Amikor először hallottam róla, elgondolkoztam. Lehet így is? Miért ne? És milyen felemelő! Rögtön javasoltam szűkebb családomnak: ne vegyünk a rokonságnak ajándékokat, amelyekről utóbb úgyis kiderül, nincs rá szükségük. Inkább lepjük meg őket is, magunkat is a karácsony valódi jelentőségét felmutató Igékkel, zsoltárokkal, versekkel, novellákkal, s mi magunk adjuk elő egymásnak.  „Azt fogják hinni, sajnálod az ajándékra való pénzt!” – hurrogtak le, s én kénytelen voltam megadni magam. De mit tapasztalt Somogyiné Ficsor Krisztina, a Budapest-Fasori Református Gyülekezet lelkipásztora Hollandiában, amikor egy temetés kapcsán évekkel ezelőtt karácsony előtt figyelhette a papendrechti testvérgyülekezet tagjainak készülődését?

Egyszerű ebéd
Egy nagyon kedves holland keresztyén tanárnő búcsúztatására utazott ki, akit nagyon szeretett. Tizenkét éves korától ismerte, mondhatni, a pótnagymamája volt, részt vett a hollandok kelet-közép-európai missziójában. Amit kint látott, sokkszerű élményként érte. „Megemlítettem a családtagoknak, hogy mindenképpen ki akartam jönni, de nem volt könnyű, mert a karácsonyra kell készülnöm” – mesélte Somogyiné Ficsor Krisztina a Parókia portálnak. Néztek rá nagy szemekkel, ő meg őket nézte elkerekedett szemekkel, mit nem értenek. S akkor holland református ismerősei elmondták neki, hogy egyáltalán nem tartanak nagy lakomákat. Hollandia amúgy a fogyasztói társadalom paradicsoma, ők azonban nemet mondanak a boltok vásárlásra csábító reklámjaira. Ehelyett az ünnep lényegére figyelnek. Gyülekezetükben nincs ajándékozás, egyszerű ebédet készítenek, mint máskor, ami nem igényel sok időt. Az ortodox reformátusoknál pedig fa sincs. Azért azt tudni kell, hogy Hollandiában sok református gyülekezet van, és vannak olyan keresztyének is, akiknek körében él az ajándékozás szokása. Azonban a  papendrechti reformátusok nem akadályozzák az ünnepet, az Igére figyelést azzal, hogy egész nap a konyhában süssenek- főzzenek, a boltokat járják vagy ajándékokra vadásszanak.

Nem a sok játék és az ajándékok ünnepe
Gyerekeik is egészen kis koruktól tisztában vannak azzal, hogy a karácsony nem a sok játék, a sokfogásos ebéd és vacsora, hanem a Megváltó születésének az ünnepe. Ebben nőnek fel. Tudják, hogy ők máshogyan élik az életüket, mint világi kortársaik. „Személyesen is megtapasztaltam, hogy a testvérgyülekezetünk tagjai mennyire nem abban a felőrlő készülődésben vannak, mint mi Magyarországon” – magyarázta Somogyiné Ficsor Krisztina. Ehelyett teljesen nyugalmas ünnepre várakozásban élik az adventet. Ajándékot csak Mikuláskor vesznek, hogy az ünnep lényegére figyeljenek. Karácsonykor az egyedüli meglepetés a házi készítésű képeslap, amelyet egymásnak küldenek. Mindig kézzel készítik, kézimunkáznak rá, s ez az ajándék. Ilyen képeslapokat adnak egymásnak egy-egy lelki üzenettel, s ezzel díszítik fel a lakásukat. Boldogan olvasgatják, kitől mit kaptak. A papendrechti reformátusok mindig is így tettek, generációk óta ezt látják, és nem engednek változtatni rajta.  Számukra a gyülekezet nagyon fontos. Nemcsak a karácsonyt, hanem az év minden vasárnapját együtt töltik. Délelőtt és este is vannak istentiszteletek, és délután a gyerekek még külön mennek vasárnapi iskolába.

