"Az anyagi javakon és birtokolt értékeken alapuló identitásmeghatározás hamis utakra csábít. Megtéveszt és manipulálja az embert. Ha attól vagy valaki, amid van, akkor vesztesként egy perc alatt semmivé válhatsz."
Bagdy Emőke
Megpróbáltatások által megerősödve
Ünnepi istentiszteleten adtak hálát a Dunapataji Református Egyházközségben templomuk felújításáért április 2-án, vasárnap.
Az ünnepi istentisztelen Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke szolgált igehirdetéssel, Pál apostol kolossébeliekhez írt levelének 1. fejezete 9-14. versei alapján.
„A megpróbáltatásokat azért kapjuk, hogy általuk megerősödve, hitben erősebb keresztények legyünk” – kezdődött az igemagyarázat. Okaira gyakran rákérdez az ember, de céljára értelmére a tanítvány kérdez rá. Ezek révén nemcsak hűségesebbek, áldozatkészebbek, imádkozóbbak leszünk, hanem megtapasztaljuk a Krisztussal való kapcsolat mélységét és magasságait, amely által új emberré leszünk – magyarázta az igehirdető.
„Ti ismeritek, mit jelent ez: a dunapataji gyülekezetnek volt rá ideje, alkalma majd 450 éven át, hogy mit is jelent megpróbáltatásból megpróbáltatásba menni; és ha az elsőn nem bukik el az ember, végül mégiscsak győztesen kerül ki belőle. A gyülekezet évszázadokra visszanyúló történetében mennyi bánat és öröm, mennyi romlás és építés volt” – a püspök megemlítette a vörös kommün időszakát, majd a II. világháború utáni egyházrombolási kísérleteket. Utalt a közelmúltból arra a négy évre is, amíg a templomot életveszélyes állapota miatt nem használhatták. Balog Zoltán kiemelte: „A falak megerősítésén túl ma azt ünnepeljük, hogy nem vagyunk egyedül, benne vagyunk egy nagyobb közösségben.”
„Ezt olvassuk: a sötétség hatalma szemben áll Krisztus országával, és mi ott vagyunk a harcmező közepén” – fejtegette az egyházvezető. Tudnunk kell, hogy az életünk rendjét Krisztus állítja helyre, aki által az Atya átvitt minket szeretett Fiának országába. Jézus Krisztus országa itt van közöttünk, így a próbatételekből – a személyes és közösségi életünkben is – új minőségű keresztény élet lesz.”
A nagyhéthez és a közelgő húsvéthoz kapcsolódóan a püspök kiemelte, „a reformáció 500. évfordulója, 2017 óta nagypéntek munkaszüneti nap: e napon is el lehet gondolkozni a megpróbáltatásról, el lehet mélyülni, Jézus Krisztus halálára emlékezni. Az Ő halálában ott vannak a mi szenvedéseink, megpróbáltatásaink, a mi halálunk is; feltámadásában pedig a mi életünk, amit nekünk Jézus adni akar. Tegyük ünneppé az életünket, a ránk váró napokat, hogy méltók legyünk mindahhoz, amit Ő adott nekünk ajándékul!”
Az igehirdetés utáni ének az Erdélyből meghívott Százscsávási Református Kórus és a Dunapataji Népdalkör közös zenei szolgálatával hangzott fel, az igehirdetés utáni közös imádságot pedig Bán Béla bács-kiskunsági esperes vezette.
Az egyházközség ünnepi közgyűlését Nagy Dávid lelkész nyitotta meg, ezt követően Veres Sándor egyházkerületi főgondnok tartott köszöntő beszédet. Hálát adott Isten kegyelméért, a megvalósult felújításért és a gyülekezet imádkozó közösségéért, lelkipásztoráért, a tervezőkért és a kivitelezőkért, az adományokért, beleértve a magyar kormány támogatását is, amelyekből mindez megvalósulhatott.
Kifejtette: „Ez a felújítás nem megérkezés, hanem elindulás, mert ismét jöhet a gyülekezet a templomba igét hallgatni, megerősödni, hogy utána majd saját otthoni, munkahelyi környezetében bizonyságot tehessen Urunkról. A világ kiszáradt, íztelen állapotban van” – fejtegette. „A változás annak kezében van, aki sóz, aki meggyújtja a lámpást, hogy világítson, aki felépít, hogy a templom oltalmazzon” – mutatott rá.
Dusnoki Csaba polgármester köszöntőjében kiemelte, hogy a református templom a település legrégibb, egyik legmeghatározóbb épülete, amely a lelki feltöltődés és az évszázadokon átívelő közösség színhelye.
Font Sándor országgyűlési képviselő az évekig húzódó templomfelújítás nehézségeiről szólt, amikor a védtelen, használhatatlan épületet néhány évre üresen kellett hagyni.
Nagy István agrárminiszter köszöntő beszédében kifejezte örömét, hogy együtt adhat hálát a megújulásért és a reményért, amelyet a tavasszal újjászülető teremtett világ képeivel szemléltetett.
„Virágvasárnapon a nagyhét kapujában állunk: tudjuk, hogy az út a keresztút gyötrelme felé kanyarodik, de tudjuk azt is, hogy ott nem ér véget; mindig magában hordozza a bizakodás és a reménység üzenetét.” Kifejtette, hogy a megújult templom része a kultúránknak, része a megmaradásunknak. „Milyen jó, hogy a kövek beszélni tudnak”, és csak az igazat mondani – idézte Kós Károlyt. „A dunapataji templom 34 méter magas tornya messziről hirdeti a reményt, hogy érdemes a pillanatnyi nehézségekben kitartani” – zárta ünnepi gondolatait a miniszter.
Nagy Dávid, a gyülekezet lelkipásztora ünnepi beszédét a 127. zsoltár soraival indította: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” A lelkész mesélt a régészeti kutatások szerint Mátyás király idejében, az 1470-es években épült templom viszontagságokkal teli történetéről. Kiemelte, hogy a mostanihoz hasonló mértékű felújítás nem történt az elmúlt több mint 160 évben, „amiért hálát adhatunk Istenünknek és mindazoknak, akik a felújítást lehetővé tették.” Végezetül megfogalmazta a templomra vonatkozó álmait: egyrészt, hogy az minden dunapatajinak lelki otthona legyen, másrészt, hogy mindazok a munkálatok, amik még váratnak magukra, megvalósulhassanak, amint eljön az ideje.
A záró ének, majd a nemzeti imádság eléneklését megelőzően Kiss István gyülekezeti főgondnok a presbitérium nevében zártkörű szeretetvendégségre invitálta a gyülekezet meghívottjait. Az ünnepi istentisztelet a püspöki áldással ért véget.
Képek: Füle Tamás