„A templomi élet rendje: a keresztút. Aki belép, kevesebbet ennél nem tehet, mert akkor be sem lépett. Bent van ugyan, de kívül rekedt."
Visky András
Együtt, egységben
Nem hivatalnok, hanem lelkivezető szeretne lenni esperesként is Wébel Zsolt, a nemrégiben megválasztott baranyai esperes, aki kérdésünkre elmondta: együtt szeretne tenni az egyházmegyéért azokkal is, akik korábban nem rá szavaztak.
– Nyolcvan százalékos támogatottsággal választották meg esperesüknek a baranyai lelkipásztorok. Hogy érinti ez a magas arányú bizalom?
– Jó érzés és sok erőt ad ez a támogatás a következő időkre, van benne bizalom is felém, de azt is látom benne, hogy az elmúlt három év nem volt egyszerű. Nem panaszkodhatunk, az egyházkerület és a baranyai egyházmegye átmeneti ügyvivőjeként Szloboda József északpesti esperes mindent megtettek értünk. Ez a választási eredmény mégis azt mutatja, hogy az egyházmegye szerette volna visszanyerni az önállóságát, és a régi mederbe terelni az életét. Ebben a 80 százalékban benne van az elhatározás, hogy rendeződjenek itt a dolgaink.

Beszámolónkat az esperesbeiktatásról itt olvashatja:
Beiktatták a baranyai esperest
– A 2024. január 13-ai egyházmegyei közgyűlés megválasztotta a baranyai tisztségviselőket, megkezdődhet a közös munka. Esperesi programjában úgy fogalmazott, szeretne jó munkatársi csapattal együtt dolgozni, attól is függetlenül, ha valamelyikük esetleg a három évvel ezelőtti választáskor a korábbi esperest támogatta. Miért tartja ezt fontosnak?
– Volt némi megosztottság az egyházmegye lelkészei között. Három évvel ezelőtt voltak, akik az előző esperest, Győrffy Bálintot támogatták, és voltak, akik engem, szinte fele-fele arányban. Szeretném ezt a megosztottságot föloldani, hogy együtt dolgozhassunk az egyházmegye érdekében. Ebben az új helyzetben már nem az a lényeges, hogy ki kit támogatott, hanem hogy alkalmas szolgálattevők kezdhessék meg a munkát, köztük a kipróbált, tapasztalt, akár több évtizede a megyében szolgáló lelkipásztorokkal és presbiterekkel.
– Úgy fogalmazott, szeretne gyülekezetközpontú vezetést. Mit jelent ez?
– Az egyházmegyét a gyülekezetek közössége alakítja, és szeretnénk is, ha a megyei találkozókon minél több gyülekezet képviseltetné magát, hogy megismerjék egymást. Van egy nemzedékváltás is, a régi, hitvalló református atyafiak már megöregedtek, sokan el is távoztak közülünk. Egy újabb nemzedék nőtt fel ez elmúlt három évtizedben, mióta itt szolgálok az egyházmegyében. Most már ők kell, hogy legyenek a gyülekezetek meghatározó tagjai. A presbitériumokban is sok helyen fiatalodás történt – szükséges, hogy az egyházmegye közösségébe is minél inkább bevonjuk őket.
– Előrebocsátotta, hogy szeretné erősíteni a gondnokok és a lelkészek együttműködését is.
– Sokszor úgy vagyunk vele, hogy amíg én valakit betanítok, addig háromszor megcsinálom azt a munkát. Volt idő, amikor a lelkészek inkább maguk végezték el azokat a feladatokat is, amelyeket nem nekik kellett volna, vagy amelyek közül néhányat átadhattak volna a gondnoknak vagy a presbitereknek. Ma már annyival sokrétűbb a lelkészi szolgálat, hogy fizikálisan sem lehetne ezt bírni, és nem is értünk mindenhez mi, lelkészek. Ezért amennyire lehet, sokkal inkább be kell vonni a főgondnokokat, presbitereket – nemcsak a magunk kímélése céljából, hanem mert a gyülekezetre is jó hatással van, ha minél több ember oszlopos tagja a közösségnek és megoszlik a felelősség. Ez összhangban van azzal a közegyházi törekvéssel is, hogy lelkészek és főgondnokok együtt vállaljanak felelősséget az egyházért.
