Kéri Tamás, a gyülekezet vezetőlelkésze köszöntőjében és az ünnepi istentisztelet vendégei számára készült brosúrán is beszámolt a gyülekezet történetéről, amely kicsiny és erőtlen kezdetből lett naggyá.

Csepelen először 1899-ben tarthattak istentiszteletet a reformátusok, akik Weiss Manfréd gyárépítése miatt az itt letelepedő munkásrétegből kerültek ki. Templomépület híján összejöveteleikhez házat béreltek, ugyanakkor első presbitériumuk megválasztásával megalakult a csepeli fiókegyház. Még ugyanebben az évben megvásárolták ma is használt két harangjukat.
Az időközben több mint 1500 fősre nőtt reformátusság 1927-ben kezdett templomépítésbe Ybl Miklós (a nagy építész unokaöccse) tervei alapján. 1930-ban fiókegyházként kivált a soroksári, majd 1940-ben „megszületett” a királyerdei gyülekezet. Az 1933-ra felépült Csepel-központi templomot 2013-ban műemlékké nyilvánították, a hazai templomépítészetben elsőként alkalmazott korszerű építészeti megoldások miatt. Állami pályázat és egyházi támogatás révén 2019 decemberére az addig aszimmetrikus épülettömb kiegészülhetett egy új, kisebb gyülekezeti teremmel, Nagy Gergely műemléki építész tervezésében. A munkálatok során az egész tetőt fel kellett újítani és részben átépíteni. A gyülekezet további bővülését jelzi a 2024 szeptemberében indult csillagtelepi plántálás, Dominiák Zsolt addigi kórházlelkész szolgálatával. Itt egyelőre egy imakör támogatja a lelkész missziói munkáját, és a leendő gyülekezeti tagok felkeresése, bevonása zajlik.

A meghívott vendégeket Holik Attila, a gyülekezet főgondnoka köszöntötte, és háláját fejezte ki a közösségért, a hitben járó testvérekért, az elmúlt 125 esztendőért és az előttük álló jövőért.

Imádságában így fogalmazott: „Add Urunk, hogy tudjuk egymást jól szeretni, megbocsátani és áldozatot hozni egymásért gyülekezetünkben, környezetünkben, családunkban.”

Kovács Gergely, a Budapest-déli egyházmegye esperese hálaadó előimádságát a csepeli Zöldalma Kórus zenei szolgálata követte, Hamar Éva karnagy vezényletével.

Az együttes nem egyházi énekkar, de rendszeres próbáit a gyülekezeti teremben tartja.

Ezután Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdetett igét Pál apostol Rómaiakhoz írott levele 9. fejezetének 31-39. versei nyomán. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” – így szól Pál apostol kérdése, melyet egyházunk címerében is olvashatunk. „Ezért jöttünk ma össze, hogy végigtekintsünk a gyülekezet történetén, és azon, hogyan tapasztalták meg ennek az igeversnek a valóságát azokban az időkben, amikor Isten ígérete megvalósult” – kezdte magyarázatát az igehirdető.

Sokan gondolkodnak a népszerű felfogás szerint: „Segíts magadon, az Isten is megsegít.” Az aktivitásba lendült embernek azért nehéz hinni, sőt engedni Istennek, mert nem hiszi, hogy elegendő a fenti Ige igazsága. Pál apostol azonban nem az aktivitás ellen szól, hanem a sorrend ellen. De ha hallgatunk az Igére, megtapasztalhatjuk, hogy lehet hitből és kegyelemből élni, amit a csepeli gyülekezetben is megtapasztaltak. Így jöhetett itt létre a Kékkereszt első magyarországi csoportja, hogy gyógyulhassanak azok, akik az alkohol rabságában szenvednek – emelte ki az egyházvezető.

