„Eljutni a világtól önmagunkig: ez a felnőtté válás. Eljutni önmagunktól Istenig: ez a keresztyénné válás. Eljutni Istentől önmagunk és belső világunk valós megismeréséig: ez a felnőtt keresztyénné válás” – áll az Élethinta című könyv fülszövegében. A Harmat Kiadó által megjelentetett válogatáskötetben a nagy sikerű Újragondoló blog írásai szerepelnek. Szerzőjük, Szikszai Szabolcs 2010 szilveszterén indította el a blogot, eleinte névtelenül, később felfedve nevét, foglalkozását. Kiderült, hogy a hívő gondolkodók, szüntelenül keresők vagy épp az egyházban csalódott olvasók ki nem mondott kérdéseinek és érzéseinek hangot adó blogger református lelkész.

Amint azt az Élethinta előszavában írja, ismerősei hitetlenkedve fogadták a blog ötletét, mert úgy vélték, a keresztyénség úgysem érdekel senkit, az elmúlt évek azonban rácáfoltak erre: Szikszai Szabolcs bejegyzéseit tízezrek olvasták és osztották meg a világhálón világnézeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Az Élethintában helyet kapott szövegekből is kereső ember portréja rajzolódik ki, aki utólag felismerte: azért írt rendszeresen az újjászületésről, mert – lelkészség ide vagy oda – neki magának is arra volt szüksége.

„Nem ismertem saját magamat, amikor ezek a szövegek születtek” – árulta el az Adna kávézóban közönségének – köztük számos olvasójának – Szikszai Szabolcs. „Az írás önmagam lemeztelenítése. Félelmetes személyes dolgokról írni, mert az olvasó hamarabb rájöhet valamire velem kapcsolatban, mint én magam. Az olvasó tükör. Ahhoz, hogy önismeretre tegyek szert, távolabbról kell szemlélnem magam. Ezt a perspektívát az olvasók mellett az Istennel való kapcsolatom adta meg.”

„Aki haragban van a világgal, olvasson Szikszai Szabolcsot” – mondta a könyvbemutatón Köntös László dunántúli főjegyző, a Reposzt című blog szerzője. „A szövegekből kibontakozik egy lázadó fiatalember, akinek mindennel baja van. A közösséggel, ahonnan jön, a családdal, az egyházzal, a világgal és önmagával. Egy elbukott világban elbukott emberek között elbukott ember vagyok – írja. Az ő problémája, hogy miközben felismeri, hogy egy történet része, nem tud azonosulni vele. De egyvalamivel nincs baja: a Szentírással. Jézus személye és feltámadása sosem kérdés számára.”

Az online világban ugyancsak otthonosan mozgó református lelkész hozzátette: az azonosulás dilemmája sokak számára probléma. Szikszai Szabolcs mégsem siratja sorsát, elutasítja az áldozati szerepet. Szövegeit Isten szuverenitásának tudata hatja át, akit nem akar „lerángatni az égből”, hogy oldja meg problémáit, hanem arra figyel, Isten mit tesz. „Az ember méltósága, szabadsága és önállósága nyilvánul meg ebben, a gyávaság elutasítása, az, hogy igenis, van választásunk. A szerző nem valamiféle szelftréning által talál rá Istenre, hanem átéli, hogy Isten talál rá. És ekkor érkezik el saját története megoldásához ő maga is. Ekkor tud azonosulni Istennel és saját magával.”

Seben Glória evangélikus lelkész, pszichológus azt mondta: az újragondolós írásokat azért tartja jelentősnek, mert áthatja és megtámogatja egymást bennük a teológiai, a pszichológiai és a filozófiai nézőpont. „Izgalmas, hogy ezek a tudományágak nincsenek ellentmondásban egymással Szabolcs szövegeiben, épp ellenkezőleg. Elvégzik a magukét, épp annyit, amennyire képesek, de a szerző végül odaáll Isten elé azzal, hogy ennyit tudtam tenni, tégy velem, amit akarsz; ami irgalmadból fakad.”

