A fáradt színész jó színész – tartja a mondás, egyházon belül pedig könnyen támogatjuk meg a végkimerülés közelében lévő szolgálót az Igével: Akik az Úrban bíznak, erejük megújul. 
A hogyanról kevesebbeknek van saját tapasztalata. Közeledve a lelkipásztori hivatás évének végéhez, ennek is utánanéztünk.
Dunamelléki lelkészeket kérdeztünk az adventi időszak küszöbén a megújulás három formájáról, amelyre mindannyiunknak ugyanúgy szükségünk van.

Az ima, ha személyes

Tizenöt éves hévízgyörki lelkészi szolgálata alatt Barthos Gergely sokféle módon érzékelte Isten munkáját, most az imádság területén tapasztalt változásokat osztotta meg velünk:
„Az imaéletem megújulása valóságos történés. Ehhez elsőként fel kellett ismernem azt, hogy eddig valami nem volt vele teljesen rendben.

Református lelkészként természetesen sokat imádkoztam eddig is, de ha az egyéni imaéletemre gondoltam, azt őszintén szólva egy-két kivételtől eltekintve kissé laposnak láttam.

Ezt sokáig a lelki alkatom számlájára írtam. Aztán egy lelki folyamat során, amiben Isten beszélni kezdett velem, szépen lassan feltárultak a sivárság okai és világossá vált számomra, hogy nem kezelhetem ilyen egyszerűen ezt a kérdést.

A meghitt imádság hiányának voltak persze egyszerű technikai okai: nem könnyű megteremteni azt a csendet, különösen kisgyermekek mellett, amelyben ez létrejöhet. 

A másik ok a lelkialkat kérdése. Sokat beszélünk arról, hogy a keresztyén ember életében az imádság természetes dolog, nekem ki kellett mondanom, hogy számomra nem az.

Az imádságban beszélgetést folytatunk valakivel, akit nem látunk

– ez az elvontabban gondolkodó emberek számára talán könnyebben megy, de nekem ezt a „szituációt” is tanulnom kellett. Nem annyi történik az ima folyamán, hogy ventilálom a terheimet, hanem kommunikáció zajlik két személy között. Ez sokak számára nem világos, nem természetes, de most már biztos vagyok benne, hogy ebben is lehet előre lépni mindig, ez tanulható.

A személyes történetemben egy nagyon profán kérdés lendített túl a kezdeti téblábolásomon, hogy odaszánt legyek az imádságban. Szembesültem azzal, hogy az egészségem érdekében életmódváltásra van szükségem. Akkor égetni kezdett a kérdés: képes lennék áldozatot hozni a testi jóllétemért, miközben a lelki megújulásomért, melynek kulcsa a mély imádság, pedig nem?! Egyszerűen szégyelltem volna magam, ha a testi folyamat kerül előtérbe a lelkivel szemben. Elkezdtem az egyéni imádságaimban tudatosan jelen lenni, elkülöníteni rá az időt a legzsúfoltabb hétköznapokban is.

Megadtam az esélyt, hogy mélysége és tartalma legyen, hogy valódi párbeszédbe kerülhessek Istennel. 

Furcsán hangozhat, de az imádsággal kapcsolatban számomra kissé elvált egymástól az elmélet és a gyakorlat. Hiába tudtam teológiailag tökéletesen, hogy az imádságnak hol van a helye az Istennel való kapcsolatomban. Isten szuverén úr, azt tesz, amit akar, mégis föl akar engem használni a munkájában. Azt mondja: kérjetek, és adatik. Eddig nem tudtam olyan komolyan átélni, hogy ennek valódi súlya van. Ez összefügghet azzal is, hogy férfi vagyok és a neveltetésem során abban erősödtem meg folyamatosan, hogy mindent meg tudok oldani egyedül. Ez lassan és észrevétlenül odáig fejlődött, hogy elhittem, hogy boldogulok az életemben magam is, csak kérnem kell hozzá Isten áldását.
Isten használta a szolgálatomat, működött és eredményes volt, így fel sem merült bennem, hogy nem jól látom magam.

Az elmúlt időszakban viszont az Úr az eddigieknél élesebben tartott tükröt elém az életem minden területén. Szembesülnöm kellett a kudarcaimmal különböző szerepeimben, lelkészként, férjként, apaként is át kellett élnem azt, hogy a magamról alkotott képem illúzió volt. Ebben nincs egy szemernyi alázatoskodás sem.

Most olyan őszinteséggel könyörgök a problémáimért, szolgálataimért, mindenért az életemben, hogy tudom, ha Isten nem válaszol, akkor semmim sincs.

