Református hivatásfelfogás és a közjó szolgálata címmel tartott előadásában Köpeczi Bócz Tamás államtitkár, szentendrei presbiter arról beszélt, hogy a hívő munkavállaló áldás környezete számára. „Az, hogy Isten a maga képmására teremtett minket, azt jelenti, hogy az Ő megbízottai vagyunk, a teremtő szeretetét és gondoskodását kell képviselnünk a világban." Az elöljáró szerint küzdelmünket elsősorban önmagunkkal szemben folytatjuk a hit mélyítéséért, amely reális önbizalmat ad. „Ez az önbizalom határozza meg helyünket a társadalomban, hiánya viszont agresszívvá, manipulatívvá vagy passzívvá tesz. A Teremtő Atyára figyelés viszont ellensúlyozni tudja öröklött hiányosságainkat" – fogalmazott.Nagyobb felelősséggel
Az államtitkár hozzátette: a hívő ember nagyobb felelősséggel él. Küldetése, hogy bemutassa a világnak azt az Istent, aki előtt saját lelkiismeretét is megvizsgálja: Jézus Krisztus Atyját. „Minél szélesebb a felelősség, annál szélesebbre kell tárni a karunkat, ami egyre nyomasztóbb, fájdalmasabb." A képviselet mellett legalább ennyire fontos a másik meghallgatása, az empátia, az érvek komolyan vétele – tette hozzá. „Kövessétek az igazságot szeretetben (Efézusi levél 4. rész, 5. vers) – ez az asszertív viselkedés, amelyet azok is hasznosnak és kívánatosnak tartanak, akik még nem járnak hitben. Ez az útja annak, hogy az ember önmagával és környezetével is békére, elfogadásra jusson. Egységre törekedni egyezséget, jó kompromisszumot és nem háborúskodást jelent."

Vissza az egyházhoz
A keresztyénségben rejlő új értékrendszert és identitást azonban nem könnyű megtartani – tette hozzá. „Erre a legjobb bizonyíték maga a reformáció. Sok elődünk, ősünk nem tudott folyamatosan megújulni, eggyé válni az idők végezetéig, mert Isten nélkül tette volna ezt. Napi imádsággal, munkával, tanulással, szolgálattal folyamatosan kell identitásunkat erősíteni. Másként nem lehet a közjót szolgálni, különösen vezetőként, csak egyezségre, egységre törekedve. A legjobb közirányító akkor lehet valaki, ha közszolgáló. Az egyháznak is a köz szolgálatán kell alapulnia – a reformáció egyik kiváltója ugyanis éppen az volt, hogy ehelyett agresszió, kontroll és manipuláció jellemezte akkoriban az egyházat. A reformátorok nem egyházalapítók voltak, ők csak a világ kezdete óta és annak végéig meglévő egyház eredeti képletéhez tértek vissza."

Átalakítja a kultúrát
Egyház és társadalom egymáshoz való viszonyát Richard Niebuhr modellje alapján ecsetelte: „Amikor Krisztust hirdetik a kultúra ellenében, akkor szekták jönnek létre. Ha Krisztust a kultúrából vezetik le, akkor a társadalomhoz alkalmazkodnak, elvtelenül belesimulnak annak normarendszerébe. Ha Krisztust a kultúra felett hirdetik, az klerikalizmust jelent. Ha Krisztus és a kultúra különállását hangsúlyozzák, az dualizmushoz vezet. Ha viszont Krisztusra úgy tekintünk, mint aki átalakítja a kultúrát, sóként és kovászként van jelen abban, akkor formálhatjuk és előmozdíthatjuk a társadalmat."

Lélek a politikában?
Presbiterként és államtitkárként ezzel együtt szét kell választania tisztségeit – tette hozzá Köpeczi Bócz Tamás. „Államtitkári döntéseim meghozatalában nem befolyásolhat saját vallási identitásom, a presbiteri gyűlésekre pedig nem államtitkárként megyek. Stratégiai gondolatokat viszont megfogalmazhatok a politikában is, és meg is kell tennem. Meg kell találni a politikum lelkiségét a világi hatalomban is, mert csak így lehet világformálást, kegyelmet, testvériséget, szolidaritást megjelentetve szolgálni a közéletet."Kritikusan egységre
Az elöljáró szólt arról is, hogy a közösség és vezetője a Biblia szerint egyenrangúak, és mindkettőnek Isten vezetésére kell hagyatkoznia. A világi vezetéstől független állampolgári szabadság ugyancsak reformációi örökség. „Ez magába foglalja azt a jogot, hogy az állampolgárok felléphetnek a vezetéssel szemben, ha az istentelen utakon jár; a vezetésnek pedig ezt el kell viselnie. A kritikus egységre törekvés ilyenkor helyénvaló, meg kell fogalmazni a véleményünket, nem bíráskodva, nem önérdekeinket hajszolva, hanem a közjó érdekében legjobb tudásunkat latba vetve, hogy a dolgok jobbra forduljanak" – figyelmeztetett.

Tekintély és szabadság
„A hatalom gyakorlása a hívő hatalomgyakorlóra azt a többletterhet rója, hogy a közjó szolgálata mellett a tekintélyelv és a szabadság egyensúlyát a hatalom eredeztetőjének szándéka szerint találja meg" – összegezte Köpeczi Bócz Tamás. „Minden hatalom felülről származik, és erkölcsi törvények szabályozzák. Ám Isten az, akié az ország – hiszen van terve a világgal –; a hatalom, amellyel tervét véghez is tudja vinni; és a dicsőség, amely egyszer nyilvánvaló lesz."A leányfalui reformációi emlékkonferenciáról itt olvashat.

Képek és videó: Füle Tamás