„Most, hogy kézbe lehet venni, meg lehet szagolni ezt a könyvet, kíváncsi vagyok, vajon mennyiben hatnak ránk másként ezek a szövegek” – vetette fel a teológus, aki maga is blogszerző. Seben Glória a keresztyénség korai századaiban élt Ágoston egyházatya Vallomások című művével rokonította az Újragondolót. „Egyik írásműnek sem az a célja, hogy a szerző Istent felvilágosítsa arról, amivel ő maga küzd. Neki magának van szüksége arra, hogy elbeszélje küzdelmeit, gondolva az olvasókra is, akik magukra ismerhetnek soraiban. A szerző is tükröt tart, de a legfőbb tükör Szabolcs írásaiban is Isten, akiben valamennyien megérthetjük önmagunkat” – fogalmazott.

Azért volt szüksége a pszichológiai és a filozófiai nézőpontra is a teológiai mellett, mert abban a vallásos világban, amelyben nevelkedett, úgy érezte, becsapták – ezt már Szikszai Szabolcs mondta beszélgetőpartnereire reflektálva. Pedig, ha helyesen művelik, mindhárom tudományág Isten megismeréséhez segít hozzá – tette hozzá.

A közönség kérdéseire válaszolva szólt arról is, hogy a blogon sokat írt az újjászületésről, de ezt azonnal nem vette észre. Keresett valamit akkoriban. „Lelkészként minél többet beszéltem a fiataloknak a megtérésemről, annál inkább éreztem, hogy valami nincs rendben. Belenőttem az egyházba, mégis hosszú istenkeresés van mögöttem. Ezen az úton elérkezett a pont, amikor Istennel találkoztam, nem behelyettesíthető valakiként a templomból, hanem Szikszai Szabolcsként. Mielőtt elhatároztam, hogy belelépek a történetbe, amelynek része vagyok, még nem tudtam, hogy saját magamba is be kell lépnem, azonosulni azzal, hogy bűnös vagyok.”

A gyermekkori traumák, az egyházban szerzett sérülések, az emberi kapcsolatok vagy a Biblia egyszerű, mégis összetett igazságainak újragondolásához sokan csatlakoztak Szabolcshoz az elmúlt években a monitorok előtt ülve. A szerző azt mondja, mivel főleg a fiatalabbak körében elterjedt az internethasználat, írásait is huszonévesek olvasták legnagyobb számban. „Ők azt érezhették: de jó, hogy valaki leírta ezeket, mert akkor ezek szerint nem én vagyok a nem normális – vagy együtt nem vagyunk azok” – fogalmazott. Az olvasókból máig tartó párbeszédet folytató csoport alakult a Facebook közösségi oldalon, és a társalgásból barátságok is születtek. Szabolcs elárulta, kezdő lelkészként ez a félig online, félig offline közösség benne is tartotta a lelket, mert az ősújragondolósok azok, akik értették, amit keres, és értették a kételyeit is.

Az Élethinta írásai még a keresés időszakáról szólnak. De nem hasítaná ketté az életét az újjászületés előtti és utáni életre – tette hozzá a szerző, inkább perspektívaváltásról beszél. „Az újjászületés-élmény a megvigasztaltatottságból fakadó boldogság bizonyosságát adja. Hogy az sem baj, ha sírunk. Nem a valóságot hagyjuk tehát figyelmen kívül, hanem olyan boldogság tölt el, ami magába öleli mindazt, ami van. Jézus is a szenvedés útján gyógyított meg minket a sebeinkből. Az igazi boldogságnak része a szenvedés.”

Szikszai Szabolcs kérdésünkre elmondta: azért beszél nyíltan minderről lelkészként is, mert az újjászületés gyógyulás, amiről bizonyságot szeretne tenni. Éveken át tartó keresés, önmagával szembeni őszinteség előzte meg. Eközben nem ítélkezett önmaga és mások felett, de kereste, hogy bántott meg másokat és hol bántották. A sebekből ugyanis feltárulnak a bűnök is. És bár szerinte egyike volt azoknak, akik a legjobban féltek a nyilvánosság színterein megosztani kínlódásaikat, ráébredt: az egyházban ezt – minden félelme ellenére – meg lehet tenni.

„Mint a hinta. Megdob a csalódás az egyik oldalon, átbillenek a másik oldalra, ott elkap Isten. Hátrafordulok, jól megnézem magamnak, majd ő is megdob. És amikor visszaérek a kezdőpontra, már nem ugyanaz az ember leszek…”

Szikszai Szabolcs Élethinta című könyvét megtalálja a Bibliás Könyvesboltban is (1092 Budapest, Ráday utca 28).

Fotók: Gál Efraim