„A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik."
Hamvas Béla
Töretlen elszántsággal, nemes szelídséggel
Emléktáblát avattak a pilisi református templomban Gál Gézának. A januárban elhunyt lelkész a legnehezebb körülmények között is kitartó hűséggel pásztorolta a Cegléd és Nagykőrös melletti tanyákat, majd a Cegléd-felszegi és pilisi templomok építésében, bővítésében játszott meghatározó szerepet.
Ahogy erről Takaró András délpesti esperes a 110 éves jubileumi ünnepségen beszélt, a pilisi gyülekezet története „szerfelett rácsodálkozás” Isten munkájára, amelyet gyakran akadályoztak a történelem viharai. Ennek a történelemnek volt formálója Gál Géza is, aki mint kiváló lelkipásztor, következetesen, olykor magányosan, betegen is küzdött a legkisebb közösségekért is.
Kevesen is hű maradni
Gál Géza 1932 májusában született az „Alföld kapujában”, Cegléden. Gyermek- és kamaszkorát Nagykőrösön töltötte, ahol átélte az Arany János Református Gimnázium államosítását. Az érettségi után a Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatója lett 1950-ben, teológiai tanulmányait 1955-ben abszolválta kiváló eredménnyel.
Szerteágazó, aktív segédlelkészi szolgálatát először Cecén majd Nagykőrösön végezte, tucatnyi környékbeli tanyasi iskolában tanított hittant, nagy szorgalommal. Kerékpárral, később motorkerékpárral járta a szórványt, házi bibliaórákat, gyermek-foglalkozásokat tartott a tanyavilágban élő, szegény református családoknak. Tudását és megbecsültségét jelzi, hogy egy évet Skóciában tanult ösztöndíjasként, azon kevesek közé tartozott, akik külföldön tanulhattak az 1960-as években.
Segédlelkészi szolgálatának utolsó állomása Nyáregyháza volt. Gál Géza már a nyolcadik fiatal segédlelkésze volt az 1952-ben Nyáregyházára került Főző Lászlónak, aki 1963-ban vonult nyugdíjba. A gyülekezet az ifjú lelkészt választotta meg az idős lelkész utódjául, Gál Gézának azonban egyedül kellett helytállni az egyházközséghez tartozó hatalmas terület pásztorolásában. 1977-ig szolgált a Nyáregyháza–Pilis Református Társegyházközségben, amelyhez ekkor még Csévharaszt, Felső-Nyáregyháza és Újlengyel tartozott szórványként.
Az olykor fagyban, hidegben történő kerékpáros ingázás kikezdte egyébként sem erős szervezetét. Mégis hűséggel, kitartással és szeretettel tartott hét iskolában hittanórát, négy településen istentiszteletet, konfirmációs felkészítést és házi bibliaórát. A református kisközösségek megerősödését többek között a „palást nélküli szolgatársak” munkájában látta, többek között azoknak az asszonyoknak a szolgálatában is, akiket így méltatott a pilisi gyülekezet fennállásnak 60. jubileumi ünnepségén, 1973-ban:
„Ők hívogatnak igehallgatásra, ők gyűjtik össze az egyház fenntartásához szükséges filléreket, gondozzák az Úrasztala megterítését és teszik az istentisztelethez méltóan tisztává a termeket is, és nem utolsó sorban, anyai és testvéri szeretettel bátorítják a nehéz szolgálatban nem egyszer megfáradó lelkipásztort is. Szolgálatukkal a bibliai idők Lidiáira és Fébéire emlékeztetnek bennünket.”
Építeni kővel és lélekkel
Gál Géza 1978-ban került Cegléd-Felszegre, a gyülekezet történetének második lelkészeként. Kiemelkedő munkát végzett a református Öregtemetőben, ahol feltérképezte a sírhelyeket, valamint ravatalozót, utakat építtetett. Molnár Mária misszionáriusnak emlékoszlopot állíttatott, mindezeket a korabeli nehéz anyagi körülmények ellenére valósította meg. A rendszerváltás után a templomtorony az ő vezetésével nyerte el mai, végleges formáját.
