„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
Ötszáz ölelés
Általában fontos ügyben jönnek a látogatók a dunamelléki egyházkerület Ráday utcai székházába. Fontos ügyben járt el az a kisgyermekekből álló küldöttség is, akiknek a látogatása a Püspöki Hivatal dolgozói és az egyházvezetők napját is bearanyozta. A csákvári Lorántffy Református Óvoda és Bölcsőde nagycsoportosai azért utaztak a Dunántúlról a fővárosba, hogy eleget tegyenek idei célkitűzésüknek: a reformáció emléknapjára összegyűjtsenek 500 ölelést.
Különös nap volt a keddi a dunamelléki püspöki hivatal dolgozói számára, hiszen egy bájos gyermekcsoport fogadása szakította meg a mindennapi rutint. A csákvári református óvoda Mackó csoportja ebédidőben érkezett, hogy megöleljen valamennyi ott dolgozót.
Ám mielőtt az öleléseket kioszthatták volna, énekeltek, mondókáztak, és kórusban skandálták: ó, ció, formáció, reformáció! A csatakiáltáson felbuzdulva aztán megrohamozták a hivatal vezetőit és munkatársait.
Az óvodások az elmúlt egy hónapban ellátogattak a csákvári testvérintézmények munkatársaihoz, de jártak Székesfehérváron és a fővárosban is. Megmozdulásuknak az emlékezésen túl a kapcsolatteremtés is célja – számolt be az ovisok egyik kísérője, Gere Gábor református lelkész.
„Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehet a reformációnak ezt a szép jubileumát közel vinni a gyerekekhez – mi az, amit ők adhatnak és kaphatnak ezáltal. Végül arra jutottunk, hogy szép gesztus lenne, ha az ötszázadik emlékévben megölelnénk ötszáz embert. Csákváron meglátogattuk a katolikus és evangélikus gyülekezeteket is, és a saját gyülekezetünkben is volt egy vasárnap, amikor megöleltük a református közösség tagjait. Minden vendég, aki nálunk járt az óvodában, szintén kapott ölelést.”
Az akcióban részt vevő felnőtteket megérintette a gyerekek szeretete – mondta a lelkipásztor. „Sokan, akik a reformáció lényegét keresik, lehet, hogy éppen ezeknek a kicsi gyerekeknek a szeretetteljes ölelésében találják meg azt. Rajtuk keresztül közelebb kerülünk a másik emberhez – az egyháznak végtére is ez az elsődleges feladata.”
Gere Gábor hozzátette: „A gyerekek eleinte félénkebbek, tartózkodóbbak voltak, mostanára viszont teljesen természetesen kifejezik a szeretetüket azok iránt, akiket megölelnek. Ezek szerint lehet tanulni ezt, ahogy a gyerekek példája is mutatja.”
Akik vállalkoztak az ölelésre, emléklapot kaptak, és azt is megtudhatták, hányadikként szerepeltek a sorban. Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök, a zsinat lelkészi elnöke kapta a 404. ölelést.
Az egyházvezető kérdésünkre azt mondta: „A gyermekölelés mindig érdekes dimenziót nyit meg az ember számára: a saját gyermekkorát, amely a bizalomnak a világa. Az pedig, hogy ezek a gyerekek ezt összekapcsolták az ötszázadik évfordulóval, azt juttatja eszembe, hogy jobb lenne a világ, ha az elmúlt ötszáz évben minden esztendőre jutott volna egy-egy ilyen ölelés.”
Képek: Füle Tamás