371-en reformátusok, ebből 178 fő egyházfenntartó. Fél éve sikerült helyben lakó lelkészt választaniuk, az azt megelőző öt évben nagyrészt a presbitériumra támaszkodva tudták elvégezni a szükséges feladatokat. Azt tapasztalták, hogy a célzott gyűjtésekre nagyságrendekkel több pénz folyik be, mintha csak általánosságban kérnének anyagi áldozatot a testvérektől.



Egy átlagos vértesaljai vidéki gyülekezet alapvető működéshez 7-7,5 millió forintra van szükség, ez egyházfenntartói járulékból, perselypénzből és adományokból folyik be. A gyülekezeteik egyharmadának gazdálkodása stabil vagy fejlődő, egyharmada határeset, egyharmad pedig külső segítségre szorul. Az anyagi segítség helyett azonban fontosabb lenne a tudásmegosztás. „Hal odaadása helyett tanítsuk egymást halászni” – kérte Csizmadia Zsolt. Vértesalján Észak és Dél között nagy különbségek vannak, a gondjaik is mások, de ahhoz, hogy megoldásokat találjunk rájuk, le kell ülnünk egymással beszélni ezekről – tette hozzá.

Csizmadia Zsolt vezette azt a kiscsoportot, amely a Békesség nevet kapta. A beszélgetés rövid ideje alatt a hozzászólásra nem volt minden résztvevőnek lehetősége, de épp ez a körülmény támasztotta alá azt a megfogalmazódott igényt, hogy a lelkészekhez hasonlóan a főgondnokok is időről időre összegyűljenek tapasztalatcserére és egymás támogatására. „Közösen tudunk eredményt elérni – így van jövőnk!” – összegezte mindezt Csizmadia Zsolt. Ez a gyakorlat Vértesalján már főgondnoki vacsorák keretében állandósult – ezt az egyházmegye főgondnoki közössége egész napos együttlétté szeretné duzzasztani.



A falusi gyülekezetek problémái közt elsőként került szóba az alacsony lélekszám mellett a növekedés nehézsége. Volt gyülekezet, ahol a békességet a vezetés a csendességgel azonosította, és hagyták elsorvadni a szolgálati területeket, ami a lelki élet stagnálását is hozta. Volt, ahol nem neveltek ki presbitériumot, főgondnokot és ez tette nehézzé az utánpótlás szolgálatba állítását. Az ifjúság hiánya sok gyülekezetre jellemző, de egy-egy főgondnok előremutató példát is tudott hozni saját gyülekezetéből. Segíthet az ifisek szolgálatba állításában, ha a gondnok onnan közelíti meg a kérdést, hogy mit szeret csinálni egy-egy fiatal, és arra kéri meg, továbbá azon a területen kíséri a gyülekezetért tett erőfeszítéseit.

Anyagi és jogi felelősségvállalás
Juhász Csaba, a Kálvin téri gyülekezet főgondnoka előadásában őszintén beszélt egyházközségük korábbi válságáról, amely elsősorban abból fakadt, hogy a presbitérum teljesen eljelentéktelenedett a lelkész mellett, holott valójában a presbitereknek az egyházközség teljes jogú vezetőinek kellene lenniük. „Szükség volt szemléletváltásra, mert a sáfárság anyagi és jogi felelősségvállalással is jár” – fogalmazott Juhász Csaba, aki röviden ismertette a kapcsolódó egyházjogi hátteret és a kálvini alapelveket, bemutatva azt is, mindezeket hogyan tudja érvényre juttatni gyülekezetük új vezetősége.



„Az egységhez szükség volt a megújulásra, amelynek szereteten kellett alapulnia.” Juhász Csaba mellett jelenleg egyetlen gondnok van, de ők párban dolgoznak, illetve a lelkipásztorral hármasban. Elengedhetetlennek tartja ugyanis, hogy a lelkipásztor és a főgondnok megbízzon egymásban. Amíg a főgondnokot a lelkészhez hasonlóan a közgyűlés választja meg, addig a gondnokot a presbitérium, ugyanakkor a gondnok mint a főgondnok helyettese is rendelkezik aláírási joggal. A presbiteri döntések előkészítésére egy hattagú gazdasági bizottságot állítottak, amelynek tagjait a tizenkét tagú presbitériumból választják.

