A református zsinat balatonszárszói gyűlésén, 2009-ben született meg a döntés, hogy az egyházban használt hivatalos énekeskönyvet meg kell újítani, tíz évvel később, szintén Balatonszárszón fogadták el az addigra elkészült majdnem végleges anyagot. Az elmúlt egy évben a kérdéses szövegeket és dallamokat pontosították, 2020 júniusára elkészült a korrektúra, és az anyagot lezárták. Most a tördelés zajlik, eddig a tervezett anyag körülbelül egyhatoda készült el – számolt be Bódiss Tamás országos egyházzenei előadó.

Új szerkezet, sávos számozás
A sokak által „feketeként” ismert 1948-as énekeskönyv 512 énekéből mintegy 460 dicséretet megtartanak, ezek számozása és elrendezése a 150 genfi zsoltárt leszámítva jelentősen megváltozik.
„A tervezett anyagban összesen 668 ének lesz, amelyek sávos elrendezéssel kerülnek be, több mint 800 sorszámmal. Ez azt jelenti, hogy az egyes fejezetek új egyes számmal kezdődnek, a fejezetek végén néhány sorszám kimarad, hogy később újabb énekek is bekerülhessenek. Példaként: a 150 genfi zsoltár után a zsoltárfeldolgozások fejezete 151-es sorszámmal kezdődik, a következő rész 201-el és így tovább. Ez az énekeskönyv áttekinthetőségét segíti, és lehetőséget ad a későbbi bővítésre.”

A három legnagyobb fejezetet a Pál apostoli zsoltárok, dicséretek, lelki énekek adják.
„A 150 genfi zsoltárt a zsoltárfeldolgozások és az istentiszteleti liturgia énekei követik, utóbbiak a nem ünnephez köthető istentiszteleteken is elhangozhatnak. A hitünk alapjai fejezet is ide kapcsolható, ezek az Isten igéjéről, a hitvallásokról és a sákramentumokról szólnak.”

Az énekeskönyv legnagyobb részében az egyházi év énekei találhatók, az új kiadvány egyik különlegessége, hogy a vízkereszt mint téma is bekerül. Nemcsak az ünnepeket, hanem a hozzájuk társuló időszakokat is szeretnénk tudatosítani a gyülekezetekben. Az új énekeskönyv az egyházi évet adventtől pünkösdön át a keresztyén reménységig tárgyalja, ez utóbbi az elmúlásról és az örök életről szól. Az egyházi év énekei után a reggeli, napközi és esti dicséretek következnek, ezek az évtizedek alatt jelentősen háttérbe szorultak. Az énekek harmadik nagyobb csoportjában bibliaköri énekeket találhatunk, ezek általános témákat járnak körül, mint például a könyörgés, bűnbánat, bizalom, a keresztyén élet és az áldás.”

Amit elhagynak, javítanak
Hetven évvel ezelőtt több olyan ének is bekerült az énekeskönyvbe, amelyeket az akkori református gyülekezetek gyakran énekeltek, ezek ma már kevésbé vagy egyáltalán nem ismertek.
„Ez a mintegy 50 ének már nem szerepel a tervezett új anyagban. A ’48-as énekeskönyv egyik nagy érdeme, hogy felfedezte a reformáció utáni kétszáz év biblikus énekeit. Ezek a dicséretek a 18-19. század racionalizmusa miatt fokozatosan kiszorultak a református gyülekezetekből. A reformáció kultúrkincsének ápolását és megismertetését azonban nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. A ’48-as énekeskönyv fele a 16-18. század elfeledett énekeit tartalmazza, ez igen nagy énekanyag, és nem mindig az értékesebb és érthetőbb szövegek találhatók benne.”

Az érthetőség és az értékmentés szempontjából különösen fontos kérdés a 150 genfi zsoltár átemelése. A zsoltáréneklés keresztyénségünk kétezer éves alapértéke és hagyománya, de nem mindegy, hogyan élünk ezzel.
„A zsoltárok énekelt imádságok, az összes emberi érzést bemutatják a haragtól a kétségen át Isten dicsőítéséig, ezért úgy kell megszólaltatni őket, hogy a lelkünk megnyíljon Isten előtt. A református istentisztelet szinte mindenhol zsoltárral kezdődik, ez jó gyakorlat, azonban érdemes lenne többször és többet énekelni belőlük. A régi énekeskönyvek feltüntették az ünnepekhez és az élethelyzetekhez kapcsolódó zsoltárokat, az új énekeskönyvben is lesz egy hasonló témájú táblázat. A genfi zsoltárok szövegét teológiai, zenei szempontból is megvizsgáltuk, és számos helyen korrigáltunk, a hosszabb énekeknél javaslatot tettünk egyes versszakok elhagyására. A kifejezetten archaikus, ma már nehezen érthető szövegeken is változtattunk (pl. képmutató galibák helyett képmutató ostobák).”

A zsoltároknál énekelt diéziseket – a mély és magas modulációkat – feltüntetik, ezek a sorok végét, az utolsó előtti hangokat érintik. Az európai gyakorlat szerint a genfi zsoltároknál nem negyed és nyolcad (tá, titi), hanem fél és negyed hangokat írnak, az új énekeskönyv is ehhez fog igazodni.

