Ézsaiás könyve 55. rész 11. vers: 

…ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghez viszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Isten a csapadékhoz hasonlítja az igét, amellyel megtermékenyíti a talajt, életre kelti a benne szunnyadó erőt. Abban a biztos tudatban küldi a földre, hogy lesz eredmény, akár hószállingózásról, akár tartós esőzésről van szó. Ő alkotta a víz, a termőföld és a mag együttműködésének törvényét, így nem kételkedik az eredményben. Termés bizonyosan lesz, csak ki kell várni. Beszéde ugyanígy hatással lesz hallgatóira, ha nem azonnal, akkor később.

Jézus Krisztus, a testté lett Ige az evangélium üzenetének középpontjában áll. Megváltó szeretetéről szól az írott ige, ami nem mindig hat olvasóira azonnal és látványos módon.

Márta néni kapott egy számítógépet az Amerikába készülő unokájától, s megtanulta, hogyan működik a levelezés. Élvezte a rövid, de szellemes íméleket, aggódott egy hegyi túra miatt, megkönnyebbült az arról szóló beszámoló olvastán. Arra sem ő, sem a fiú szülei nem számítottak, hogy Frigyest beszippantja egy vallási közösség. Az új „családja” elvárásainak megfelelően a fiú nem tarthat velük kapcsolatot, abba kellett hagynia a tanulmányait, csak a vezető által kijelölt lányt vehette feleségül. Mindez két évtizede történt, Márta néniből azóta nagyon összetört nénike lett, s talán dédnagymama is. Már a gép sem ugyanaz, mint amivel első üzeneteit írta. Nem tudja, az unokája megnyitja-e még valaha a régi postafiókját, de a rövid hírleveleit azóta is rendszeresen elküldi. Nem titkolta el, hogy az események szétzilálták a családot, de mindig hangsúlyozza, Jézus Krisztus szeretete megtartotta őket. A néhány évre különváló szülőket összebékítette, az ő rákos daganata is jól operálhatónak bizonyult és az utókezeléseket is könnyebben viselte a vártnál.

A levelekben mindig ott az evangéliumi üzenet: Frigyes bármikor hazajöhet, hozhatja a feleségét, azóta talán megszületett gyermekeit, a szülői házban várják.

Márta néni sokkal ritkábban sír, mint régen, de a kedve olykor elmegy az írástól a hiányzó reflexiók miatt. Olyankor felhív, s arra kér, hogy imádkozzunk együtt. Frigyesért, az amerikai és az itteni családjáért. Ha a hangulata olykor borúsabb is, tudja nagyon jól, hogy a fiú által valaha hallott beszédek Isten kegyelméről nem lehetnek hatástalanok. A talán elolvasott üzenetekben megnyilvánuló szeretet arról tanúskodik, hogy van út haza. A reménység pedig él, hogy Jézus Krisztus hívása igenlő válaszra talál valamikor.