„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
„Egyek vagyunk”
Beiktatták Horváth Ádámot, a Nagykovácsi Református Gyülekezet nemrégiben megválasztott fiatal lelkipásztorát advent első vasárnapján.
A hit Isten ajándéka
A nagykovácsi református templomban tartott december 3-ai ünnepi istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke a Galatákhoz írt levél 3. részének 23-28. versei alapján hirdette Isten Igéjét. Addig lesz egyház, református egyház, addig lesznek keresztények és keresztyének, amíg Isten népe az Igéből él – emlékeztetett az egyházvezető, utalva arra, hogy az elkövetkező év egyházunkban az Élő Ige éve lesz.
„A Bibliára gondolhatunk irodalmi alkotásként. Ha pedig azt mondjuk, Szentírás, akkor csak azokat szólítjuk meg, akik hisznek e könyv isteni ihletettségében.
Élő Igeként viszont arról az üzenetről beszélünk, ami bennünk és a másik emberben is ugyanúgy megszületik.
A lelkipásztorok megbízatása, hogy a Biblia soraiból Isten szava, lelki táplálékunk legyen. Az Élő Ige mindennapi kenyerünk, amelyre szükségünk van, amely egész életünkben gazdagít, erősít, gyarapít bennünket és előrevisz azon az úton, melyet az Úristen jelölt ki a számunkra.”
„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által” – hangzott a szószékről. „Isten Igéje a felnőtt emberséget kínálja nekünk. Megajándékoz azzal a hittel, amely újjászületésünk által kihoz életünk börtönéből. Elfogadjuk Őt, aki megváltoztatja az életünket. Isten megváltott gyermekei lehetünk, Jézus Krisztus által fogadott testvérek. Hitünk az az ajándék, amely bennünket egy közösséggé tud tenni. Egyek vagyunk és részt adunk magunkból a másik embernek.”
Az adventi üzenet az, hogy kezdjük magunkon a változást! Kezdjük magunk között! – szólított fel az igehirdető. „Jézus úgy kezdi el bennünk a változást, hogy az emberek közötti különbségekből és szembenállásokból következő terheinket magára veszi.
Fölszabadít minket arra, hogy a másikban felismerjük az Ő megváltottját, és a hitben megtaláljuk ezt az egységet.
A várakozás idején Krisztus arra nyit nekünk ajtót, hogy meglássuk általa az igaz emberséget, amely a miénk is lehet. Hozzá egyre inkább hasonlítva fölragyoghat számunkra Isten legnagyobb ajándéka: a mi hitünk.”
A gyülekezet kórusának szolgálata után Kovács Gergely egyházmegyei főjegyző adott hálát a fiatal lelkipásztorért, és hivatalosan is beiktatta új tisztségébe, miközben átadta a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét. Az ünnepi istentisztelet ezután a lelkésztársak egyenkénti áldáskívánásával folytatódott.
„Megáldalak és áldás leszel”
Elsőként Gados Béla presbiter üdvözölte a meghívott vendégeket és a megjelent testvéreket, majd Menczer Tamás országgyűlési képviselő köszöntötte a nagykovácsi gyülekezet új lelkipásztorát.
Megosztotta, hogy gyermekkori gyülekezete és az ottani lelkész az ő életére is nagy hatást gyakorolt. Ezért jelentőségteljes, hogy ebben a közösségben a gyermekek olyan lelkipásztorral találkozhatnak, aki hitüket megerősítheti és segít eligazodni a világ dolgaiban – mondta.
Kiszelné Mohos Katalin polgármester a település köszöntését tolmácsolta. Utalva a tizenegy éve felszentelt református templomra – amelynek építési telkét az önkormányzat biztosította –, kifejezte a gyülekezet iránti további segítőkészségét és a hosszútávú, szeretetteljes együtt munkálkodás reményét.
A templomépítő, szolgálatát átadó Varga Róbert nyugalmazott lelkipásztor két értékes tanáccsal látta el utódját.
„Nagy fontosságú a szolgálat, de fontos a család is. Ha Isten akarata szerint kellő időt szánsz gyerekeidre és feleségedre, ez a szolgálatodon is meg fog látszani. Szeresd, tiszteld és becsüld szolgatársaidat is, akik hűségesen és kitartóan odaadják lelki és fizikai erejüket, az anyagiakat és mindent, amire szükség van ahhoz, hogy ez a gyülekezet megmaradjon, épüljön és gyarapodjon!”
