Közel ezer koncertet adott negyvenéves pályafutása során a világ számos országában. Hat szóló CD-t adott ki, az általa vezetett gyülekezeti kórusnak három lemeze jelent meg. Lelkész- és zenészcsaládban nőtt fel, ahol a lelkiség és a zenetanulás összetartozott. A barokk zeneirodalomnak nincs olyan fuvolára és csembalóra írt darabja, amelyet ne játszott volna el fuvolaművész testvérével. Vallja, hogy a zenének önmagától kell jönnie, ennek feltétele a lelkiség. Alföldy-Boruss Csillával beszélgettem zenei és lelki hitvallásáról, pályájáról, családi hátteréről, megtéréséről, a huszadik jubileumát ünneplő Kelenföldi Barokk Estékről.

Zene és igehirdetés egysége
Mint mondta, a barokk kor zenéjét teljesen áthatja a reformáció szellemisége, református templomi, liturgikus környezetben Johann Sebastian Bach zenéjét tartja a legérvényesebbnek.
„A reformáció lényege a megújulás és Isten igéjéhez való visszatérés, Bach lipcsei munkásságát ez a kettős cél jellemezte, művei mindig az adott bibliai igéhez kapcsolódtak. A zeneszerző egy héttel az istentisztelet előtt megkapta a prédikáció textusát, és aszerint építette fel a zenei anyagot. A zene ekkor nem kísérője volt az istentiszteletnek, hanem szervesen egybeforrt vele, előkészítette az igehirdetést, Bach minden vasárnapra írt kantátát, amelynek szövege kapcsolódott a textushoz.”

A művésznő számára ezért is nagyon fontos a barokk zene és Bach munkássága. „A zeneszerző nem zenész volt, aki mellesleg hitt Istenben, nála a hit és a hétköznapi élet nem vált el egymástól. Ezt tartom a legfontosabbnak az életemben: szeretném, ha minden összhangban lenne azzal, hogy hívő, megtért ember vagyok, képviseletben vagyok. A zenei tehetséget Istentől kaptam, célom, hogy a zenélésen keresztül is az evangéliumot hirdessem.”

A misszió áldott eszköze
Alföldy-Boruss Csilla számos gyümölcsét látja a 2000-ben elindult Kelenföldi Barokk Estéknek, de nem a sikert tartja a legfontosabbnak. „Istentől kapott ajándéknak látom a sorozatot, az elmúlt két évtizedben töretlen a látogatottsága. Mindig izgulok, hogy vajon kifáradt-e a közönség, lesznek-e látogatók, de általában kétszáz fő van jelen, ez egy budapesti templomi koncerthez képest szép szám. Nem keresem a gyümölcsöt, hanem végzem a szolgálatomat, és hálát adok az ajándékokért.”

Mint mondta, a műsorösszeállítás célja, hogy az Ige szólaljon meg a zenén keresztül. „A lipcsei időszakot veszem alapul, a koncert felénél mindig igehirdetés szól. Bach művei nagyon jól szólnak hangversenytermekben, de ott sokszor hiányzik az a lelkiség, amelyet a templom mint istentiszteleti hely adhat. Nagyon sokan kívülállóként jönnek a kelenföldi templomba, szeretik a zenét, és üzenetet is kapnak. Örömmel tölt el, hogy gyülekezetünkből sokan vannak, akik betévedtek a barokk estékre, és megérintette őket a légkör, később megtértek és konfirmáltak. A sorozat tehát a misszió áldott eszköze lett.”

Valódi szolgálat
Alföldy-Boruss Csilla harminckilenc éve szolgál kántorként a gyülekezetben. A hangszeres szolgálat, ahogy ez kiderült, nemcsak hangok lejátszását jelenti, hanem fontos eszköz lehet a bibliai üzenet elmélyítésében.
„Nagyon fontos a lelkiség kérdése, ez igaz a lelkészekre is, hiszen csak az tud adni Isten által élettel teli üzenetet a hallgatóknak, akiben ott van Isten Lelke. A zenének, az énekeknek és az igehirdetésnek szervesen össze kell kapcsolódnia. Nem mindegy, hogy a kántor csupán eljátssza a kíséretet, vagy a játékában a szöveget szeretné elmélyíteni; ezt tempóban, regisztrációban egyaránt kifejezheti.”

