Ezen a héten vasárnapig (június 18.) jelentkezhetnek arra az ökumenikus zarándoklatra, amelyet július 15. és 21. között rendeznek a Dunántúlon katolikus, református és evangélikus összefogással. Az egyik református szervező, Katona-Hegedüs Anna kérdésünkre úgy fogalmazott: Isten elér a város zajában is, de aki kiszakad a hétköznapokból máshogyan is meghallhatja az Úr hangját. „Egy ilyen zarándoklat alkalmával elengedjük jól megszokott kereteinket, amelyek elhitetik velünk, hogy jól vagyunk, és nincs szükségünk többre” – magyarázta. „A szabad ég alatt talán könnyebb, legalábbis más módon is számot vethetünk az életünkkel. Ha elhagyjuk a komfortzónánkat, a magunkról és másokról alkotott, biztosnak vélt tudásunk megdőlhet. Hiszen, közben olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akikkel nem feltétlen beszélünk közös nyelvet, máshonnan jövünk, mások az előfeltevéseink.”

Az ökumenikus zarándoklat ötletét egy tavalyi meghívás adta. Anna így mesélt erről: „Halmos Ábel atya, a bakonybéli monostor perjele meghívott más evangélikus és református lelkészek között engem is a Szent Márton-zarándoklatra. Közös áhítatot is tartottunk. Ez indított arra, hogy a reformáció évében szervezzünk egy közös zarándoklatot.”

A református teológus hangsúlyozza: a kezdeményezésnek nem célja, hogy úgy tegyenek, mintha nem történt volna egyházszakadás, és ne szenvedett volna el mindkét fél sérelmeket. Épp ellenkezőleg: ezzel is szeretnének közösen szembenézni, és a kiengesztelődést munkálni. Az öt napig tartó zarándoklatnak a reformáció öt soláját (egyedül a Szentírás, egyedül hit által, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus, egyedül Istené a dicsőség) választották témájául, az első két nap után pedig bűnbánati napot tartanak, amelyben a bocsánatkérésnek is helye van. „A lelki ívben, amit bejárunk, a bűnbánattartás napját előzi meg a hit napja, majd a kegyelemé követi. Ugyan a kapcsolat megtört Isten és ember, ember és ember, az ember és a teremtett világ között, a kegyelem ezt helyreállíthatja, ha megelőzi a bűn felismerése és a megbocsátás. Ez igaz a felekezetek közötti kapcsolatokra is.”

A kiengesztelődés arra is alkalmat nyújt, hogy számot vessenek mindazzal, ami közös alapot jelent valamennyi keresztyén felekezet számára – tette hozzá Katona-Hegedüs Anna. „Megünnepeljük azt, amit mindannyian elfogadunk: a keresztséget. A solák pedig azért jelentenek erős alapot, mert a Szentírás, a hit, a kegyelem és Krisztus mindenki számára a fontos. Ezen kívül a közös ima is összeköt minket, és azok a zsoltárok és himnuszok, amelyeket mindannyian jó szívvel tudunk énekelni, imádkozni.”

A Ménfőcsanaktól Bakonybélen át Pápáig tartó úton Pannonhalmára és Bakonybélre is ellátogatnak a résztvevők. Az evangélikus, katolikus és református zarándokoknak naponta 20-25 km-t kell gyalog megtenniük. Egyszerre indulnak, egyszerre tartanak pihenőt és együtt fogyasztják el a napi betevőt is. A túrázók a lassabban haladókhoz igazodnak, ezzel is elősegítve a csapategységet. A közös séta alkalmat teremt a beszélgetésekre, a szervező szerint a jóleső fáradság miatt ilyenkor mindenki őszintébb. „Szeretnénk közelíteni egymáshoz, nevén nevezni dolgokat, gyógyulni és megbocsátani. Erre Krisztus tesz képessé minket. Egy dolog, hogy mit gondolunk a másik teológiájáról, de a történelmünk közös. Még a reformáció emlékévében sem gondolkodhatunk csupán ötszáz évben, hiszen kétezer évről, de az Ószövetségről, sőt, a világ kezdetétől eltelt időről van szó, amikor a gyökereinket kutatjuk. Ne engedjünk el olyan értékeket, amelyekkel egymást is gazdagíthatnánk! Ez alatt a néhány nap alatt kitesszük magunkat a közös gondolkodásnak is. A türelem és az elfogadás fogalmai is árnyalódhatnak, hiszen ezeket kell gyakorolnunk egymás és önmagunk felé is egy ilyen út során. Az Istenbe vetett bizalom is egészen új értelmet nyerhet, hiszen ilyenkor fel tudnak erősödni olyan egyszerűnek tűnő dolgok is, mint az esőtől vagy a darazsaktól való félelem, hát még a hitünket érintő kérdések. Semmi sincs teljesen bebiztosítva, de hisszük, hogy a Teremtő gondoskodását megtapasztaljuk.”

Azt remélik, a zarándoklat után a résztvevőknek nyitottabb, őszintébb lehet a kapcsolódásuk a más felekezetekhez tartozó keresztyénekkel. Katona-Hegedüs Anna azt mondja, talán lesz, akinek ez lesz az első alkalom, hogy meg mer szólítani valakit, akivel korábban nem ült volna le egy asztalhoz. Az azonban nem cél, hogy bárki saját identitását feladja. „Én olyan családban nőttem föl, ahol természetes volt, hogy szenteste elmegyünk a katolikus és a református templomba is. A húgom ministráns volt, én református teológus lettem. Az ökumenét teológusként és keresztyén emberként is fontosnak tartom. Jézus a főpapi imájában imádkozott azért, hogy „egyek legyenek” – ez a zarándoklat jelmondata is. Ez vezérel abban, hogy bekapcsolódjak az ökumené munkálásába, a tőlem telhető módon. Az az alapvető vágyunk, hogy a zarándoklaton közelebb kerüljünk Istenhez, egymáshoz és a teremtett világhoz is.”

Az ökumenikus zarándoklatról és a jelentkezés módjáról itt tudhat meg többet.

Képek: Füle Tamás