A papék házából nevű YouTube-csatorna története igazi sikertörténet: a Papírszínház a papnénivel videósorozatuk többezres nézettséget ért el, mi magunk is ajánlottuk már a gyerekvideókról szóló összeállításunkban. A karanténidőszak alatt virágzásnak indult kezdeményezés három felvidéki református lelkészhez köthető: „Gábihoz”, azaz Blanár Gabriellához; „Mikihez”, azaz Kiss Miklóshoz; és „Böszihez”, azaz Böszörményi Tamáshoz.

„Mind a hárman zempléni lelkipásztorok vagyunk, falusi gyülekezeteket vezetünk. Kiss Miklós Örösben szolgál, öt kilométerre tőlem. Ő a Firesz (Fiatal Reformátusok Szövetsége) felvidéki elnöke, és nagykövesdi szolgálataim kezdetétől jóbarátok vagyunk. Blanár Gabriella pedig Kisgéresen lelkipásztor a férjével együtt. Én lassan már hatodik éve vagyok nagykövesdi lelkész” – mutatta be hármasukat Böszörményi Tamás, akivel A papék házából történetéről beszélgettünk.

Hármuk kapcsolata mindig baráti volt, többször dolgoztak együtt az ifjúsági misszióban és a KOEN programban (Keresztény Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány), eljártak egymás rendezvényeire. „Tanulunk egymástól, figyelünk arra, ki hová nyúl, milyen területet erősít” – magyarázta Tamás. „Ez visszahat a gyülekezeteinkre is. Gyakran mondják: jó látni, hogy a lelkészeink csapatban dolgoznak, nem magányos farkasként bajlódnak.”

Hármasban jobban megy
A papék házából eredetileg Böszörményi Tamás egyszemélyes videoblogjaként indult pár évvel ezelőtt. „A gyülekezeti tagok többsége szolgálatunknak csak bizonyos részére lát rá: a hittanosok a hittanórákat, a táborozók a táborokat, és ugyanez a helyzet a keresztelőkkel, bibliaórákkal, igehirdetésekkel. A felekezet peremvidékén bóklászók számára pedig csak az építkezések látszanak, mintha a betonba öntenénk munkánk javát. A papék házából eredetileg ezeket a területeket húzta volna össze, hogy bemutassa a lelkészi szolgálat gazdagságát. A technikai nehézségek miatt azonban csak gyülekezeti események kerültek fel rá, és egy-két egyházmegyei videó. Bár kérték páran, hogy folytassam, de sokáig nem volt hozzá technikai háttér, nem volt, aki besegítsen, így leálltam vele” – idézte fel a kezdeteket.

Élő gyülekezetként sok eseményt terveztek idénre, így nehezen élték meg a karantént. Hiányoztak a találkozások, az üzenetek, és ezt az online közvetítések csak részben tudták enyhíteni. „Kezdetben sokan sírtak bele a telefonba, hogy sok vészt megéltek már, de olyat még nem, hogy egyáltalán ne lehessen templomba járni. Többen panaszolták, hogy nincs odakuporodás az Istenhez, nincs elengedés és újratöltődés. A médiából főleg negatív üzenetek érkeztek, és ez háttérbe szorította az örömhírt. Isten azonban szabadságot és új távlatokat ad ilyen helyzetben is, meg lehet találni ennek az áldásait. Nekünk, lelkészeknek az evangéliumi örömérzetet és békességtudatot kell erősítenünk. Nemcsak azt kellene sugallnunk, hogy támaszt nyújtunk, hanem vissza kellene vezetnünk mindenkit az evangéliumi örömhöz.”