A művésznő a hitre jutásáról is őszintén beszélt. „Kislányként voltam tanúja az ’56-os forradalomnak, láttam a harcok borzalmait. A halálfélelem és a szorongás határozta meg gyermekkoromat, aztán tizenkét évesen érintett meg az ézsaiási ige: ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak. Amikor édesapám erről prédikált a Salétrom utcában, megértettem, hogy Isten meg akar szabadítani a félelmeimből, ezt elfogadva lett új életem és szabadultam meg a sok félelemből.”

„Tanítanom kell a gyülekezetet a szép éneklésre”
Alföldy-Boruss Csilla a győri konzervatóriumban harminckét évig tanított orgonát, és negyvenkét diákot segített művészi pályára, jelenleg a Szent István-konzervatóriumban tanít csembalót. Mint mondta, a személyes kapcsolatokon keresztül adhat igazán sokat a növendékeknek.
„Nagyon hálás vagyok, mert több növendékem is hitre jutott, akikkel a művek kapcsán beszélgettünk az evangéliumról. Az előadónak bele kell élnie magát a műbe, hogy hitelesen eljátszhassa. Bach a zenén keresztül beszélt bűnről, hitről, megváltásról, az evangéliumról. Ha ezeket nem éli át a hangszeres, akkor nem lesz lelkülete az előadásának, ezt nehéz volt megértetni a kántorképzős hallgatókkal. Hálás vagyok, mert a kelenföldi gyülekezet nagyon szépen énekel, hogy ez megvalósuljon, tanítani kell a gyülekezetet, fiatalokat, idősebbeket, beszélni az ének szövegéről, zenéről, a kettő kapcsolatáról.”

Csak a legnemesebbet
Az orgona jelenleg a legfontosabb liturgikus hangszer, a művésznő negyvenéves pályafutása során látta a hangszerhez való viszony átalakulását. „Ha más hangszereket hozunk be a templomba, az a lelkiségre is hatással lehet. Ez nehéz kérdés, hiszen az orgonán és a korálon kívül is lehet érvényes és szép zenét megszólaltatni, én mégis az orgonán játszott korált tartom a reformáció üzenetéhez legméltóbbnak.”

„A szocializmus időszakában orgonazenét hallgatni különlegesnek számított, a Mátyás-templomban tartott koncerteken a földön is ültek emberek, annyira tele volt a templom. Ma már más a helyzet, az emberekben nagy a közömbösség Isten és az egyház irányában, sokan csak az olcsót, felszíneset szeretik. Én azonban nem vagyok hajlandó mást adni, mint az Istentől kapott tehetségem által a zeneileg, lelkileg mélyet és érvényeset. Az ószövetségben nagyon komoly képzést kaptak a zenészek, szerepük óriási volt. Ezért nekünk is csak a legjobbat, legnemesebbet szabad adnunk Istennek.”

Átengedni a dicsőséget
Az állandó tanulás negyvenéves pályafutása során megmaradt kiemelkedő fontosságúnak. Mint mondta, nagyon hálás a négy évtizedért, bár lelkészcsaládi háttere, hite miatt sok hátrányos megkülönböztetést élt át.
„Ennek ellenére Isten megtartott és felemelt. Ugyanakkor a csúcsot valójában nem érhetjük el. Isten hadakozott értem, és küldött személyeket, akik kiálltak értem, ő volt az, aki minden szükségletemet betöltötte. Soha nem engedtek ki ösztöndíjjal, de egyházi kapcsolatokon keresztül a legkiválóbb professzorokhoz juthattam ki. Ezek sikernek is mondhatók, de egyedül Istennek tartozom elszámolással, neki engedem át a dicsőséget. Hálás vagyok Istennek, mert a zenén keresztül meggazdagított ember lehetek. Bach sokszor feltüntetett két J betűt műveinek kottáinak elejére, ennek jelentése: Jesu juve, azaz Jézus, segíts. A művek végén pedig a híres jelmondat állt: Soli Deo Gloria, egyedül Istené a dicsőség. Szeretném, ha életemet, mindennapjaimat nekem is ez keretezhetné be.

Képek: alfoldy-borusscsilla.hu