Ez a megújulásom egyik kulcsa. Az elmélyült imádságban való tudatosság, a csendre elkülönített idők meghozták azt az „eredményt” is, hogy egy külső szempont szerint hangos és kavargó szituációban is tudok Istennel valóságosan és mélyen beszélgetni.”

A szolgálat is szolgálatból épül 

Berke Eszter néhány éve érkezett a Salétrom Utcai Gyülekezetbe, ahol beosztott lelkészként szolgál. Számára az új szolgálati hely adta kihívások is megágyaztak annak, hogy lelkigondozói segítséget kérjen – de azt is elárulta, hogy milyen körülmények vezették még a döntésben.
„Erdélyi lelkészcsaládban nőtem fel, és abban a kegyességi irányzatban, ahová a szüleim s aztán én magam is tartoztam, teljesen természetes volt, hogy az embernek nem csak fodrásza és fogorvosa van, hanem lelkigondozója is.
Amikor később családterápiát tanultam, újabb megerősítést kapott ez a hozott hagyomány immár szakmai oldalról: aki másokkal foglalkozik, annak engednie kell, hogy vele is foglalkozzanak, hogy a saját történetét feldolgozhassa.  

A Magyarországi Református Egyház újból és újból felismeri és megerősíti azt a gyülekezeteinek tagjaiban, de amennyire én látom a lelkészeiben is, különösen itt, a Dunamelléken, hogy a szolgálóknak is szükségük van arra, hogy engedjék, hogy Isten embereken keresztül is foglalkozzon velük. Erről szól a lelkigondozás és a mentori kapcsolat is: engedem, hogy a Szabadító foglalkozzon velem, aki a munkájához embereket használ fel.

A Dunamelléki Egyházkerület hétalkalmas, ingyenes szupervíziót biztosított a lelkészei számára, én magam örömmel használtam ki ezt a lehetőséget 2021 tavaszán. Ennek komoly, professzionális háttere volt, de önkéntes alapon lehetett jelentkezni. Nem ismertem előtte dr. Nemes Évát, aki kísért ebben a folyamatban, de az életem azon szakaszában nagyon sokat jelentett a vele való találkozás, főként szakmai téren.

A folyamat lezárulásával már én magam kerestem lelkigondozót, itt a fókuszban nem a lelkészi mivoltom, hanem az egyéni életem volt. Konferencián találkoztam az érdi lelkésznővel, Gottfriedné Madai Évával, akinek a lelkisége és szakmaisága is megragadott, ahogy azt is éreztem: azonos hullámhosszon vagyunk.

Nem tudok receptet mondani a megfelelő lelkigondozó megtalálásához, nem feltétlenül református konferencián „adatik”, de számomra fontos volt az is, hogy honnan jön a segítség.

Ma nagyon sokféle lelki és spirituális irányzat kínálja a megoldást az élet problémáira, hitem szerint ezek jórésze zsákutca.

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy egy lelkigondozói, mentori kapcsolat nem csak egyszerű szükséglet, hanem ajándék is, ahogy a mindennapi kenyér vagy a rendszeres mozgás lehetősége is az. Az ajándékot pedig kár lenne visszautasítani.”
 

Rátalálni a ritmusra

Egészen fiatalon ismerte meg a kiégést, ezért nagyon tudatosan éli meg a pihenőnap parancsát és eltökélten fordít időt a feltöltődésre Thoma László gazdagréti lelkipásztor.
„Mindenkinek van valamilyen alapbeállítódása, én gyerekkoromtól kezdve sebességre vagyok hangolva. Az első közösségi élményeimet előhívva rájöttem, hogy kezdetektől az az érzésem, hogy sokkal lassabban történik az élet, mint ahogy nekem kényelmes lenne. Az átlagnál gyorsabb működés nem mindig előny, a hátrányait évekbe telt, míg megtanultam kezelni.

Huszonhat éves voltam, amikor kiégtem. Akkor kezdtem komolyan venni a keretezés, az időbeosztás, a határtartás fontosságát, amit az emberek sokszor a mai napig nem értenek.

Mindezt szolgálta egy önismereti út, amelyen járva megtanultam megfogalmazni a saját szükségleteimet, és azt is, hogy ezekre valamilyen megoldást találjak.

Emellett beláttam a saját sebezhetőségem is. Isten előtti felelősségem, hogy eleget aludjak, valóban tartsak pihenőnapot, amikor nem vagyok elérhető a gyülekezetem számára sem telefonon, sem e-mailben – számomra ez általában a hétfő. De a többi napnak is van ritmusa, kialakult, hogy melyik a lelkigondozói nap, melyik napon foglalkozom adminisztrációval és így tovább. Bár a mindennapok terhei közt is akadnak váratlanul érkezők; egy lelkigondozói beszélgetés nagyon megterhelő lehet a lelkész számára is, és a kimenetele előre kiszámíthatatlan.

