„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
Parasportolók bemutatkozása a Lónyay Gimnáziumban
Iskolánk csatlakozott a Magyar Parasport Napja eseménysorozathoz, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny és Szabadidősport Szövetségének felhívására.
Ennek keretében volt vendégünk Benkő Bálint a Magyar Kézilabda Szövetség Parasport Albizottságának elnökségi tagja, Bodányi Levente, a Gyengénlátok Általános Iskolájának testnevelője, és az iskola goalball csapata.
Mi február 21-én rendeztük érzékenyítő, bemutató programunkat, melynek keretén belül a diákok kipróbálhatták az egyik népszerű parasportágat, a csörgőlabdát. Ebben a sportban a gyerekek, két csapatban, letakart szemekkel gurítják egymás felé a labdát, amiben csörgő van, majd elvetődve, csupán a hallásukra támaszkodva próbálják kivédeni.
Miután alkalmunk volt kipróbálni ezt a különleges sportot, beszélgettem két látássérült tanulóval, akik a bemutató testnevelés órára jöttek. Elmondásuk szerint azért lettek ők a kiválasztottak, mert korosztályuk legjobb játékosai közé tartoznak. A 12 éves Karcsi elmesélte a sport szabályait, és azt is, hogy ezt a sebesült katonák találták ki a második világháború alatt. Karcsi már évek óta sportol, azt mondja, azért szereti annyira, mert ez fejleszti hallását, mozgáskoordinációját. Bár először kicsit ijesztő volt, de mára már hozzászokott, hogy ilyenkor csak a hangokra kell figyelnie. "Akárhogy próbálom kinyitni a szemeim, nem látok semmit, amikor játszok, ez ijesztő, de pont ezért izgalmas is" -mondta Dalma, aki még csak egy éve van a csapatban. Furcsa, mégis kihívást jelentő feladat volt számukra egy idegen pályán játszani, ami más tapintású volt, és sokkal jobban visszhangzott, mint amihez hozzászoktak.
Mind a hat látássérült gyerek nagyon izgatott volt, hogy játszhattak lónyays diákokkal, és nagyon tetszett nekik, hogy annyira érdeklődőek voltak, hogy még szünetben sem hagyták abba a játékot.
Minden résztvevő élményekkel és új ismeretekkel távozott, és úgy gondolom, e délelőttöt követően jobban megértjük és átérezzük fogyatékos embertársainkat.