Beengedjük Jézust az életünkbe
„Amikor hazaérkeztem Papendrechtből, mi sem adtunk egymásnak 24-én ajándékot, hanem csak 25-én, hogy a Szenteste az elcsendesedés ünnepe legyen” – emlékezett Somogyiné Ficsor Krisztina, hogyan próbálta meghonosítani azt a jó példát, amit Hollandiában látott. Ez azonban nehéz volt, mivel a gyerekeik akkor még kicsik voltak és várták az ajándékot. „Azt gondolom, rajtunk múlik, hogy milyen a karácsonyunk. Mi döntünk arról, hogy mire adjuk oda a napjainkat, az életünket. Lótunk-futunk és akkor a megőrülés időszaka lesz vagy pedig elcsendesedünk és a lényegre figyelünk” – hangsúlyozta. „Nem bábuk vagyunk” – emelte ki. Hozhatunk döntést és megláthatjuk, mi az, ami káros, és mi az, ami építő. Sajnos nagyon messze vagyunk a valódi ünneptől, amire a karácsony adatott. Magyarországon is a fogyasztói társadalom felerősödve nyomja ránk az üzenetet: vásárolj, vásárolj! Túlköltekeznek az emberek, hitelre vásárolnak. Rengeteg mindent vesznek és a végén holtfáradtan kérdezik maguktól: Ennyi?

„Én is hányszor éltem át a sok kicsomagolt ajándék láttán, hogy üresnek éreztem magam. A család hadseregként végigment az ajándékokon, ott hevert a sok üres doboz, egynémely játék rögtön elromlott, mert amint kicsomagoljuk, már nem működik. S azt kérdeztem: Ennyi?” – fogalmazott, hol siklik félre az ünnep. „A tárgyakból nem marad semmi az ember lelke számára. De nem ennyi, és nem ez az ünnep, hanem az, hogy Jézus Krisztussal találkoztunk” – mutatott rá. Beengedjük az életünkbe, és úgy tudjuk beengedni, ha az Igét olvassuk. Ha énekelünk, ha eljövünk az Isten házába, ha elcsendesedünk. Ebben az évben azt a döntést hozta, hogy internetről szerzi be a szükséges dolgokat, nem megy bevásárlóközpontokba, mert nem akar a tumultusban részt venni. Fontosnak tartja, hogy mindenki felismerje, mit, pontosabban kit ünneplünk karácsonykor. „Az értünk földre jött Isten Fiával keressük, újítsuk meg a kapcsolatunkat” – hangsúlyozta. Adjunk hálát a Benne kapott nagy ajándékért, mert az Ő magasztalása teszi igazán ünneppé a karácsonyt! „Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért! Jézus Krisztusért!” (2 Kor. 9, 15)  Ebben az évben 24-én szeretné végigvenni tízfős családjával  Jézus Krisztus „Én vagyok” – mondásait úgy, hogy kis papírokon kihúzzák, elmutogatják egymásnak és igyekeznek kitalálni, melyik mondásról van szó. „Majd hálát adunk érte” – árulta el, hogy a Somogyi család hogyan tölti a Szenteste délutánját. A lelkipásztor javasolja, versek, Igék segítségével nézzük meg, milyen nagy ajándékot kaptunk Isten Fiában. Milyen jó, hogy az ünnepekben lehet időnk az Isten Fia magasztalására, dicsőítésére. De vajon marad erre idő? Ő, aki elhozta nekünk az életet, világosságot, vajon nem érdemel köszönetet? Ha erről szól az ünnep, akkor felhangolódik a szívünk, átértékelődnek dolgok. Jézus Krisztus megújít bennünket.

Tele pohárba nem fér olaj
Akkor tud Isten közel jönni hozzánk, ha szíveinket megtisztítjuk. Ha nem vagyunk tele mással, a világgal, ajándékokkal, mert ha tele a pohár, nem lehet beletölteni olajat. „Ezért is neveltük úgy a gyermekeinket, hogy nem ez és nem ennyi az ünnep” – mondta. „A Krisztusra figyelés, a közös imádság és éneklés, az együttlét örömében voltunk és vagyunk.  Ennek van olyan melegsége és ajándéka, ami mindennél több” – tette hozzá. Ebből lehet töltekezni és nem a tárgyakból. Lelkipásztorként sokszor hallja, azért nem tudnak jönni a karácsonyi istentiszteletre, mert sokfogásos vacsorát, ünnepi ebédet kell készíteni. De együtt vannak-e Jézus Krisztussal?– kérdezte. Éljük meg, és hirdessük a mindennapi életvitelünkkel: „Megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és idvezítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságból, és megtisztítson minket a maga népévé, mely jó cselekedetre törekszik.” (Tit. 2, 11-14)

Tudunk-e mi is példát adni, ahogyan a papendrechti reformátusok?

Cseke Hajnalka