Kétféle dallam, új és régi énekek
Kádár Ferenc Magyar Ének című dicsérete két dallammal is benne lesz az új énekeskönyvben, a dallamokat Gárdonyi Zsolt és Berkesi Sándor szerezte. A Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek kezdetű Balassi-éneket is két dallammal énekelhetjük, mint kiderült, Gárdonyi Zoltán is írt dallamot ehhez a dicsérethez 1947-ben.
„A koncepció 1948-ban az volt, hogy akkor élő zeneszerzők művei nem szerepelhettek az énekeskönyvben, ez alól Kodály Zoltán, Árokháty Béla és Balla Péter kivételt jelentettek. Ezt most elhagyjuk, a legfiatalabb énekek már a 21. században íródtak, a Lélekkel és értelemmel kiadvány jó képet mutat arról az 1948 után létrejött énekkincsünkről, amit beemelünk az új anyagba. A ’48-as énekeskönyv nagy lépést tett abba az irányba, hogy a magyar reformátusok külföldi keresztyén énekeket is énekeljenek, ezt a szellemiséget mi is továbbvisszük. Mind a régi zsoltárfeldolgozásoknak, mind az újabb dicséreteknek megvan a maguk helye, súlya és szerepe, ezeket szeretnénk megtalálni az új kiadványban.”

Fontos cél, hogy a gyülekezetek ne csak az ismert énekeket énekeljék, hanem nyitottabbá váljanak az új vagy újabb megismerésére.
„Lássuk meg énekeink sokszínűségét. Az új énekek zömmel a bibliaköri énekek fejezetben lesznek. Ilyenek például a népdal-zsoltárfeldolgozások, a 20. századi modern zsoltárparafrázisok (például Gryllus Dániel és Pálhegyi Dávid énekei), ezek kapcsolódási pontok lehetnek a fiatalabb nemzedékeknek. A cél, hogy minden korosztály megtalálhassa a számára kedves énekeket, de egyik nemzedék se sajátítsa ki az új énekeskönyvet.”

A ’48-as énekeskönyv 457. és utána következő énekeit a református gyülekezetek nagy többsége úrvacsora alatt szokta énekelni, ezek valójában nem úrvacsorás énekek. Az új énekeskönyv tudatosabban koncentrál a sákramentumokra, a kiválogatott dicséretek színesebb, teológiailag pontosabb képet mutatnak az úrvacsoráról és a keresztelésről.
„Nincs liturgiai rendőrség, senkit sem szeretnénk kötelezni a különféle dicséretek éneklésére, a lehetőséget szeretnénk megadni a változatosabb, frissebb és értékesebb éneklésre. Ha valaki csak egy adott fejezetet akar énekelni az új kiadványból, valószínűleg hiányérzete lesz, ezért is szükséges, hogy egy énekeskönyv minden szempontból gazdag legyen.”

Kíséret, applikáció és bevezetés
Az énekek kísérete legalább olyan fontos kérdés, mint az énekválogatás. A ’48-as énekeskönyvhöz csak 1959-ben jelent meg a négyszólamú orgonakíséreteket tartalmazó  korálkönyv, és az új kiadvány elkészítéséhez is idő kell. Mint kiderült, az új énekeskönyvben nem lesznek gitárakkordok a kottáknál, de a szerkesztőbizottság nyitott arra, hogy gitárra írt korálkönyv is készüljön. A tervek szerint telefonos applikáció is készül, amelyben már lehetőség nyílik a gitárakkordok megjelenítésre.

Miközben készül az énekeskönyv nyomdába adható formája, és egymás után megszületnek a fejezetek valamint a könyv más részei, annak tartalmáról a legtöbb információt az egyhazzene.reformatus.hu oldalon lehet megtalálni, a nyár folyamán fokozatosan bővülő tájékoztatásként. A gyűjtemény bemutatására a tervek szerint az őszi zsinati ülésen kerül majd sor, a gyülekezetek pedig a jövő év folyamán vehetik majd kézbe és használhatják az istentiszteleteken az új énekeskönyvet.
„Ha a gyülekezetek látják, hogy a régi énekek is megtalálhatók, az új énekeskönyvet könnyebben megszerethetik, és idővel az újabb énekeket is megismerik. Előfordulhat, hogy egészen váratlan helyzetben találkozunk a régi, megszokott szövegek megváltozásával, ez szembesíthet minket az éneklésünk berögződöttségével és fáradtságával. Az új énekeskönyvben így a régi énekekre is rácsodálkozhatunk. A ’48-as énekeskönyvet nem szabad tiltani vagy mellőzni, inkább az új helyes megismertetése és bevezetése a cél.”

Ennek módszertani kidolgozása a jövő kérdése. Az énekeskönyvet a tervek szerint  határon túl is lehet használni, a szerkesztőbizottság lehetőséget szeretne adni a közös református éneklésre, itt is az ajánlás a hangsúlyos. A ’48-as énekeskönyvet hivatalosan a Magyarországi Református Egyház és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház használja, a cél az, hogy ebben a két egyházban az új kiadvány felválthassa a régit. Szintén cél, hogy a reformátusok folyamatosan az egység irányába haladjanak, az új református énekeskönyv ebben is szeretne segítséget adni.

Képek: Füle Tamás, gabrielsbible.com, reformacio.ma