Budapest belvárosából egyórányi tömegközlekedés után sietve kerestem a tudósítás helyszínét, amikor megpillantottam egy nagy fehér sátrat. Nem voltam benne biztos, hogy jó helyen járok. Belépve meleg tea, mosolygó arcok és kedvesség fogadott, nyomban egy énekeslapot is kaptam a kezembe. A 90. zsoltár eléneklésével kezdődött az alkalom, ami után egy rövid visszatekintést hallgathattunk meg.

A világban tapasztalható elidegenedéssel és szétforgácsolódással szemben a budapesti közösség szeretetben gyarapodik, tagjainak száma és lelki elkötelezettsége egyaránt növekszik. A használatban lévő templom, és a hozzá tartozó közösségi helyiségek így egyre inkább szűknek és korszerűtlennek bizonyulnak, és nem felelnek meg a pesthidegkúti gyülekezet növekvő létszámának és közösségi igényeinek. Az új templomépület nemcsak az istentiszteletek, hanem az élet minden területére ható közösségi események otthona lesz. Olyan hely, ahol minden generáció otthonra talál, ahol az ifjúság, a családok és az idősek egyaránt épülhetnek lelkiekben és közösségi kapcsolataikban – tudtuk meg Nikházy Anita presbitertől.

Aki épít, az hisz a jövőben, hisz abban, hogy van miért, és van kinek építeni. Abban, hogy lesz holnap, és abban, hogy a holnapban lesz élet. „Ez ma, amikor a háború szele folyamatosan a fejünk fölött süvölt, különösen is fontos. És mi, keresztények, amikor a jövőbe vetett hitünkről teszünk tanúbizonyságot, akkor olyan jövőről tanúskodunk, amelyben Isten áll életünk középpontjában” – fogalmazott Fürjes Zoltán, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár.

Hozzátette: az új templom építéséért sokan és sokat dolgoztak. 

Terveztek, imádkoztak, egyeztettek, tárgyaltak. Kihosszan, végig benne lévén a sűrűjében, ki csak bele-bele kapva, ki a háttérben, ki az első sorban. De mindig volt valaki, aki Isten házának ügyét továbbvitte. Ez az elköteleződés, ami oly hosszú időn át kitartott a gyülekezetben, nem fakadhat másból, csak hitből. Erre a – templomépítő – hitre pedig ma különösen is szükség van. „Krisztus azt mondta, a hegyen épült várost nem lehet elrejteni. De ne feledjük, azt a várost meg is kell építeni!”

A jövőbe nézve Fürjes Zoltán arra is felhívta a figyelmet, ahhoz, hogy a templom valóban hívogató jel legyen, nem elég azt megépíteni. A jellé váláshoz valóban lelki házzá kell felépülni. „És miként egy épület is folyamatos karbantartásra szorul, úgy a lelki házat is folyamatosan jó karban kell tartani.” Ehhez élet és lélek, közösség kell. A közösség pedig nem pusztán létszámot jelent, ennél sokkal többet. „Azt jelenti, hogy közös az öröm, közös a siker, közös az élmény és közös a bánat, a kudarc és a szomorúság is. De közös a talpra állás, a megerősödés, a megújulás is. Mert közös a nevező: Isten. És éppen ebben áll a mi felelősségünk. Felmutatni a közös nevezőt. Ezért nem pusztán egy ódivatú szokás a templomba járás, hanem valódi kiállás, valódi példamutatás” – – fűzte hozzá gondolatait végezetül a tisztviselő.

Kovács Gergely esperes áhítatában felhívta a figyelmet arra, hogy amikor akadályokkal, nehezítő tényezőkkel, elakadásokkal, támadásokkal nézünk szembe a számunkra fontos ügyekben, mint a templom építésében, akkor a hit világában maradva rácsodálkozhatunk az Ige bátorítására. Ahogyan Pál apostol fogalmazza meg a Zsidókhoz írt levelében: „…de mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

A lelkipásztor arra kérte a közösséget, hogy ne csak a testi szemeinknek higgyünk, hanem merjünk tanulni a lelki látásban. Hogy ne csak a kézzel foghatót fogadjuk el valóságnak, hanem a hitben megragadhatót is. Jézus Krisztus az igazi alapkő. Ő az egyetlen fundamentum, amelyre fölépül az életünk. Hiszen mi abban az Istenben hiszünk, aki segít bennünket, hogy ne hátráljunk meg, hanem előre tekintsünk, és vele együtt menjünk előre a célig.

Balog Zoltán dunamelléki püspök köszöntő beszédében elmondta, akkor van értelme a térfoglalásnak, hogyha azzal küldetésünk van: elhívásunk, kapott feladatunk.

„Nem a vezetőktől, még csak nem is a közösségétől, hanem magától a teremtő, szabadító és megtartó Istentől kapjuk ezt a feladatot. Annyi teret szabad és érdemes foglalni, amennyit lelki tartalommal tudunk megtölteni, annyi templomot szabad és érdemes építeni, amit meg tudunk tölteni olyan emberekkel, akik lelki módon vannak jelen, nemcsak a templomban, hanem az egész életükben. A templomépítés tehát emberkérdés. Ez a teremtés, építés pedig egy olyan lelki útnak a kezdete, amin tovább kell menni.”

Az új templom alapkövét Balog Zoltán püspök, Kovács Gergely esperes, Fürjes Zoltán helyettes államtitkár, valamint Őrsi Gergely polgármester jelenlétében tették le. A gyülekezet ifjai azok, akik ebben a templomban találják majd meg az Úr közelségét, az imádság és a közösség otthonát. Közülük néhányan az alapkő alá időkapszulát helyeztek el, amelyben a gyermekek rajzai, a gyülekezeti tagok áldáskívánásai és imádságai kaptak helyet. Ezek a szimbólumok nemcsak az itt élő közösség jelenét tükrözik, hanem a hitet abban, hogy ez a templom generációkon keresztül a remény, az összetartozás és Isten jelenlétének szimbóluma lesz.

A Berzsák Zoltán tervei alapján megépülő pesthidegkúti református templomot a tervek szerint 2026 áprilisában vehetik majd birtokba a hívek.

Képek: Nagy Botond