Korszerűsítette a templomfűtést, és kétmanuálos, elektromos orgonát szerzett a nyolcvanas években, melyet ma is használnak. Megvásárolta a templom melletti telkeket, és sikerült megépítenie az akkor már ötven éve esedékes lelkészi hivatalt, ami a későbbi gyülekezeti ház első épülete lett. Szolgálati idején kapta vissza a Ceglédi Református Egyházközség az 1948-ban államosított általános iskoláját. A Molnár Mária Református Fogyatékos Ápoló-Gondozó Otthon az ő szerteágazó szolgálatának egyik jól látható gyümölcse. Nagyra becsülte és fontosnak tartotta az ifjúsági és gyermekmunkát és a vasárnapi iskolát.
Ceglédi lelkészként vállalta magára a pilisi református templom megépítésének feladatát a rendszerváltás után. A reformátusok 1973-ban még korszerűbb imaház megvalósításában reménykedtek, húsz évvel később nyílt lehetőség a templomépítésre, ekkor már a gyülekezet nyolcvan esztendeje szenvedte a saját templom hiányát. Az épület sok-sok ajándékozó támogatásából épült fel 1994 és 1997 között, közülük kiemelkedő jelentőségű volt Országné Kulcsody Ilonáé, aki négyszobás budapesti lakását és budai telkét adományozta a gyülekezetnek, valamint Varga Ferencé és Klein Béláé, akik szintén egy-egy telket ajándékoztak a pilisi reformátusoknak. Ők hárman gyakorlatilag teljes hagyatékukkal járultak hozzá a templomépítéshez.
Az épület az előbb említetteken kívül jelentős nagyközségi támogatásból, helyi civil szervezetek, a pilisi evangélikus és a Cegléd-felszegi református gyülekezetek adományaiból, egyházkerületi és egyházmegyei kölcsönökből épülhetett fel. Ez nem valósulhatott volna meg, ha Gál Géza nem nyeri meg személyesen a templomépítés ügyének a megnevezett személyeket, intézményeket.
Elhívatott és kiküldetett
A szent hajlék megépülése a pilisi közösség megerősödésének és önállósodásának alappillére lett, a gyülekezet ma már a teljesen kiépített és felújított templomában gyűlhet össze. A november 19-i jubileumi ünnepségen hálát adtak az egyházközség 110 éves fennállásáért, a 2014-ben létrejött Kálvin János Református Gimnázium és Általános Iskoláért, az elmúlt években megvalósult felújításokért és az új, virtuális orgonáért. Az ünnepség csúcspontja Gál Géza emléktáblájának leleplezése volt, a táblánál Kelemen Norbert nyáregyházi lelkész mondott áldást, imádságban Morva Ákos Szigetszentmiklós-újvárosi, volt pilisi lelkész emlékezett meg a templomépítőről.
A nyáregyházi, pilisi és Cegléd-felszegi reformátusok önfeláldozó, hajthatatlan, önzetlen és szerény lelkipásztorként emlékeznek Gál Gézára, aki hálás volt minden jó akaratú segítő szolgálattevőért. A Cegléd-felszegi gyülekezetet huszonnyolc éven keresztül, a 2005-ös nyugdíjba vonulásáig vezette. Gál Géza elhívott és kiküldetett, megpróbált és becsületes pásztora volt református egyházának, szolgálatának kezdeti éveitől kezdve egészen haláláig kapcsolatközpontú, nemes lelkű és áldott magvetője volt élete és egyháza Urának, Jézus Krisztusnak.
Képek: Weisz Barnabás, gyülekezeti archívum
Felhasznált források: Gál Géza 1973-ban és 2013-ban írt visszaemlékezései, a nyáregyházi, pilisi és Cegléd-felszegi reformátusok visszaemlékezései