„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Szeretet, figyelem, természetesség
Csaknem százhúsz diák lakja a Kecskeméti Református Internátust, többségük a Kecskeméti Református Gimnáziumban tanul. Az internátus színvonala a legjobbak közé tartozik az országban. A pedagógusok szeretve szigorúak – állítja az igazgatónő –, figyelnek a diákokra, mindig tudják, hogy ki merre jár, és meghallgatják örömüket, bánatukat.
Ország Lilla négy éve lakik az internátusban. Szabadszállási szobatársaival négyen osztoznak a kollégiumi szobán. A végzős diáklány azt mondja, nem bánta meg, hogy az internátust választotta kilencedikben.
– Azt hiszem, azok a diákok tudnak könnyebben beilleszkedni, akik saját döntésük alapján jöttek ide, nem a szüleik nyomására. A koliban kialakult egy sajátos közösség, itt soha nem érzem magam egyedül. A nevelők barátságosak, mindenben próbálnak segíteni, akár tanulásról, akár valamilyen kérésünkről van szó. Négy lánynak persze nem könnyű egy kis térben együtt élni, de megtanultunk alkalmazkodni. Saját gondolatokat azonban elég nehéz megfogalmazni, amikor mindenki nyüzsög, beszél. A fürdőszobánk előtt is elég sokat várakozunk, és bosszantó, amikor reggel hatkor sorban megszólalnak a telefonok. Ami nehéz, az a nagyon szigorú időbeosztás, amibe tulajdonképpen nincs beleszólásunk. Rövidesen főiskolára, egyetemre megyünk, és ott nekünk kell majd beosztani az időnket, mindenről saját magunknak kell gondoskodnunk. Mivel itt a felnőttek rendelkeznek az életünkről, így talán az önállóságra, az önálló életre való készségünk nem fejlődik eléggé. Más kollégiumokhoz képest sokkal szigorúbban élünk, de ennek van előnye is, hiszen mindig érezzük, hogy fontosak vagyunk és az internátus biztonságos hely – fogalmaz Ország Lilla.Többségében Bács-Kiskun megyei diákok laknak a Kecskeméti Református Egyházközség fenntartásában lévő internátusban. Hatágyas, illetve négy- és háromágyas szobákat alakítottak ki a belvárosi épületben, a harmincöt szoba mindegyikéhez tartozik fürdőszoba is. A szomszédos konviktusban (étkeztető) finoman főznek, és csak az udvaron kell átsétálni a jó ebédhez. Az internátusban melegítőkonyha, konditerem és számítógépterem is szolgálja a diákok kényelmét, bár a wifi-kód titkos, mert nem szeretnék, ha a túlzásba vitt internethasználat elvonná a kollégisták figyelmét a lényeges dolgokról. – mondja Pálné Lencsés Szilvia igazgatónő.
– A gyerekeknek nyugodt tanulási körülményeket teremtettünk az internátusban. Otthonpótlóknak is kell lennünk, még ha nem tudjuk is ugyanazt a melegséget biztosítani, mint egy család. Izgalmas korban kerülnek hozzánk a fiatalok, így óriási kihívás, hogy segítsük értékrendjük kialakítását keresztyén elveink alapján. Már tizenkét éves kortól jönnek hozzánk, a kisebbek még sok támogatást igényelnek, főként a fiúk, így rájuk különösen odafigyelünk. Az első időkben elkísérjük őket a vonat- vagy buszállomásra, vagy idősebb társaikkal együtt engedjük el őket. Átnézzük a leckéjüket, segítjük, kikérdezzük őket – sorolja az igazgatónő.
Csak természetesen
A száz feletti létszám eleve megköveteli a rendet, de mint Pálné Lencsés Szilvia mondja, igyekeznek szeretve szigorúak lenni.
– Fontos, hogy amikor a diákok fáradtan hazaérnek az iskolából, érezzék, hogy várjuk őket, figyelünk rájuk. Azt tapasztaltam, hogy a fiatalok szívét a természetes viselkedéssel lehet leginkább elnyerni. Nem vágynak sokra, csak arra, hogy empátiával, szeretettel meghallgassuk őket. Másrészt árgus szemekkel figyelnek minket, hogyan reagálunk kritikus helyzetekben, miként oldunk meg egy-egy problémát, tudunk-e örülni, bánkódni velük. A kamaszkor elharapódzó érzése „az engem nem szeret senki". Nem kell különleges továbbképzés ahhoz, hogy észrevegyük, ha valaki rossz passzban van. Összesen kilencen dolgozunk az internátusban, komoly keresztyén munkatársakkal vagyok körülvéve, és ez nagy ajándék a diákoknak és nekem is – teszi hozzá.Szigorú szabályok
Az internátusban szigorú szabályok szerint élnek a gyerekek. Reggel hatkor kelnek és este tízkor takarodót fújnak. A diákok többsége három óra körül ér vissza az iskolából, de túl sok szabadidejük nincs, mert délután négytől este hétig tanulás és szilencium a program. Délután négy óra után csak kilépő papírral mehetnek ki a gyerekek a városba, ez a biztonságukat szolgálja, hiszen a nevelők mindig tudják, hogy ki merre jár és mikor tér vissza. Este a vacsora után rövid kikapcsolódásra, beszélgetésekre van még lehetőség, majd elcsendesedik az internátus. Ha valaki még szeretne késő este tanulni, megteheti a tanulószobában este tizenegy óráig. Ezzel a lehetőséggel gyakran élnek a diákok, különösen az érettségire készülők. Éjjel azonban pihenni kell, a saját laptopokat és mobileszközöket sem szabad használni a szobákban.
Színes programok
Idén huszonöt éves az internátus. Az ünnepségek sora jubileumi kollégiumi istentisztelettel kezdődik, ahol a gyülekezet közösségében adnak hálát Istennek a nevelési-oktatási intézményért.
– Több rendezvényünk is lesz, meghívjuk a régi nevelőket, diákjainkat, de természetesen gondolunk a mostani diákokra és pedagógusokra is. Nagy konferenciát szervezünk, ahová az ország összes református internátusának nevelőit hívjuk. A pedagógusok azt kérték, hogy a lelkünket megerősítő témákkal foglalkozzunk. A diákoknak kollégiumi napot, fordított napot és színes programokat szervezünk. Az egyik kollégám 25 km-es gyalogtúrára hívja az érdeklődőket. Tartunk majd 25 órás dicsőítést is, amire a város egyházi kollégiumának diákjait is várjuk. Játékos vetélkedőre hívjuk a városi kollégiumokat, ez jó lehetőség arra, hogy új barátságok, kapcsolatok szövődjenek.
„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak." (Zsoltárok könyve 127. rész 4 vers)