Már az iskolába való megérkezéskor, a MASZKA Jelmezkölcsönző által biztosított reneszánsz öltözetekbe bújt fiatalok: várkisasszonyok, lovagok, apródok és szerzetesek fogadták őket, akik az elfelejtett házi feladatok és otthon felejtett egyenruhák kiváltására „bűnbocsátó cédulákat” kínáltak. Luther Márton természetesen a Lónyayban sem tűrhette ezt, ezért fél nyolckor, az aulában, a gyülekező diákság szeme láttára, kiszögezte 95 tételét. Ezzel megkezdődött az egész napos megemlékezés.

A gimnázium épülete és az udvar egy napra átalakult Eger várává. Az egri Dobó István Vármúzeum munkatársai a magukkal hozott tárgyakkal, eszközökkel és játékokkal igyekeztek feleleveníteni a várudvar akkori hangulatát, az iskola pedagógusai és lelkes diákok pedig a reneszánsz kort idéző illatokkal és ízekkel táplálták a többieket. A Vértes Baranta és a Kiscsikó Játszóház, a Fekete Sereg Lovagrend és az Egri Végvári Vitézlő Oskola Hagyományőrző és Sport Egyesület képviselői segítettek a Lónyay Vitézlő Oskola apródjainak kiképzésében. A Gruppo Storico Sbandieratori Fivizzano olasz díszzászlóforgató csapat is megjelent az udvaron, nagy sikert aratva színpompás előadásával. Az apródok a nap folyamán nemcsak sokféle középkori tevékenységgel, mint például a csipkeveréssel, a merített papír készítésének titkaival, kötélveréssel és a bajvívással ismerkedhettek meg, hanem számos kihívással is szembe kellett nézniük. Az Úrnak 1525. évében, Rákoson hozott határozat értelmében ugyanis a közöttük megbúvó „lutheránus eretnekekre” elfogatás és máglyahalál várt. Emellett a török provokációja is folyamatosan borzolta a kedélyeket. A hitükben és létezésükben fenyegetett egri vitézek és apródok azonban nem maradtak segítség nélkül – a kor nagy magyar reformátorai szavaikkal és tollukkal is melléjük álltak.

Róka Szabolcs tanár úr, drámapedagógus és zenész, a magyar népzene kiemelkedő alakja is rendszeresen feltűnt a nap folyamán és igricnek öltözve bűvölte el lantjátékával és énekével az erre fogékony tanulókat. 

Dr. Pavel Rita, Mózes Edina, Domaházi Margit, Oláh-Száraz Ildikó munkatársak és lelkes diákok aznap hajnalban kezdetét vevő áldozatos munkája nyomán, délelőtt az egyik szünetben koraújkori receptúrák alapján készült foszlós, lekváros, diós kalács és más finomságok csillapították a sok foglalatosságban megfáradt lónyays apródok éhét.

A XVI. században az országok közötti hírek áramlásáról a kereskedők és a peregrinus diákok gondoskodtak. Ők voltak azok a tehetséges ifjak, akik tanulmányaikat valamely híres európai egyetemen folytatták, majd hazatérve a tanultakat a három részre szakadt országban élő magyarság javára fordították.

Ilyen peregrinusokból álló csoportok hozták a Lónyay Vitézlő Oskolába a speyeri birodalmi gyűlés hírét, ahol a német evangélikus rendek protestáltak a wormsi gyűlés vallásuk korlátozását célzó határozatai ellen.