Kiss Miklóssal sokat beszélgettek arról, hogyan szolgálhatnának a járvány alatt. Úgy érezték, hogy a felvett igehirdetések nem működnek igazán, noha ők maguk is készítettek ilyeneket, és másoknak is besegítettek ebben. Azon gondolkodtak, hogyan lehetne az evangéliumot személyesebben átadni. Sokat imádkoztak a megoldásért. És ekkor jött az Input című videosorozat ötlete. „Rövid, pár perces videókat szerettünk volna, amelyek személyes hangvételűek, és nem akarnak gyomorszájon vágni a mondandóval, inkább elgondolkodtatnának. Képpel és evangéliummal indítanak, amit szándékosan nem olvasunk fel, hogy a szemkontaktust ne törjük meg, ezt követi az igéből kibontakozó gondolatsor, a végén pedig visszakérdezünk, van-e ehhez kapcsolódó kérdésük, élményük, véleményük.”

Az Input videói a félbehagyott YouTube-csatornára kerültek fel. Bár nem érkezett hozzájuk sok komment, mivel a lelkiség terén szégyenlősek az emberek, viszont személyesen nagyon sok e-mail érkezett a felvetésekre válaszul. „Ez egész jól működött, mert pont azt a generációt értük el, akik ritkábban járnak templomba.” Blanár Gabriella mindeközben szintén hasonlóval próbálkozott. Mivel színdarabokat ír, illusztrál, és színjátszó csoportot is vezet, ezért papírszínház-videót készített házilag, amit a gyerekei mobiltelefonnal vettek fel. A papírszínház fakeretbe helyezett fekete-fehér rajzokból áll, amelyek a mesélés során cserélődnek, és olykor papírfigurákat lógatnak be eléjük. Gabriella korábban is gyakran készített ilyet a vasárnapi iskolásainak.

„Bár remek darab lett, technikailag szétesett, ezért 70-80 megtekintésnél meg is állt. Gabi látta, hogy mi mivel próbálkoztunk, így írt nekünk, hogy megpróbálnák-e a húsvéti papírszínház-videóit közösen felvenni. Le is forgattuk együtt a húsvéti ünnepi sorozat még hiányzó részeit. Amikor az elsőt vágtam, és kapott egy intrót, zenei aláfestést és vágásokat, megéreztem, hogy ebben azért sokkal több van. Tudtam, hogy ez működni fog.” A későbbi epizódoknál a bevezető mellé már egy úgynevezett horogtörténet is került a videó elejére, amelynek az a feladata, hogy felkeltse az érdeklődést és kapaszkodót adjon a történethez. „A gyerekek és a fiatalok igénylik, hogy megjelenjünk, legyen arc is a képernyőn, azt viszont nem szeretnék, hogy ez hangsúlyosabb legyen, mint a papírszínház evangéliumi töltete.”



Tágas tér nyílt
Tamás hobbiszinten 16 éves kora óta vág videókat, Miklós is tinikora óta foglalkozik zenével-hangtechnikával, Gabriella mindig a könyvek, filmek, színdarabok és gyermeklélektan terén mozgott, így mindhárman hozzá tudják tenni a magukét a videókhoz. „Gabi megírja a szöveget és elkészíti a papírszínház rajzait. Olykor húzunk belőle, mert rengeteg anyag jön össze. Nem akarjuk, hogy túl sokat markoljunk és ez a minőség kárára menjen. Miki felel a hangért, és néha szerepel a horogtörténetben. Külsős szemmel is figyeli, hogy hol sok, hol kevés az, amit csinálunk. Akkor tudunk mindhárman szerepelni, ha Gabi férje is eljön a forgatásra, és egy kicsit átveszi tőlem a kamerát. A felvételeket és az utómunkálatokat én kezelem. De a Papírszínház a papnénivel Gabi műsora, még ha mi is hozzátesszük is a tudásunkat és észrevételeinket” – mondta Tamás.

