Imaórával, dicsőítéssel, felnőttkereszteléssel egybekötött ünnepi istentisztelettel adtak hálát a paksi reformátusok templomuk belső és gyülekezeti házuk teljes felújításáért. Ahogy az istentiszteleten is elhangzott, a felújítás széleskörű városi, állami és egyházmegyei segítséggel, a helyi és a megyei reformátusok példaértékű összefogásával valósulhatott meg.

Az igehirdetés szolgálatát Balog Zoltán, a Budapest Németajkú Egyházközség lelkipásztora végezte az első korinthusi levél 6. részének 19-20. versei alapján. A jól ismert szakaszban Pál apostol az emberi testről mint a Szentlélek templomáról beszél.
„Akinek háza, hazája és egyháza van, azzal igazán nagy baj nem történhet. A paksi reformátusok sem szenvednek hiányt ezekből, templomuk ismét megtelhetett e mai napon. Olyan nép vagyunk, amely saját tulajdonú házban szeret élni, mert ez biztonságot, felelősséget és öntudatot jelent számunkra. Segítséget sok helyről kaphatunk, de felelősséget egyedül mi vállalhatunk azért, ami valóban a miénk.”

A héber nyelv nem különbözteti meg a házat és az otthont egymástól. „Mi azonban tudjuk és értjük a különbséget. Az otthon többgenerációs családot feltételezhet, ez a templomban is átélhető, ahol gyermekek, fiatalok és idősek együtt lehetnek. Isten házában is jelen van a biztonság, a felelősség és az öntudat, a templom maga is ház, egyház és haza egyszerre. Nekünk nem pusztán biztonságunk, hanem bizonyosságunk van, mert Krisztus tulajdona vagyunk, áron vétettünk meg. Az ő jelenlétét nem lehet kalkulálni, de nélkülözni sem, ebben rejlik egyházunk titka.”

A valódi titok azonban a lelki ház felépülésében van. „Mivel ezt nem önmagunkért építjük, ezért a hit a legfontosabb közügy. A Pakson elhangzott igehirdetések nemzedékeken át hatottak, a reformátusok temploma is másokért, az itt élő emberekért épült és újult meg. A valódi templom azonban mi vagyunk, ezért bárhova megyünk is, a Lélek velünk van, szabadságot kaptunk arra, hogy ezzel szolgáljunk. Legyen e felújított templom ajtaja mindig nyitva, ahogy a gyülekezet is fogadja nyitottsággal a paksiakat.”

Lenkey István lelkipásztor ismertette a felújítás előzményeit és a támogatásokat. A paksi reformátusoknak többször is politikai elnyomásban kellett építkezniük, ez már az ellenreformáció idején is tapasztalható volt, ahogy az ’50-es években is, amikor a templom belső felújítását végezték. „Ma egészen más közegben építkezhetünk, amelyben jól kell élnünk szabadságunkkal. Hálásak vagyunk azért, hogy békében, jó körülmények között élhetjük meg a hitünket.”

A külső felújítás 2008-ban történt, ehhez széleskörű városi összefogás adott segítséget. A gyülekezet jelentős állami támogatást kapott 2017-ben, ezt a városi önkormányzat is kiegészítette, ám a befolyt összeg még a gyülekezeti ház felújításához sem volt elegendő. A szükséges anyagi hiány pótlásában végül Balog Zoltán segített, így a projekt, mintegy 170 millió forintból, megvalósulhatott.

„A hiányosságok idején tapasztalhattuk meg igazán, hogy közösségünk egységes, összetartó és áldozatkész tud lenni. Azt is átélhettük, milyen sokan szeretnének nekünk segíteni, legyen szó egyéni adakozásról, a helyi média és önkormányzat támogatásáról, vállalkozókról, szakemberekről.”
A lelkész külön kiemelte a kicsiny faddi gyülekezetet, amely külső kérés nélkül, önmagától szervezett gyűjtést a paksi templom felújítására.

 A paksi evangélikusok is adománnyal járultak hozzá a felújításhoz, valamint többször is helyszínt adtak a református istentiszteleteknek. A római katolikus gyülekezet az általuk fenntartott iskola épületében biztosított helyet a különféle református programoknak.

Az istentiszteleten név szerint is megköszönték az egyes támogatók segítségét, majd Kern Sándor gondnok és Szabó Péter polgármester mondta el köszöntőjét.
A megjelenteket Rácz József tolnai esperes is köszöntötte, aki Ezsdrás könyvéből idézett. A harmadik részben azokról olvashatunk, akik még látták a zsidó nép első templomát, és sírtak, amikor letették az új templom alapját, de ott voltak azok is, akik örömükben ujjongtak.

„Láthatjuk, milyen csodálatos hangulatban voltak az akkoriak, nehéz volt megkülönböztetni a sírás és az öröm hangjait. Ma a tebenned bíztunk eleitől fogva ugyanolyan erővel bír, mint sok száz évvel ezelőtt, ez életeket menthet meg. A templomépítésben a legkisebb szolgáktól kezdve az állami tisztviselőig mindenki részt vett, ahogy a paksi felújítás is nagyon sokakat megmozgatott, ezért kell megköszönnünk a legkisebb segítséget is. Tudjuk, Isten szolgáin áldás lesz, hisszük, hogy ő sok szolgálót hívott el egyházmegyénkben és Pakson is. Legyenek ők áldássá egyházunkért, hazánkért és a városért.”

A hálaadó ünnepség a felújított gyülekezeti házban ért véget, ahol Kern Sándor gondnok mondta el pohárköszöntőjét.

Képek: Somogyi Csaba