Azért vagyunk együtt az egyházban, a gyülekezetben, hogy összegyűjtsük a szabadítástörténeteinket. Az egész emberi lét alapja pedig az, hogy senki sem szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől. Ez abból a passzivitásból indul, hogy átadom magamat az Ő szeretetének – hogy gyógyítson, szabadítson, megtisztítson. A hit nem a gyávák ajándéka, hanem azoké a bátraké, akik továbbadják mindezt – mutatott rá az elöljáró.

E gyülekezet története is erről szól: a soroksáriak után a királyerdeieknek is lett saját gyülekezetük, a közelmúltban pedig elindult a csillagtelepi plántálás. Így árad az evangélium, ha a személyes szabadítástörténetet továbbadjuk – mutatott rá. Krisztus erejéből lehet növekednünk, és akkor igaz lesz ez az Ige életünkben: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Rómaiakhoz írt levél 8. rész, 38-39. vers) – idézte végezetül Balog Zoltán.

Az igehirdetést és a püspöki imádságot követően Kis Benedek kántor csendes orgonajátéka adott lehetőséget a hallottak mélyebb átgondolására.

Ezután Hornyák Julianna Budapest-rákoshegyi lelkész kapott szót, aki korábban tizenhat éven keresztül volt a gyülekezet beosztott lelkipásztora. Köszöntőjében meghatódottan, hálás lelkülettel emlékezett vissza az itt töltött – saját bevallása szerint – tanulóéveire, megtérésekre, az áldásos emberi kapcsolatokra, és megköszönte a testvérek szeretetét. „Mindent megkaptam, az én nagy családomtól, tőletek. Úgy tekintek erre a tizenhat évre, hogy hitben növekedtem és Isten készített későbbi feladatokra.”

Beszélt arról is, hogy nincs módszer emberek „megtérítésére”, de van Isten, aki keres minket, hogy megmentsen, újjáteremtsen. „Növekedjetek tovább Krisztus ismeretében, az iránta való odaadásban, hálaadásban, szeretetben!” – buzdított a lelkipásztor.

„Ez a nap egy olyan közösség születésnapja, amely hittel, kitartással és összefogással építette fel ezt a gyülekezetet, és adott számára otthont több mint egy évszázada. Az a szellemiség és értékrend, amely akkoriban vezette ezt a közösséget, ma is itt él, és arra ösztönöz bennünket, hogy a hit erejével minden nehézséget legyőzzünk” – ezt már Borbély Lénárd csepeli polgármester fogalmazta meg köszöntőjében.

A köszöntések sorát Marosfalvi Ferencné Dóra, a Magyar Kékkereszt Egyesület helyi vezetője zárta. Elsőként itt indulhatott el – 41 évvel ezelőtt – iszákosmentő misszióként a Kékkereszt csoportja. Parókia – Függőségből közösségbe Beszámolt a csoport céljáról, tevékenységéről, programjairól, az utógondozás szükségességéről. Elmondta, mára negyven ilyen csoport működik országszerte, hogy segítsen azoknak, akik úgy érzik, hogy az alkohollal, a depresszióval, a droggal, vagy más szenvedélybetegségükkel képtelenek megbirkózni.

A kezdeti távolságtartás ellenére a csoport mára szervesen kapcsolódik a gyülekezethez, és igyekszik részt vállalni annak életében például templomtakarítással, ugyanakkor sok lehetőséget kapnak a gyülekezettől is. Az évente megtartott kékkeresztes istentiszteleteken igével, bizonyságtételekkel szolgálnak. „Uram, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni” – idézte bizonyságul a 40. zsoltár 6. versét a csepeli csoportvezető.  

Ezt követően áldást mondtak a csepeli lelkészi kör jelen lévő tagjai: Kertész Péter római katolikus kanonok plébános, Mosolygó Dénes görögkatolikus parókus, Temesvári Imre királyerdei lelkipásztor, Kósa Márk János beosztott lelkész, valamint Barta Károly soroksári lelkipásztor.

A jubileumi alkalom gazdag szeretetvendégséggel folytatódott a szomszédos épületben, ahol az új gyülekezeti terem megtekintésére is lehetőség nyílt. 

Képek: Nagy Botond