Mivel rengeteg eszközt kaptak kölcsönbe, eddig nem kellett túl sok pénzt fordítaniuk a csatornára. „Miki és én hoztuk a kamerákat, mert egyikünknek jobb objektívje, másikunknak jobb gépe volt. A csíptetős mikrofont a Zempléni Református Egyházmegye vezetőségének támogatásából vásároltunk. A világítást a királyhelmeci gimnázium adta kölcsönbe, amelynek bezárták a fotóstúdióját. Tomojka Béla tévés ismerősünk ellátott bennünket szakmai jótanácsokkal, és hozzá fordulunk, ha valamilyen egyéb videós kiegészítőre van szükségünk.” A Leesett a tantusz című rész háromezerötszázas megtekintése már komoly eredmény volt, egyetlen felvidéki istentiszteleti közvetítés sem érte még el ezt a nagyságrendet. „Ami egyedül nem ment, Mikivel újraindulhatott, Gabival pedig új szintre emelkedhetett. Isten egymásnak adott bennünket ebben a helyzetben, és lehetőséget teremtett arra, hogy mindez megvalósulhasson.”

Megtalálták egy műsoron belül a karaktereik és a lelki ajándékaik egyensúlyát, így nem kell mindenkinek mindent csinálnia, csak azt, ami az erőssége. „A zsoltár szavaival fogalmazva: Az Úr tágas térre állította lábunkat, és ez új lehetőséget nyitott meg számunkra. Hármunk kapcsolatát nemrég úgy fogalmaztam meg, hogy olyan hőlégballon vagyunk, ahol Gabi a ballon, egy szárnyaló és rendkívül kreatív alkat, aki arra hivatott, hogy a magasba emelkedjen. Én lennék a gáz, az üzemanyag és az energia, ami hajt. Miki pedig a maga látásával, tapasztalataival és higgadtságával a homokzsák, amely szinten tart és kiegyensúlyoz minket. Az igazi többletünk, hogy lelkészként mérjük meg a jeleneteket, és olykor erősen, de a legnagyobb szeretettel kritizáljuk egymást, így mindannyian a legjobbat hozzuk ki a másikból. Nemcsak technológiailag, de emberileg is oda kell tennünk magunkat, hogy a Lélek ezt meg tudja áldani.”



Amikor újranyílhattak a templomaik, még a legidősebb gyülekezeti tagok is azt mondták nekik, hogy ne hagyják abba a videógyártást. Lelkészkollégák is megerősítették őket abban, hogy ezt folytatniuk kell. „Új út nyílt a szülők felé is, akik eddig nem igazán tudták, hogy a lelkész mit csinál hittanórán vagy a vasárnapi iskolák alkalmain a gyerekeikkel. Nagyon sok lelkészkolléga is elkérte az anyagainkat használatra, ezért ebben az irányban gondolkodunk tovább. Még Angliából és Amerikából is írnak nekünk, hogy levetítették bibliaórájukon a videónkat, és imádkoznak értünk. Megmelegít bennünket, hogy a munkánk távoli magyar gyülekezetekhez is eljut.”

Sokszor teszik fel maguknak a kérdést, hogy milyen felelősséggel jár ez a médiaszereplés, hogy nem túl sok-e, hogy ki mit szól ehhez, de hisznek abban, hogy Isten ebben is vezetni tudja őket. „Eddig is üvegből voltak a parókia falai – fogalmazta meg Miki a lényeget. Kapunk kritikát, elismerjük őket. Mi is érezzük, hogy mindhármunknak tanulnia kell még. Könnyen vesszük magunkra a csörgősipkát meg a bohóccipőt, ha ennek érezzük szükségét, de mind a hárman komolyak vagyunk a szó evangéliumi értelmében, és rendkívül odafigyelünk arra, hogy az Ige üzenete ne sérüljön. Minden alkalmunkkor közösen imádkozunk ezért. Ahogy korábban említettem, Miki is erős szűrője a józanságnak, és a lelkészkollégák visszajelzéseire is odafigyelünk, akik mellettünk állnak és biztatnak minket.”