Persze bármi is történik, végig tudom csinálni a napomat, de tudatosan odafigyelek arra is, hogy a kapott teherrel valamit kezdenem kell. Senki nem tud csak úgy továbbmenni, nem vagyunk robotok. A megküzdési technikákat folyamatosan tanulom és váltogatom is. Előfordulhat, hogy éppen egy bizonyos helyzetekre alkalmazott technika zárja el a fejlődés útját. Nem mindig jó ugyanúgy ventillálni egy nehéz beszélgetés után, de az Isten jelenlétében tudatosan eltöltött időre mindenképp szükségem van, hogy azt semmiképpen se hárítsam el, ami az adott beszélgetésben engem személyesen érintett.



Az életem ritmusa Isten kezében van, de van ritmusa. A családi életünkben is jelen van a tervezettség, a mindig közös reggeli mellé heti egy délután társul, amit mindannyian együtt töltünk, de megvan minden gyerekemmel a „magánidőnk” is.
Hetente többször sportolok, hajnalban szoktam edzeni, legtöbbször futok.

Kapcsolódó cikkünk: 
Életmódváltás – ahogy a lelkész látja 
„Egy héten háromszor futok, és ez az idő fontos szerepet tölt be az Istennel való kapcsolatom ápolásában is. Közben dicsőítő énekeket hallgatok, imádkozom, ez olyan minőségi idő, amit Istennek szánok. Nem mindig katartikus, mégis fantasztikus lehetőség, és számtalanszor összeállnak a gondolataim, ami az igehirdetések előkészítő folyamatában nagyon hasznos.” (Thoma László)

A családom havi ritmusának része, hogy egy hétvégén távol vagyunk a gyülekezettől, ebben családos elfoglaltság és a feleségemmel kettesben töltött idő egyaránt helyet kap. Gyakran választjuk a Mátrát erre a töltekezésre, ilyenkor nem szervezünk programot.

Nekem elég sokszor csak nézni az erdőt, hallgatni, ahogyan a szél jár, zúg a fák között. Legtöbbször, amikor megérkezünk, akkor érzem, hogy milyen nagy szükségem van erre.”
 

Parti Judit

Fotó: Füle Tamás, Nagy-Bodoni Adrienn
Illusztráció: Kovács Marcsi

Thoma László reggeli áhítatairól ITT írtunk, friss bejelentkezése elérhető minden reggel
7.30-kor a Gazdagréti Református Gyülekezet facebook-oldalán.
 

Korábbi cikkünkben olvashatják Barthos Gergely gyülekezeti portréját ITT.

A Magyarországi Református Egyház Gyökössy Intézete a legfontosabb emberi kapcsolatokért dolgozik.

A szolgálat szakszerű segítséget nyújt azoknak, akik elakadást tapasztalnak életük valamely területén, nehézségeket élnek meg kapcsolataikban vagy szeretnék elmélyíteni az Istenkapcsolatukat. Fontos, hogy a kérdéseikkel az egyházban szolgálók ne maradjanak egyedül, és megtapasztalhassák, hogy megfelelő kísérés, támogatás mellett erőre találhatnak, lélekben növekedni tudnak és az életüket tudatosabban és teljesebben élhetik.

Az intézet szakemberei négy területen tudnak segítséget adni:
- A lelkigondozásban önmagukkal, érzelmeikkel, viselkedésükkel, veszteségeikkel, újra és újra visszatérő problémáikkal kapcsolatban kérhetnek segítséget
- Pár- és családterápiában a szeretetkapcsolatok elakadásaival foglalkozhatnak
- Hivatásgondozásban a munkatársaikkal, beosztottaikkal, feletteseikkel kapcsolatos kérdésekre vagy magára a hivatásukra nézhetnek rá
- Lelki kísérésben imádságukban fejlődhetnek és az istenkapcsolatuk mélyüléséért tehetnek a hozzájuk fordulók.

A Gyökössy Intézet szolgálata kiemelten református lelkipásztorok és közvetlen családtagjaik, de kapacitás függvényében minden hozzájuk forduló számára elérhető.

A jelentkezéseket folyamatosan fogadják, de időpontot január 8-tól tudnak adni (info@gyokossyintezet.hu).
A honlap hamarosan elérhető lesz a www.gyokossyintezet.hu címen.