A cinkota-mátyásföldi református gyülekezet barátságos udvarában kipirosodott arcú, csilingelő hangú, vidám gyerekekkel találkoztunk. Ügynökolimpia, szabaduló kommandó, morzeüzenetek megfejtése, szatellitképek felismerése – csak néhány azok közül a feladatok közül, melyeket a profi ügynökigazolvánnyal rendelkező titkosügynök-növendékek ügyesebbnél ügyesebb csapatai a szemünk láttára oldottak meg az elmúlt héten. A csapatversenyek szünetében egymás szavába vágva osztották meg velünk élményeiket.
A nyári szünet második hetében volt, aki annak örült, hogy nem kellett óvodába menni, és olyan kisgyermek is akadt, akinek a táborba megérkezni volt a legnagyobb élmény. A legtöbb szó azonban a játékokról, a lelki élményekről és a finom falatokról esett. Például, amikor egy kókuszgolyóba rejtett bombát (cetlit) kellett hatástalanítani az aznapi aranymondással, főleg azért, mert utána a sütit is megehették a gyerekek. Egy kislány azt mondta, a legnagyobb élménye, hogy a csapatával együtt legyőztek egy akadályt. Egy másik alsós elmondta, hogy a táborban hallott arról, hogy Isten teremtette az állatokat és az embert. Egy kisfiú szerint még ezeknél is jobb, amikor semmilyen kötött program nincs, és lehet játszani.
A kis gyerekcsapatokkal felnőttek foglalkoznak – és majdnem felnőttek is.
A gyülekezet ifjúsági csoportjából is beálltak néhányan játszani, persze, jóval több felelősséggel, mint a korábbi években, amikor ők is csak gondtalan táborozók voltak.
Szűcs Anna Fruzsina azt mondja, a kicsik nevetése kárpótolja a fáradságért.
„Első nap megkapjuk a csapattagokat, a hét folyamán velük kell teljesíteni a feladatokat. A tábor előkészületeiben és az itteni háttérmunkában is segítünk” – meséli.
Arra a kérdésre, a gyerekek hallgatnak-e rá, nevetve mondja: „nincs más választásuk”.

„A táborba nem külsősöket hívunk segíteni, hanem saját fiataljainkat, és ők szeretnek itt lenni. A leghatásosabb, mikor egymásnak mutatnak példát a gyerekek.

Az ifisek közelebb állnak korban a kisebbekhez, és a kicsik azt látják, hogy nagylányok meg vagányak, de csinálják, amit kell, így ők is követik a példájukat. Ez jó alkalom arra is, hogy az ifisek közösségi szolgálatot végezzenek, ami az érettséginek ma már feltétele” – ezt már Bíró Botond lelkipásztor mondta.

Idén először nemcsak a gyülekezetbe rendszeresen járó családok gyermekeit, hanem azokat a hittanosokat is vonzotta a tábor, akik a vasárnapi iskolába nem járnak, hiszen korábban csak utóbbiaknak szerveztek táborokat – tette hozzá. De volt olyan, a templom közelében lakó kisgyermek is, aki rendszeresen kukucskált a kerítésen át, és arra kérte a szüleit, hadd nézhesse meg közelebbről is a templomot. Ott jártunkkor ő is szemmel láthatóan jól érezte magát, és mint a lelkésztől megtudtuk: az elmúlt hetekben néha már szülei is ellátogattak a vasárnapi istentiszteletre.

„Ez a hetedik táborunk, azt megelőzően csak az ifisek táboroztak nyaranta. Valahogy nem volt rá elég ember, kapacitás, de amikor kezdtek felnőni a gyerekeink, többen összefogtunk és elkezdtük a vasárnapi gyerekszolgálatot és a tábort is” – meséli Tarnainé Ronkay Anikó pedagógus, szülő.