Határokon innen és túl
Mivel nem minden generáció néz YouTube-ot, ezért a Facebookra is regisztráltak egy oldalt a csatornának. Egy Facebook-oldal életben tartásához viszont nem elég hetente egyszer egy videót posztolni. „Eszünkbe jutott, hogy jelenleg a Felvidéken nincs olyan felületünk, amely a fiatalok írásait publikálná. Így megegyeztem egy gyülekezetközeli lánnyal, Balogh Nórával, hogy felváltva írunk áhítatokat egy-egy kijelölt igeszakaszra. Nagyon jó írásai születtek, ráadásul fiatalként másként lát sok mindent, mint én harmincegy évesen. Aztán ha neki ment, miért ne lehetne összerakni tinikből egy egész csapatot? És sikerült, jelenleg tízen vagyunk!” – mondta Tamás. Így alakult, hogy A papék házából már blogként is működik. „A fiatalok rá is haraptak. A csoport megalakulása után egy héttel tíz írás is beérkezett hozzám. Hosszú távon az a cél, hogy néhány fiatal vállaljon majd videoanyagokat is. Az ifjúsági munkában ennek nagy előnyei lennének.”

Sok mindenben gondolkodnak a közös jövő kapcsán, de szűrniük kell, hogy mi az, ami belefér a lehetőségeikbe, és mire lesz elegendő a technikai háttér. „Rengeteg tervünk van, de érezzük az anyagi és technikai határainkat, ezért szeretnénk támogatásokat megpályázni. A minőség ugyanis rendkívül döntő: Gabi első videóját nyolcvannál is kevesebben nézték meg, de a műfaj 3500-as megtekintést is képes volt produkálni, ennyit számít a mögé tett technikai szaktudás.” Fontosnak tartják azt is, hogy ne ragadjanak le a gyermekműsor-kategóriánál, mert akkor ők is könnyebben kiégnének. „Mozgást kell teremtenünk a csatornán, meg akarunk szólítani többféle közönséget, ezért gondolkodunk fejlesztéseken. De Gabit és Mikit ismerve nem félek attól, hogy kifogynánk a lelkesedésből és kreativitásból.”

Gondolkoznak beszélgetős műsorban, amelyben hiteles református arcokat mutatnának be; klasszikus hármas ajánlókban (például: három film, amely hatással volt a hitedre) és az Input kibővítésében is. „Nyáron nemcsak a helyi lelkipásztorokat látogatnánk meg, de átmennénk Magyarországra, Kárpátaljára, Erdélybe, és felvennénk 3-4 Inputot útközben. Távlati célunk, hogy összekössük ezzel a magyar reformátusságot. A Papírszínház kapcsán szeretnénk átállni a 4:3-as képarányról 16:9-esre, és gyártanánk olyan alapokat, amelyeket kiszínezhető diákkal együtt hármas vagy ötös pakkokban lehetne tőlünk megvásárolni. Református óvodák Kárpát-medence-szerte hasznát látnák ennek. Emiatt is fontos, hogy Isten ujjlenyomata minden munkánkon ott legyen, de ne direkt módon, hanem a sorok között mélyen elgondolkodtatva.”

Tisztában vannak vele, hogy egy idő után ki fognak öregedni mindebből, ezért is fontos, hogy már most bevonják a munkákba a fiatalokat. „Addig folytatjuk, amíg az Úr által rendelt határaink tartanak. Minden egyes felvételt imádsággal kezdünk és imádsággal zárunk. Mindig hálát adunk azért, hogy meg tudtuk látni egymást ebben a szolgálatban. Jó erre újra és újra rácsodálkozni. Én mindkét kollégámra piszkosul felnézek, és nagyon hálás vagyok azért is, hogy tanulhatok tőlük. De ha megkérdeznénk őket, ők is ugyanezt mondanák a többiekről. Van, hogy kettőkör kezdjük a forgatást és kilenckor fejezzük be, de nevetve mondjuk utána: de jó volt ma is! Ez nem csupán hobbi számunkra, hanem tálentum is, amelyet ha befektetünk, abból csak több lehet. Abból lenne baj, ha ezt elásnánk.”


Barna Bálint

Képek: A papék házából