Mindig van közös halmaz

Lelkes, dinamikusan fejlődő gyülekezetként jellemezi az erdőkertesi reformátusokat Gergely Ferenc Barnabás lelkipásztor. A templomban és körülötte pezseg az élet, és azt vallják: az egyházfogalomhoz szorosan hozzátartozik az élet, a vidámság és a szeretet.


Amikor átadták tizenkét éve épülő templomukat, arról beszélt, hogy az erdőkertesi gyülekezetnek küldetése van. Mi ez a küldetés?

Nem nagy titok, hiszen ez nem más, mint bármelyik keresztyén ember küldetése: Jézus Krisztus azt mondta nekünk: „Menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népeket!” Nekünk, erdőkertesieknek nem valami távoli, egzotikus országba kell mennünk, hanem ebbe a közösségbe kell beilleszkednünk. A folyamat már több mint egy évtizeddel ezelőtt elindult. A váchartyáni egyházközség szórványa vagyunk, de óvodát alapítottunk, megépült a templomunk, és sok-sok fiatal jár hozzánk. Előfordul az is, hogy életre szóló társukat találják meg a gyülekezetben. Az egyházfogalomhoz szorosan hozzátartozik az élet, a vidámság és a szeretet. Szeretnénk ezt közvetíteni, még akkor is, ha mostanában terhelt fogalomnak tűnik az egyház vagy a pap. Jó lenne, ha a megváltottságot minél többen átélnék.

Beszéljen a gyülekezetükről, úgy tudom, hogy sokan jöttek Erdélyből.

Ez valóban így van, jöttek Erdélyből és Kárpátaljáról is, de nekünk nem célunk, hogy máshonnan vonzzunk ide embereket. Azonban ha már itt vannak, nagyon fontosnak tartjuk, hogy megerősödjenek a hitükben. Megtalálnak minket, akik református gyökerekkel rendelkeznek, de talán még többen azok, akiknek semmilyen egyházi, felekezeti kötődésük nincs, nem jártak korábban templomba vagy hittanra. Az elmúlt évtizedben talán nem is volt olyan esztendő, hogy ne lett volna felnőttkeresztség, -konfirmáció. Budapest agglomerációja vagyunk, ezért sokan keresik Erdőkertesen a helyüket, és itt eresztik mélyre a gyökereiket. Persze a gyülekezet építésekor minden fázisnak megtapasztaljuk a maga nehézségét, de talán az eleje volt a legnehezebb. Fontos, hogy mindig legyen egy mag, amihez az emberek tudnak kapcsolódni: a férfiakkal focizni, a nőkkel kocogni, a gyerekekkel táborozni kell.

Gondolom, azért adódnak különbözőségek is.

Természetesen előfordulhatnak kísértések, és az, hogy nem értjük egymást. A cél azonban az, hogy éljük meg a szeretetet akkor is, ha vannak konfliktushelyzeteink. Vagyis ne a zsigerből jövő emberi megoldásokat válasszuk, hanem találjuk meg, hogyan szeressük krisztusi módon egymást, akár gyülekezetépítésről, akár politikáról vagy bármi másról van szó. Hiszem, hogy mindig van közös halmaz.

A templomszentelő istentiszteleten azt hangsúlyozta, hogy „senkinek se tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek!”

Egyszer, amikor itt járt nálunk Csiha Kálmán egykori erdélyi református püspök azt mondta, hogy az úrvacsoraosztásánál mindig mondjak egy igét a gyülekezet tagjainak, és azóta így teszek. Próbálok felfelé figyelni az Istenre, hogy küld-e konkrét igét. Már megszoktam ezt a belső figyelmet. Az a célunk, hogy olyan reformátusok legyünk, akik a Biblia alapján élik életüket, és megosztják másokkal a krisztusi örömhírt: Isten szereti az embert. Nekünk is szeretnünk kell egymást.

És most már itt van a felszentelt templomuk is…

Az elmúlt néhány évben megéltem, hogy a közösségünk néhány tagja szinte megszakította magát, hogy megvalósuljanak a tervek. Áldásnak tartom, hogy megépülhetett a templomunk, de ez csak azért következhetett be, mert valóban itt van Isten köztünk. Nem véletlen, hogy úgy fejeztem be a templom megépítéséért tartott hálaadó istentiszteleten a mondandómat, hogy soli Deo gloria. Ennél szebbén nem tudom kifejezni, hogy milyen hála van bennem Isten iránt, és köszönet az emberek felé. A keresztyén élet része, hogy dolgozunk, gereblyézünk, mosogatunk, vécét takarítunk, de ahogy Pál apostol mondta: ha megváltott ember vagyok, akkor mindent Isten dicsőségére teszek, és egész életemben azt keresem, hogyan köszönhetem meg szeretetét.

Az erdőkertesi református gyülekezet templom híján évekig a faluházban tartotta az istentiszteleteket, aztán 2004-ben letették a templom alapkövét, majd 2016 őszén felszentelték a templomot. Gergely Ferenc Barnabás lelkipásztorral ezután rögzítettük a beszélgetést.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz

A szeptemberi templomszentelő istentiszteleten készült tudósításunkat az alábbi linken olvashatják:


Megfogant, de még nem született meg