Kovács Csongor sárbogárdi lelkész apostoli köszöntését követően a hálaadó istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke hirdetett igét Márk evangéliuma 10. fejezetéből, a 32-38a versek alapján.
Az igehirdető a kezdetekről szólva elmondta: sok évvel ezelőtt a lelkész házaspár és a presbitérium bátor lépést tett, amikor a nem könnyű idők ellenére is úgy döntöttek, belevágnak az építkezésbe azok javára, akik előttünk jártak: a hitben, az életben, a munkában, a szolgálatban, mert méltók rá, hogy méltó körülmények között töltsék életüknek alkonyát. Az elhatározásban benne van azoknak a döntése is, akiknek hitéből még korábban elindult, majd gyarapodhatott ez a gyülekezet, az elődök hitet plántáló és nevelő hűségéből” – mutatott rá az elöljáró.

A felolvasott ige szerint Jézus Jeruzsálembe indulva arra készül, hogy – elviselve a gyalázatot, a csúfolódást – az életét adja övéiért, sőt mindenkiért, értünk is. „Ma is azért szól ez az ige, mert akkor ez megtörtént. Az idősotthon gyökerei is ott vannak Jézus Krisztus áldozatában, Isten szeretetében” – fejtegette a püspök.

„Huszonegynéhány évvel ezelőtt hitben fogant meg a döntés, aminek következményéért ma hálát adunk. A hitben fogant döntések azok, amelyekből áldás lesz. Az ilyen döntések tartják életben az egyházat, a gyülekezetet, az életünket. Ezért a hálaadás mellett ma kérjük együtt, hogy e döntés hitbeli alapjaira naponta hitből épüljön a szolgálat, amelyben Krisztus szeretetét osztjuk meg a ránk bízottakkal” – zárta gondolatait az egyházvezető.

Az igehirdetés utáni ráfelelő imádságot Hajdú Szabolcs Koppány, a Vértesaljai Református Egyházmegye esperese vezette, majd elsőként Varga Gábor országgyűlési képviselő köszöntötte az ünneplő gyülekezetet.

Agyagási István és Agyagási Istvánné nyugalmazott lelkipásztorok mint az idősotthon alapítói tartottak részletes visszatekintő beszámolót. „Közelről láttuk mindazt, amit Isten hatalmasan cselekedett a mi életünkben és e gyülekezet életében” – fogalmazott a korábbi lelkész. E három szóban foglalta össze az általuk megálmodott intézmény történetét: hit, hálaadás és hűség.

Tisztán hitből valósult meg az otthon alapkőletétele még 2000. október 7-én, akkor még mindenféle pályázati lehetőség nélkül. Az igehirdetésében aznap elhangzott igeverset idézte: „Amit hitben kezdünk el, azt hálaadással fogunk befejezni.” Elmondta, ők hitben elindulva erre építettek mindent, és közben átélték – Dobó István várkapitány híres mondata nyomán, azt aktualizálva az Egri csillagokból –: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a gyülekezet hitében.” A hálaadásról szólva elmondta: 2003. május 17-én került sor az idősek otthona ünnepélyes átadására. „Átélhettük, hogy Isten fogta a kezünket, terelgette a lépéseinket, megtanított a buzgó, kitartó imádságra. Mi, akik benne lehettünk, Isten csodáját, az Ő hatalmas munkáját láthattuk.”

A hűség kapcsán Agyagási István a sáfárságot, a felelősséget emelte ki: „Ha Istennel kezdtük az első munkanapon, mi szeretnénk Istennel folytatni. A tőle kapottakkal lehet-e nélküle élni? Igen, lehet, de nem érdemes, és mi sem ezt választottuk.” Végül az alapkőletételi ünnep igéjével kívánt áldást: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá, mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1 Kor 3,10-11)

Felesége, Agyagási Istvánné Éva, az idősotthon egykori lelkésze és korábbi vezetője részletesen kifejtette a Sárbogárdi Református Egyházközség Idősek Otthona elnevezés jelentőségét. Beszélt arról, hogy nagy segítség volt számára ez a hosszú név, amikor lakók vagy a dolgozók jelentkeztek az otthonba: elmondta nekik, hogy itt úgy élnek, mint a reformátusok, a református értékek mentén tevékenykednek. Igét olvasnak, imádkoznak, énekelnek, bibliaóráik vannak, minden reggel közös áhítattal kezdik a napot, ahol minden lakó és dolgozó részt vesz. Az otthonalapítás egykori szándékában rejlő missziói célkitűzésekről is szólt az egykori vezető. Említést tett arról, hogy az otthonban a nénik igés lapokat hímeztek és minden látogatónak adtak ilyet, míg az otthont díszítő függönyöket, írásos terítőket a gyülekezet asszonyai készítették, hímezték. „Az otthonnak legyen mindig az a lelkisége, amelyik Isten hozzánk való szeretetéről szól, ezt hirdeti! A sárbogárdi gyülekezet épülni tudjon mindezekből, azzal a hittel pedig, amely megvan az egyházközségben, az otthont tudja építeni” – kívánta végezetül a nyugdíjas lelkésznő.

Az idősotthonban lakók részéről nyilatkozó Nedelko Szilárdné Éva néni bizonyságtételében hitéről és Istennel átélt csodáiról vallott. Az intézmény dolgozói részéről Nagy Gáborné Tünde mesélt munkájáról, hitéről. A 2010 óta itt dolgozó, jelenleg mentálhigiénés munkatárs nagy elhivatottsággal beszélt többek között arról, hogy felnőtt fejjel, családosan miként folytatott tanulmányokat is azért, hogy itt dolgozhasson, szolgálhasson.

A hozzátartozók részéről kedves gondolatokat osztott meg Kiss Gyuláné Erzsébet, akinek édesanyja 12 évig volt betegen az idősotthon lakója.

Veresné Dömötör Ágnes, a 45 férőhelyes intézmény vezetője őszinte háláját fejezte ki az elmúlt 20 évért. Ezen időszak alatt 211 idős ember talált itt újra otthonra, közülük ketten az első naptól kezdve – sorolta. Köszönetet mondott a gyülekezetnek, hogy kitartó hitük és munkájuk eredményeképpen ünnepelhetik most együtt az idősek otthonát, és mindazoknak, akik a háttérből támogatják őket, akikre számíthatnak. Ajándékokat adtak át azoknak a megjelenteknek, akiknek az intézmény alapításában és elindulásában, illetve működtetésében kiemelkedő és aktív szerepük volt.  Végezetül méltatta a jelenleg is együtt dolgozó 25 fő szolgálatát, kiemelve többek között Császár Máriát, aki kezdetektől az intézmény munkatársa. Isten gazdag áldását kívánta valamennyi munkatárs életére.

Az istentisztelet püspöki áldással és a Himnusszal ért véget, amelyet az idősotthon bejárása követett, az ünnepi esemény szeretetvendégséggel zárult.

Képek: Kovács Marcsi