„A Biblia nem azért adatott, hogy gyarapodjanak az ismereteink, hanem hogy megváltozzon az életünk."
D.L.Moody
Tiszta szívvel a szolgálatban
Beiktatták Horváth Andreát, a Harkányi Református Egyházközség lelkipásztorát június 3-án. Éveket kellett várni az ünnepélyes alkalomra, többek között a koronavírus-járvány miatt. A lelkésznő 2020 óta szolgál a gyülekezetben.
A végén csak Jézus Krisztus számít
„Mert az Úr szemei áttekintik az egész Földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” A Krónikák második könyve alapján hirdette az Igét Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a beiktató istentiszteleten.
„Olyan távlatba helyez bennünket az Ige ebben a szép – de mégsem hatalmas – katedrálistemplomban, mely az egész világnak a perspektívája. A nagynak meg a kicsinek a perspektívája az, ami a keresztény életünk lényegéhez tartozik: olyan Istenünk van, aki a legnagyobb, mi pedig kicsik vagyunk. Az Isten mindenhatósága pedig összefügg a mi kicsiségünkkel” – fogalmazott a püspök. Balog Zoltán kiemelte: az a legnagyobb, a mindenható, aki le tud mondani a hatalmáról. „Ő az egyetlen, a mi mindenható Istenünk, aki úgy tud lemondani a hatalmáról, hogy átadja magát nekünk. Odaadja magát, a mi életünkért áldozatul. Így van ott a nagy, aki az egész világot tekinti, aki az egész világot teremtette, a kicsiben, a mi életünkben. Egy tiszta szív, vagy akár ennyi tiszta szív – akik most itt vannak ebben a templomban – hogyan tudnák átfogni ezt az egész földet, amelyet az Úristen tekintete és szeretete átfog? Ez a keresztyén életünk dimenziója, az egész Föld, és közben ez a kis rész, ahol vagyunk: a Kárpát-medencében, Magyarországon, Baranyában az Ormánság szélén. Itt vannak a szívek, és ha ezek a szívek tiszták és az Övéi – ahogyan az Igében olvastuk –, akkor az az egészhez szól, melyet a tiszta szívek meg tudnak szólítani” – magyarázta a püspök.
Balog Zoltán kiemelte: a lelki építkezés szempontjából a tiszta szívek a legfontosabbak. Minden közösségben fontos, hogy a tagjai tudjanak egymás hitére építeni. Mint mondta, Harkányban az elődök megteremtették, hogy legyen mire építeni. „Valóságos közösség ez, amely tudja vonzani azokat is, akik gyógyulni jönnek ide. De a végén mégiscsak a tiszta szívek számítanak, melyek az Úréi. És akkor a végén csak Jézus Krisztus számít. Ez a csak pedig idézőjelben van, mert ha Jézus Krisztus számít, akkor minden van, amire szükségünk van.”
Jelen van Isten Harkányban
„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Ezzel az Igével áldotta meg Szloboda József, a Baranyai Református Egyházmegye megbízott esperese a beiktatás után a lelkésznőt.
A lelkipásztorok áldása után az esperes rámutatott: minden az Istennek köszönhető. „Nem lenne Harkányban gyülekezet, ha rajtunk múlna. Nem lenne eklézsia, nem lenne gyülekezeti lelkész sem Isten akarata nélkül. Az Isten látogatja ezt a megyét, látogatja ezt a gyülekezetet. Legyen az Úr dicsősége ez a nap, és adjunk hálát a lelkipásztorért, a gyülekezetért, a megyéért és azért, hogy szeret bennünket az Isten!”
Bereczky Ildikó, a gyülekezet előző lelkésze is köszöntötte Horváth Andreát. A két lelkipásztor kapcsolata régre nyúlik vissza: Bereczky Ildikónak nagy szerepe volt a most beiktatott lelkipásztor hitének fejlődésében. Kiemelte, találó volt az Ige.
„Andrea érzékeny ember, aki nagyon szereti az igazságot, aki együtt örül az igazsággal és nem örül a hazugságnak. Gyűlöli a gonoszt, és szereti a jót. Egyenes, és valóban tiszta szívű” – méltatta a beiktatott lelkészt Bereczky Ildikó, aki megfogalmazta a peremvidékeken szolgáló lelkészek fontos feladatát is. „A peremnek a küldetése, a peremen létnek az igazi nagy ajándéka az Istennek az a kiváltságos kegyelme, hogy a lényegre koncentrálhatunk. Itt nem vonja el a figyelmet más, itt muszáj a lényegre koncentrálni. Azt kívánom neked, hogy mindig ez legyen a szemed előtt.”
A testvéregyházak nevében Cairns-Lengyel Henriett evangélikus lelkész köszöntötte Horváth Andreát.
A harkányi gyülekezet egy új palásttal ajándékozta meg a lelkésznőt a beiktatási alkalmon.
Áldó életek
A beiktatott lelkipásztor háláját fejezte ki a jelenlévőkért és mindazokért, akik segítették őt az idáig vezető úton. Alázattal fogadta a méltató szavakat.
„A tiszta szív magas mérce. Sokszor az jut eszembe, hogy igen, az jó lenne, de azt érzem, hogy nem vagyok ilyen. Viszont azt tanultam meg az elődömtől és más lelkipásztoroktól is, hogy a mérce mindig magasan van” – reagált az igehirdetésre és a köszöntésekre Horváth Andrea lelkipásztor, aki azt is megfogalmazta, hogy ez nem olyan mérce, mint amit az emberek szoktak állítani. „Itt az Isten hív, hogy jer, és kövess engem. Ebben a követésben kaphatjuk meg ezt a tiszta szívet akkor is, ha sokszor meg-megállunk az úton vagy éppen elesünk” – fogalmazott. A lelkésznő hálásan köszönte mindazt a sok jó dolgot, tulajdonságot, képességet, amelyekről vele kapcsolatban beszéltek. „Isten látja, hogy ki vagyok, de rajtatok keresztül azt is, hogy ki lehetek” – magyarázta. Háláját fejezte ki az áldó szavakért, melyek – mint mondta – fontosak, de talán még fontosabbak az áldó életek, melyek körülvették eddigi útján, és körülveszik most is. „Köszönöm az ő életük áldását az életemben!”
Horváth Andrea 1967. január 24-én született, Drávapüskiben töltötte gyermekkorát. 1994-ben végezte el a teológiát, tanulmányai alatt egy évet töltött Hollandiában. Tanulmányai után egy évet szolgált Ausztriában egy evangélikus diakóniai intézményben. 22 évet szolgált a Gara–Vaskút–Csátalja Református Missziói Egyházközségben, kuratóriumi elnöke volt a Garai Ház Alapítványnak, ahol aktív szolgálatot vállalt az ellátottak között. 2020-tól a Harkányi Református Egyházközség lelkipásztora.
Képek: Kovács Marcsi