A Kálvin teret migrációs folyamatok jellemzik. Felkeresik szabadúszó templomlátogatók, akik gyülekezetről gyülekezetre vándorolnak. Jelen vannak az istentiszteleteket látogató, de egyháztagsági nyilatkozatot nem tevők. Vannak támogatók, akik a nyilatkozatot aláírják, perselypénzt adnak, de egyházfenntartói hozzájárulást nem fizetnek. Végül a negyedik kör a választói névjegyzékben is jegyzett hivatalos egyháztagok. A névjegyzék felülvizsgálata után 2024-re 289 teljes jogú taguk lett, 2025-re a létszám 17%-kal nőtt. Református szellemi műhelyük következő alkalmán a teljes jogú egyháztagság felelősségéről lesz szó.



A Juhász Csaba által vezetett, Öröm nevű kiscsoportos beszélgetésen később ismét szóba került a kötelező gondnokválasztás – kiderült, hogy a csoportban jelen lévők gyülekezeteinek többségében van gondnok is, de nem mindenhol –, valamint a migráció miatti tagsági rétegződés. Utóbbi kapcsán elhangzott: adatvédelmi okokból csak azok listázhatók, akik ehhez hozzájárulnak. A résztvevők ifivezetési tapasztalataikat is megosztották egymással, jót és rosszat egyaránt, és kiderült, hogy ami az egyik helyen működőképes, az nem biztos, hogy máshol is az lesz. A csoportvezető végül két veszélyre hívta fel a gyülekezetek figyelmét: a nem törvényes működésre és a szerepük félreértelmezésére.

A hit felmutatása
A Pécs–Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközség teljesen új gyülekezet, több évtizedes plántálási folyamat eredményeképpen jött létre, főleg a Pécsi Református Kollégiumra építve – derült ki Radvánszky Bertalan gyülekezeti főgondnok előadásából. A 62 teljes jogú tagot számláló közösséget 15 szolgálatvégző segíti. „Felmutatjuk a hitet mint opciót a gyülekezetnek” – fogalmazott. Hitmélyítő alkalmakat szerveznek, igyekeznek utánanyúlni az embereknek, és kívülről behívni másokat. „Tagjaink belőlünk merítenek erőt, hogy a szakmaiság mellett Isten mellett tudjanak bizonyságot tenni a hétköznapokban is.”

Mint kifejtette: a helyi kórház- és börtönmisszió három helyi gyülekezetet hozott egy platformra, így kapcsolódó szolgálatuk az összetartozást is erősíti. „A Baranya-programnak köszönhetően már vannak helyi bázisegységek, amelyekre építhetünk, de közben az ezeket biztosító szolgálókat is erősítenünk kell.” Arról is beszélt, hogy az egyetemi lelkészségben nagy missziói lehetőséget látnak. Saját infrastruktúrájuk ugyan még nincs, de szeretnének templomot építeni, a lehetséges telkekről már zajlanak a tárgyalások. Kiemelte: a lelkész és a főgondnok közötti szoros kapcsolat teszi lehetővé a hatékony munkamegosztásukat is.

