A párizsi Notre-Dame orgonája az orgonaművészet egyik csúcsa, a katedrális orgonistája, Olivier Latry világélvonalba tartozó orgonaművész, aki hazánkban is adott koncertet nem egy alkalommal. A fasori református templomban szolgáló Pálúr János nemcsak tanítványa volt Olivier Latry-nak, hanem a francia orgonamuzsika és orgonaépítés hazai képviselője is. A Liszt Ferenc-díjas művész őszintén beszélt párizsi tanulmányairól, tanítványairól és arról, hogyan lehet valaki egyszerre kántor és a Zeneakadémián improvizációt oktató orgonaművész.

Szépséget plántálni
Tanítványai a tavaszi tűzeset előtt három héttel játszhattak a Notre-Dame orgonáján, ez a kivételes lehetőség nem sok orgonanövendéknek adatik meg. Pálúr János elmondta, ez év márciusi koncertjére vitte ki, már nem először zeneakadémiai hallgatóit, akik szakmai fejlődésükben életre szóló élményt kaptak egy fél éjszakát eltöltve a világ legszebb templomi orgonájánál.

„Sokat gondolkozom azon, hogyan tudnám a legteljesebben átadni a tudásomat a tanítványaimnak. Baróti Istvánnál tanultam, ő az egész életét, tudását, tapasztalatait szétosztotta a tanítványai között. Mindent átadott, amije csak volt, én csak morzsákat adhatok hozzá képest, ennek a tudásátadásnak lett része a Notre-Dame-i látogatás is.”

A művész őszintén vallott egykori tanáráról. „Baróti Istvántól nem mást, mint az orgonálás szeretetét kaptam, ő olyan meggyőző volt, hogy nem lehetett nem megszeretni a hangszert. Ez az erős szeretet mutatta meg az életpályámat, ebben nem volt külső nyomás vagy erőltetés. Úgy beszélhetek a foglalkozásomról, hogy abban nem a szükséges rossz dolgokkal való állandó küzdelem domborodik ki, hanem a sok-sok szépség, amit átélek. A jó tanár plántálja ezt a szépséget a tanítványai életébe, én is hasonlót szeretnék elérni a növendékeimnél.”

Először Magyarországon
E plántálásban a fasori orgona is eszköz, a szakértői irányításával elkészült hangszer rendkívül sajátos alkotás, amiben megjelenik a francia orgonamuzsika magas színvonala. „Kétéves párizsi tanulmányaim során nagyon sokat figyeltem Olivier Latry játékát. Ez a tömény élményeket adó, nagy hatású időszak végül a fasori orgonaépítés egyik kiindulópontja lett, hogy mitől jó egy orgona, azt valójában a Notre-Dame-ban tanultam meg. A cél az volt, hogy a fasori hangszer ahhoz hasonló képességekkel rendelkezzen, amilyenekkel általában a francia orgonák.”

Pálúr János először hozott létre francia romantikus stílusú hangszert Magyarországon. Az eredeti Angster-orgonát megtartotta, a kiegészítő építéshez a nyugat-európai színvonal volt mérvadó. „Fantasztikus élmény volt látni azt a nagy találkozást, ahogyan Angster József a legnagyobb francia orgonaépítő-műhelyben három évig dolgozott. Nagyon hasonló szituációban éreztem magam, miután hazajöttem a párizsi tanulmányaim után, átélhettem, milyen lehetett a mesternek hazajönni 1866-ban.

A fasori orgonaépítéshez az a Franciaországból hozott gondolkodásmód adta az alapot, hogy a különböző orgonaépítési korszakokat egyesíteni lehet. Tizenöt éven keresztül zajlott az építés, a nagy mű 2016-ban készült el a Pécsi Manufaktúra és Bertrand Cattiaux munkája nyomán. Nem bántam meg, hogy nem hátráltam meg a feladat előtt, hiszen naponta élvezem a sokéves munka gyümölcseit.”

Kántori szolgálat és orgonaművészet egyesülése
A gyümölcsök sajátos területen érlelődnek, ahol a kántori szolgálat és az előadóművészi hivatás eggyé válik. „Mindkettőt kaptam valakitől, akkor érzem legjobban a helyemen magam, amikor a gyülekezeti éneklést kísérem. Ez az érzés már gyermekkoromban is erős volt bennem, ezt saját magamtól nem tudnám produkálni. Mindenkinek Isten adja a képességeket, talentumokat, amelyekkel gazdálkodnunk kell. Ezt először fel kellett ismernem és megfelelően kezelnem. Nem váltakozva vagyok kántor és előadóművész, hanem mindig egyesítem a kettőt. 2002-ben, a Református Énekek sorozat indulásakor ismertem fel, hogy személyemben egyesülhet a kántori szolgálat és az előadóművészet.”