„A nagy álmunk, hogy a gyerekek minél közelebb kerüljenek itt Istenhez, minél többet megismerjenek belőle. Törekszünk rá, hogy minél élménydúsabb legyen számukra a tábor, de a legfontosabb, hogy bármilyen hatás éri is őket, abban meglássák az Istent. Talán csak a mi hozzáállásunkból éreznek meg valamit, abból, ahogy hozzájuk viszonyulunk. Persze, a témák és a közös tevékenységek is fontosak, a beszélgetések, az énekek, a feladatok, amelyek valahogy mind kötődnek az evangéliumhoz. Idén titkos ügynökként a gyerekek maguk kutathatják ki a szavak nélküli könyv jelentését, amely azt meséli el, hogyan fordítja jóra Isten a sorsunkat.”
Idén minden eddiginél több gyermek jelentkezett a táborba, amely nemcsak a lelki növekedés és a kikapcsolódás színtere, de alkalmat ad a nevelésre is. „Verekedés nem nagyon van, érdekes módon, a létszám ellenére sem. Pedig gyakran előfordul, hogy több gyerek szeretné egyszerre ugyanazt a dolgot csinálni, a súrlódásokat próbáljuk barátságosan elsimítani. Ahol sok a gyerek, ott lehet igazán türelmet tanulni, de a legfontosabb a szeretetteljes gondoskodás. Iskolában is tanítok, ott és máshol is gyakran láttam olyat, hogy a felnőtt elküldi a hozzá forduló gyereket azzal, hogy menjen és oldja meg maga a problémát. Itt mi próbálunk szeretettel igazságot tenni, hogy ne sérüljön senki.”
A tábor témáját a Vasárnapi Iskolai Szövetség segádanyaga alapján állították össze a szervezők. A gyerekeknek már a jóval korábbi hittanórákon felcsillant a szemük a titkosügynöktéma hallatán – idézi fel Kazó Réka. A hittanoktató szerint a kicsik sokkal jobban lelkesednek, ha valamilyen hozzájuk közel álló, számukra érdekes, izgalmas téma köré csoportosulnak a feladatok, amelyek a fantáziájukat is jobban megmozgatják.
„Sosem a tananyag a legfontosabb, hanem azok az élmények, amelyek az új ismeretekhez köthetők, mert így mélyebben bevésődik a tanulság is” – magyarázta a szakember. „Gyermekként én is azoknak a tanároknak az óráját szerettem, akiken látszódott, hogy szívvel-lélekkel csinálják. Ebben a táborban a segítők valamennyien rendelkeznek alapismeretekkel, akár a Vasárnapi Iskolai Szövetség, akár a bibliaórák jóvoltából. De a szakmai tudásnál sokkal fontosabb, hogy van érzékük a gyerekekhez, hiszen főként óvónők és általános vagy középiskolai tanárok. Értenek az életkori sajátosságokhoz, a gyerekek szintjéhez igazítva tartják meg a foglalkozásokat és találják meg a megfelelő motivációs eszközöket. Hiába hoznánk ugyanis ide bibliai történeteket, hogy mindenképp lenyomjuk azokat a gyerekek torkán, nem működne. A kulcs a motiválás.”

Különösen, mivel idén hittanra nem járó gyerekek is csatlakoztak a táborozókhoz. „Én is meglepődtem, hogy az egyik hittanosom elhívta az osztálytársait. Nagyon megörültem neki, kérdeztem is, hogy tartják-e a kapcsolatot, és kiderült, hogy a szüleik is jóban vannak egymással. A tábor kitűnő missziós lehetőség, és ezeket a gyerekeket szeretettel fogadja a többi gyerek is. Remélem, egyszer majd ők is a hittanosaim lesznek! Persze, ha csak annyi élményük lesz, hogy jó volt hittantáborban lenni, már annak is örülünk, hiszen az iskolai hit- és erkölcstan a szülő választása. De azért ez a néhány nap mégis kedvet adhat az új gyerekeknek az iskolai hittanhoz.”
Kedvet mi is kaptunk – jó lett volna maradni még abban a táborban, ahol nem csinálnak titkot a jó hírekből, különösen a legjoból.

Képek: Füle Tamás