A szeretetről szóló kiscsoportos beszélgetésen Radvánszky Bertalan felvezetésként a szeretet hármas irányultságáról (Isten, felebarátaink és önmagunk felé) beszélt, mely a gondnoki szolgálat alapját jelenti. A tassi gyülekezet gondnokhelyettese hozzáfűzte: Isten és az emberek felé csak úgy lehet szolgálni, ha odafigyelünk magunkra is. A mátyásföldi gyülekezetet gondnoka számára a szeretet egyik legkézzelfoghatóbb megnyilvánulása az istentiszteletekre érkezők köszöntése, de felhívta a figyelmet a lelkipásztorok felé irányuló szeretetre is. Az óbudai főgondnok elmondta: gyülekezetük lelkészei nemrég nyugdíjba vonultak, így az új szolgáló keresése, majd a lelkészlakás felújítása összekovácsolta a presbitériumot. A dunaföldvári gyülekezet főgondnoka szerint a szeretet gyülekezetükben a Krisztushoz vezető ösvényként jelenik meg, a szemeretelepi gyülekezet főgondnoka pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a szeretet hármas egyensúlyát ne engedjék felbomlani.



A szeretet idő- és térbeliségének jelentőségéről a bátaszéki gyülekezet főgondnoka megemlítette, hogy a koronavírus-járvány alatt az online világban nem jártas időseket telefonos konferenciahívásban kapcsolták össze, ez a gyakorlat pedig máig megmaradt. A tassi gyülekezet gondnokhelyettese elmondta, gyülekezetük főgondnoka 89 éves, három helyettese van, és addig nincs döntés fontos kérdésekben, amíg ő nem fejti ki a véleményét. A Cimbalom utcai gyülekezet főgondnoka a következő nemzedékek felé kifejeződő szeretet kapcsán mesélt arról, hogy templomukban jelenleg áll kialakítás alatt egy ifjúsági tér. A Wekerle-telepi gyülekezet főgondnoka szerint minden gyülekezeti tevékenység mozgatórugója a szeretet, és örül, amikor azt hallja valakitől, hogy náluk otthonra lelt. A dunaújvárosi gyülekezet főgondnoka számára szintén fontos, hogy minden, amit tesz, az a szeretet jegyében történjen – Isten áldása másképp nem lenne érezhető a közösségben.

A személyes meghívások fontossága
„Ezeknek a csoportbeszélgetésnek az volt a célja, hogy legyenek olyan köreink, ahol közelről is látjuk egymást, és nem egy többszáz fős grémium előtt szólunk hozzá az elhangzottakhoz” – fogalmazott a tíz párhuzamos kiscsoportos beszélgetés után Balog Zoltán püspök. „Fontos meghallgatni egymást ahhoz, hogy valódi beszélgetések szülessenek.” Arra is felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy április 5-én egyházkerületi presbiteri konferencia lesz a Kálvin téren, amelyre március 26-ig lehet jelentkezni.



Veres Sándor főgondnok a személyes meghívások fontosságára emlékeztetett, amellett, hogy fontosnak tartja a digitális felületek célzott használatát a fiatalok elérésére. Megemlítette, hogy tervezik egy főgondnoki levelezőlista elindítását a folyamatos kapcsolattartás érdekében. Végül arra buzdította a főgondnokokat, hogy éljenek a pályázati lehetőségekkel, és időben készüljenek fel a lelkipásztor-választásokra.

A konferencián felszólalt Czikó Györgyi, egyházkerületi ifjúsági referens is, hogy röviden bemutassa az ifjúság szolgálatának évéhez kapcsolódó kezdeményezéseket. Beszélt a letölthető óravázlatokról, hírlevelekről, segédanyagokról, pályázati lehetőségekről, a tematikus videósorozatokról, az idei programok kapcsán pedig a Csillagpont Fesztiválról (július 14–19.), a Ráday-napok Ifjúsági napjáról (október 3.) és az ifjúság szolgálatának vasárnapjáról (szeptember 21.). Elmondta, hogy szeretnének minél többeket bevonni az ifjúsági szolgálatokba és megerősíteni mindazt, ami már elindult e téren a gyülekezetekben.

A nap során a főgondnokok megtekinthették a Kákicsi Ifjúsági Ház megnyitójáról és a 2024-es Ráday-napok Gyülekezeti napjáról készült videókat. A program Somogyi Péter egyházkerületi lelkészi főjegyző imádságát követően közös ebéddel zárult.


Képek: Füle Tamás