„Ezzel együtt kérdés volt, hogy a templomi zene vásári portékává válik-e, ha koncertpódiumra visszük. Az én tevékenységem azt mutatja, a pódiumon is ugyanaz a személy vagyok, mint aki az istentisztelethez teszi hozzá a művészetét. Csodálatos, egyben küzdelmes a két területet egyesíteni. Tudom, hogy a küzdelmet nem saját erőmmel kell megvívnom, fentről kapok erőt hozzá.”

Eszköz az igehirdetésben
Pálúr János is hallotta már, hogy a kántor ne művészkedjen, érezhetően negatív felhanggal. A gyülekezeti szolgálat legyen az, ami, a művészetet pedig hagyjuk másokra – mondják némelyek. Az orgonaművész szerint meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a kérdésben. „Egy gyülekezeti kántornak nem feltétlenül kell orgonaművésszé válnia, mégis érdemes művészi síkra emelni a kántori szolgálatot, mert ez a szándék megmutatja, hogy az orgonista a lehető legjobbat szeretné nyújtani. Ez mindenki előtt példaértékű lehet, hiszen mindnyájunknak saját életünkben kell észrevennünk azokat a lehetőségeinket, amelyeket megragadva és tökéletesítve a legszebbet, legtöbbet adhatjuk másoknak.”

Ennek szellemiségében alakult ki a sajátos fasori hagyomány. „A vasárnapi istentisztelet során az igehirdetést meghosszabbítom, ilyenkor három percig játszom, ezzel reflektálok az elhangzottakra. Nekem is szól a prédikáció, ebben is közösséget vállalok a gyülekezettel, abban segítem őket, hogy a hallottak, az üzenet megmaradjon, miután hazamegyünk. Az orgonazene tehát a megértést és a megélést segíti, ebben benne van a művészi életpályám összes tapasztalata. Egy-egy improvizáció esszenciálisan összegzi a munkásságomat.”

A tét nagy
Kíváncsi voltam arra, hogy professzionális körökben hogyan tekintenek a kántori szolgálatra. Pálúr János elmondta, a kántorságot a művészettel szemben kontárságnak tekintik némelyek, erre okot adhat, ha valaki nem veszi elég komolyan szolgálatát. „Ennek azonban nem kell így lennie, én ezen dolgozom. A gyülekezeti kántor ne feltétlenül a világ legjobb orgonistája akarjon lenni, de képezze magát, ebben legyen kitartó, és a tőle telhető legjobbat adja. Óriási tétje van a gyülekezeti éneklésnek, és annak, hogy a kíséret az adott pillanathoz, légkörhöz, az ott elhangzott üzenethez abszolút illesztett legyen. Egyáltalán nem veszem félvállról a kántori szolgálatot, a gyülekezeti tevékenységemnek ugyanakkora tétje van számomra, mint amikor kilépek a koncertpódiumra.”

Jövő
A művész nagy örömmel figyeli munkásságának különféle gyümölcseit. „Azt tapasztalom, egyre többen járnak orgonakoncertekre, ez Magyarországra és a külföldre is igaz. Ezért munkálkodom én is, úgy látszik, az emberek érdeklődnek az eredeti, autentikus dolgok, valós élmények iránt. Szintén nagy öröm, amikor a tanítványaimra nézek. Vizi Dávid Pátyon szolgál kántorként, tizenöt éves voltam, amikor megismerkedtem az édesapjával, Vizi Istvánnal, sőt, a Fasor lelkészével, Somogyi Péterrel is akkor, a Debreceni Kántorképzőn találkoztam először.”

„Vizi Dávid az egyik neves dél-franciaországi orgonaverseny középdöntőjébe is bejutott, tizenkét válogatott orgonista közé. Csutorás Karolina vasárnaponként meghallgatja az orgonajátékomat – ahogyan én annak idején Latry-t hallgattam Párizsban –, ez nem is olyan magától értetődő, hiszen a tanítványaimnak is lehetnek kántori teendőik, és szívesen említem még Déri Antal és Varga Zsófia növendékeimet. A Zeneakadémia orgona tanszakán tizennégy hallgatónk van, egytől egyig olyan nevek, akikkel még találkozni fogunk a jövőben.”

Képek: Asszonyi Eszter