„Nem puszta tiltakozás ez, hanem ragaszkodás Isten igéjéhez, aminek idvezítő hatalmát megismerték, s amitől egyetlen árva lelket sem szabad megfosztani Hivatkoznak a lelkiismeretre, az Isten előtt való felelősségre, mely nagyobb a császár előtt való felelősségnél. Iratukban nincsen semmi lázadó hang, ellenkezőleg tekintélytisztelet, a világi hatalom hivatásának elismerése, de csak addig a határig, amíg Istennek törvényét, akaratát nem érinti, mert az ő törvénye minden felett való. Isten tiszta igéjét meg nem tagadhatják. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené”. Egyetlen európai nemzet sincsen, mely vértanúval ne ékesítette volna a reformáció történelmi útját. A reformáció mentette meg a keresztyénség nyugati ágát az elsekélyesedéstől. A reformátorok a keresztyén világ egységének gondolatát a legelkeseredettebb harcok idején sem tagadták meg, sőt hitvallásainkban az Isten igéjének alapjára állva, a középkornak inkább jogi, mint theológiai értelmezései után a láthatatlan egyház tanításával tisztább és eszményibb fénybe öltöztették. Minden áramlat addig élő hatalom csak, amíg igazság van benne s nem kisszerű mesterkedések hálóit szövögeti, hanem az élet igazságát szolgálja. Mi tőlünk, az ígéret földjére eljutott utódoktól függ, hogy a protestantizmus jövendő történelmi útja, mely ezelőtt négy századdal eredt s a műveltségnek új barázdát hasított, az emberöltők lelkében eredetéhez, tisztaságához, múltja gazdagságához mindig méltó maradjon!” – biztatták a peregrinus diákok az „egri” apródokat. A várkatonák és a vár népe küldöttséget szervezett, akik az új hit vezetőihez: Méliusz Juhász Péterhez, Szegedi Kis Istvánhoz és Czeglédi Gergelyhez fordultak azzal a kéréssel, hogy állítsanak össze számukra hitvallást, amellyel Ferdinánd király számára bebizonyíthatják, hogy hitük nem eretnekség, sőt, a legszentebb és legigazabb isteni kinyilatkoztatás alapján áll, amelyet bárki, akár maga a király is bátran követhet. Mindeközben az apródok a szellemi és lelki fegyverzet fényesítéséről sem feledkezhettek meg. A tanórák közötti szünetekben az udvaron felállították a reformáció négy alapelvét: a sola Scriptura, sola gratia, sola fide és a solus Christust jelképező oszlopokat is.

Amíg a várnép a reformátorok válaszára várt, addig a török megpróbálta kihasználni a végvári katonák szorongattatott helyzetét, és párbajra hívta a vitézeket. Az egri lovag győzelmével végződő párbajt azonban már nem követte a török lefejezése, mert a Méliusztól érkező segítséget hozó Koroknay-Tegez Ferenc által megszemélyesített lelkipásztor kezével és szavával megakadályozta ezt. Sokkal nemesebb és hatékonyabb fegyver került ugyanis a kezükbe, amely minden külső és belső szorongattatással szemben védelmet nyújtott a számukra: az első magyar református hitvallás, amely Debrecen-Egervölgyi Hitvallás néven került be a történelemkönyvekbe. A Lónyay Vitézlő Oskola apródjai, a végvári vitézek, az oktatók és a vár egész népe ünnepélyes esküvel kötelezte el magát a hitvallás mellett, majd a báró Podmaniczky III. János Honvéd Egyesület Hadikonyha Hagyományőrző Tagozata által főzött gerslis melegétel elfogyasztásával zárult a nap.

Köszönet a szervezés, felkészülés több hónapos előkészítő munkájának elvégzésért és az esemény levezényléséért a 11. B osztály tanulóinak, a gimnázium technikai dolgozóinak és a szervező bizottság tagjainak: Hegedűs Éva, Szilasi Viktória, Nagy Márta, dr. Pavel Rita, dr Szabó Győző pedagógusoknak és a forgatókönyvet összeállító Jenei Miklós történelem szakos tanárnak.

Végezetül, a fentebb leírt események megvalósításának minden anyagi terhét magára vállalva a program megvalósításának lehetőségét fenntartónk – a Budapest-Északi Egyházmegye – biztosította, hálás köszönetünk érte!