– Célként tűzte ki a lelkészek és a lelkészcsaládok pásztorolását is. Ideális esetben az esperes feladatai között talán az első lenne ez a fajta melléállás.
– Szükséges vezetni a hivatalt is, de elsősorban nem hivatalnok szeretnék lenni. Sokkal inkább a lelkigondozói beszélgetésekre helyezném a hangsúlyt. Az első félévben a lelkészi főjegyzővel, Rácz-Vekerdi Jánossal együtt szeretnénk itt, a megyében minden lelkipásztort meglátogatni. Az elmúlt harminc évben persze többé-kevésbé megismertem a lelkész társakat, de sok fiatal szolgatársunk is van. Örülünk ennek a megfiatalodásnak, ugyanakkor talán még nagyobb a generációs szakadék a mostani fiatalok és a már évtizede itt szolgáló nemzedékek között, mint amikor a mi nemzedékünk ide került fiatalon. Szeretnénk megismerni őket, bevonni az egyházmegye közösségébe. A lelkészcsaládokra is figyelmet kell fordítani, hiszen a lelkipásztorok házassága is ki van téve a mai kor kihívásainak – a legjobb terápia mindig a megelőzés.
– Ha már a fiatal lelkipásztorokat említi: a Parókia portálon is beszámoltunk a Szigetvár környéki gondozó egyházközség fiatal lelkészházaspárjának a szolgálatáról. Ennek az új egyházközségi formának a kialakítása a Baranyai Programtanács munkájának is köszönhető. Míg Baranyával kapcsolatban korábban gyakran a lemondás hangján szóltak, az utóbbi időben egyre többször megszólalt a bizakodás hangja.
– Valóban nagy változás ez. Nagy segítség az egyházkerület részéről az, ami lehetővé teszi, hogy a korábban létbizonytalanságban lévő gyülekezetek megerősödhetnek, hiszen lelkipásztoraik most havonta stabil jövedelemhez jutnak, így hosszú távon biztosítva van a szolgálat lehetősége számukra – régebben volt olyan hónap, amikor nem is tudta fölvenni a lelkész a fizetését, mert nem volt befizetés, sem tartaléka a gyülekezetnek. A fiatal lelkészeknél, akik akár gyermekeket is nevelnek, azért ez nem mindegy. Ez bizakodásra ad okot. Egyéves távlatból pedig most már meg tudjuk vizsgálni a gondozó gyülekezetekkel kapcsolatos tapasztalatokat is. Bízunk abban is, hogy a jó példák még több fiatal lelkipásztort vonzanak majd ide. Szükség van utánpótlásra a megyében, hiszen az anyaegyházközségekben is vannak üres helyek, és több lelkészünk is hamarosan nyugdíjba vonul.
– Mit gondol, az elmúlt három évben valóságosan gyógyultak a sebek Baranyában?
– Ha lehetnek is még nem látható sebek a szívekben, gondolatokban, ahogyan elindul az egyházmegye gyakorlati működése, a mindennapokban tovább fognak oldódni ezek is – ebben bízom.
Wébel Zsolt (56) lelkipásztor a Budapesti Református Theológiai Akadémián végezte tanulmányait. 1991 szeptemberétől 2001 júliusáig a Dunaszekcső–Palotabozsok–Véménd Református Társegyházközség lelkipásztora volt. Részt vett a délvidéki menekültek közötti szolgálatban is. 2001 óta a Mohács–Kölked Református Társegyházközség lelkipásztora. A gyülekezet fenntartásában hajléktalanok nappali melegedője és átmeneti szállása is működik, utóbbit 18 éve vezeti. A gyülekezet működtet egy fogyatékkal élő és pszichiátriai betegek számára kialakított bentlakásos intézményt is. Wébel Zsolt 2006 óta önkormányzati képviselő Mohácson a FIDESZ–KDNP színeiben. Nős, felesége, szül. Pataki Márta hittanoktató, négy gyermek szülei, egy unokájuk van.
Kép: Füle Tamás