Keresztfalvi Béla főgondnok és a gyülekezeti kórus közös áldáskívánása után Takaró János, a Kelenföldi Református Egyházközség vezető lelkipásztora, az egyházmegyében szolgáló kollégák és barátok nevében köszöntötte Horváth Ádámot.
A család nevében Horváth Géza, az édesapa és a pasaréti gyülekezet vezető lelkipásztora Titusz leveléből idézve köszöntötte fiát.
„Ránk bízatott a prédikálás ajándéka. Itt nemcsak magunkat említem, hanem azokat az ősöket, akik 1590-től nemzedékről nemzedékre, az egész Kárpát-medencében a szószékekről az evangéliumot, Isten Igéjét hirdették. Nagy öröm volt, amikor Te is erre az útra léptél. Hatalmas felelősség Isten Igéjének továbbadása, hiszen az Ige ereje hoz új életre valakit, enélkül nincsen újjászületett élet!”
Végül Kemenes Gábor, katolikus plébános kért áldást Horváth Ádám életére és közös szolgálatukra.
A beiktatott lelkipásztor az Ige szavával válaszolt a köszöntésekre és áldáskívánásokra: „Egyek vagyunk. Mindenki nagyon fontos. Hála tölti el a szívemet, ahonnan Isten szeretete kiszorítja a félelmet. Talán nem gondolják a testvérek, de sok félelem van egy fiatal lelkipásztor életében. Nem csak ahhoz kell bátorság, hogy kiálljunk, hanem a háttérben, csendben végzett munkában is, amit ránk bízott az Úr. A prédikálás mellett a lelkigondozásban vagy a családlátogatásokban is.
Timóteussal szólva hiszem, hogy Istené az a szeretet, az erő, és az ő lelkéé az a józanság, ami ahhoz kell, hogy az ember példaértékű életet éljen. Hadd mondjam el új gyülekezetemben is nagy szeretettel, hogy az igehirdetés előtt mindig ez az imádságom: Te nem a félelem lelkét adtad, hanem erődnek, szeretetednek és józanságodnak Lelkét. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy tapasztaljuk meg ezt egymás életében, hogy így lehessen. Éljünk az Úr szeretetéből, józanságából és erejéből!”
„Tanított és nevelt az Úr”
Horváth Ádám 1993-ban született és tizenéves koráig családjával együtt a Szabolcs–Szatmár–Bereg vármegyei Nagyvarsányban élt. Már gyermek- és ifjúkorában nagy hatással voltak rá élő hitű szülei és a lelki ébredést megélő gyülekezet szeretetteljes légköre.
Miután édesapja, Horváth Géza elfogadta a Budapest-Pasaréti Református Egyházközség vezető lelkipásztori szolgálatát, az egész család Budapestre költözött. Horváth Ádám részesévé vált a jól szervezett, lelki életében pezsgő és nagy létszámú pasaréti egyházközség életének. Tanulmányait pedig a Baár–Madas Református Gimnáziumban folytatta. Megtérésekor a kegyelem Igéjét kapta vezérfonálként: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János evangéliuma 3. rész, 16. vers)
Teológiai tanulmányai idején ismerkedett meg feleségével, Rebekával. Házasságukból négy gyermek született. A kunszentmiklósi gyakorlati év után, lelkipásztorként került a Budapest-Kelenföldi Református Egyházközségbe. Az itt töltött csaknem hat év alatt kiemelten foglalkozott az ifjúsággal, misszióként tekintett a hittanoktatásra és időközben vallástanári diplomát szerzett.
A Nagykovácsi Református Egyházközségbe való elhívását is Istentől elkészített szolgálatként élte meg. „Hálás vagyok Urunknak, hogy lelkileg egymásra találhattunk a gyülekezettel, amellyel közös vágyunk a családosok, a középkorúak és a fiatalok körében végezhető misszió, bevonzva őket a lelki sivárságból a lelki család Jézus Krisztustól kiinduló, szeretetgazdag légkörébe” – fogalmazott érdeklődésünkre a fiatal lelkész, akit egy hónappal ezelőtt Varga Róbert lelkipásztor nyugdíjba vonulását követően egyhangúlag választottak meg lelkipásztoruknak a nagykovácsi reformátusok.
Képek: Nagy Botond