– Nyolcvan százalékos támogatottsággal választották meg esperesüknek a baranyai lelkipásztorok. Hogy érinti ez a magas arányú bizalom?
– Jó érzés és sok erőt ad ez a támogatás a következő időkre, van benne bizalom is felém, de azt is látom benne, hogy az elmúlt három év nem volt egyszerű. Nem panaszkodhatunk, az egyházkerület és a baranyai egyházmegye átmeneti ügyvivőjeként Szloboda József északpesti esperes mindent megtettek értünk. Ez a választási eredmény mégis azt mutatja, hogy az egyházmegye szerette volna visszanyerni az önállóságát, és a régi mederbe terelni az életét. Ebben a 80 százalékban benne van az elhatározás, hogy rendeződjenek itt a dolgaink.

Kapcsolódó cikkünk:
„Kötelez az elmúlt négyszázötven évre tekintve az elődeink hűsége, akik ennél sokkal nehezebb időkben is kitartottak a gyülekezetek és az egyházmegye mellett” – mondta beiktatásakor Wébel Zsolt, majd hozzátette: esperesként a krisztusi, tiszta evangélium hirdetését tartja szem előtt, a lelkésztársakkal való kapcsolattartás közvetlenségét, a segítőkész hozzáállást, valamint a közös igeolvasást és imádságot. 
Beszámolónkat az esperesbeiktatásról itt olvashatja:
Beiktatták a baranyai esperest 

– A 2024. január 13-ai egyházmegyei közgyűlés megválasztotta a baranyai tisztségviselőket, megkezdődhet a közös munka. Esperesi programjában úgy fogalmazott, szeretne jó munkatársi csapattal együtt dolgozni, attól is függetlenül, ha valamelyikük esetleg a három évvel ezelőtti választáskor a korábbi esperest támogatta. Miért tartja ezt fontosnak?
– Volt némi megosztottság az egyházmegye lelkészei között. Három évvel ezelőtt voltak, akik az előző esperest, Győrffy Bálintot támogatták, és voltak, akik engem, szinte fele-fele arányban. Szeretném ezt a megosztottságot föloldani, hogy együtt dolgozhassunk az egyházmegye érdekében. Ebben az új helyzetben már nem az a lényeges, hogy ki kit támogatott, hanem hogy alkalmas szolgálattevők kezdhessék meg a munkát, köztük a kipróbált, tapasztalt, akár több évtizede a megyében szolgáló lelkipásztorokkal és presbiterekkel.

– Úgy fogalmazott, szeretne gyülekezetközpontú vezetést. Mit jelent ez?
– Az egyházmegyét a gyülekezetek közössége alakítja, és szeretnénk is, ha a megyei találkozókon minél több gyülekezet képviseltetné magát, hogy megismerjék egymást. Van egy nemzedékváltás is, a régi, hitvalló református atyafiak már megöregedtek, sokan el is távoztak közülünk. Egy újabb nemzedék nőtt fel ez elmúlt három évtizedben, mióta itt szolgálok az egyházmegyében. Most már ők kell, hogy legyenek a gyülekezetek meghatározó tagjai. A presbitériumokban is sok helyen fiatalodás történt – szükséges, hogy az egyházmegye közösségébe is minél inkább bevonjuk őket.

– Előrebocsátotta, hogy szeretné erősíteni a gondnokok és a lelkészek együttműködését is.
– Sokszor úgy vagyunk vele, hogy amíg én valakit betanítok, addig háromszor megcsinálom azt a munkát. Volt idő, amikor a lelkészek inkább maguk végezték el azokat a feladatokat is, amelyeket nem nekik kellett volna, vagy amelyek közül néhányat átadhattak volna a gondnoknak vagy a presbitereknek. Ma már annyival sokrétűbb a lelkészi szolgálat, hogy fizikálisan sem lehetne ezt bírni, és nem is értünk mindenhez mi, lelkészek. Ezért amennyire lehet, sokkal inkább be kell vonni a főgondnokokat, presbitereket – nemcsak a magunk kímélése céljából, hanem mert a gyülekezetre is jó hatással van, ha minél több ember oszlopos tagja a közösségnek és megoszlik a felelősség. Ez összhangban van azzal a közegyházi törekvéssel is, hogy lelkészek és főgondnokok együtt vállaljanak felelősséget az egyházért.

– Célként tűzte ki a lelkészek és a lelkészcsaládok pásztorolását is. Ideális esetben az esperes feladatai között talán az első lenne ez a fajta melléállás.
– Szükséges vezetni a hivatalt is, de elsősorban nem hivatalnok szeretnék lenni. Sokkal inkább a lelkigondozói beszélgetésekre helyezném a hangsúlyt. Az első félévben a lelkészi főjegyzővel, Rácz-Vekerdi Jánossal együtt szeretnénk itt, a megyében minden lelkipásztort meglátogatni. Az elmúlt harminc évben persze többé-kevésbé megismertem a lelkész társakat, de sok fiatal szolgatársunk is van. Örülünk ennek a megfiatalodásnak, ugyanakkor talán még nagyobb a generációs szakadék a mostani fiatalok és a már évtizede itt szolgáló nemzedékek között, mint amikor a mi nemzedékünk ide került fiatalon. Szeretnénk megismerni őket, bevonni az egyházmegye közösségébe. A lelkészcsaládokra is figyelmet kell fordítani, hiszen a lelkipásztorok házassága is ki van téve a mai kor kihívásainak – a legjobb terápia mindig a megelőzés.

– Ha már a fiatal lelkipásztorokat említi: a Parókia portálon is beszámoltunk a Szigetvár környéki gondozó egyházközség fiatal lelkészházaspárjának a szolgálatáról. Ennek az új egyházközségi formának a kialakítása a Baranyai Programtanács munkájának is köszönhető. Míg Baranyával kapcsolatban korábban gyakran a lemondás hangján szóltak, az utóbbi időben egyre többször megszólalt a bizakodás hangja.
– Valóban nagy változás ez. Nagy segítség az egyházkerület részéről az, ami lehetővé teszi, hogy a korábban létbizonytalanságban lévő gyülekezetek megerősödhetnek, hiszen lelkipásztoraik most havonta stabil jövedelemhez jutnak, így hosszú távon biztosítva van a szolgálat lehetősége számukra – régebben volt olyan hónap, amikor nem is tudta fölvenni a lelkész a fizetését, mert nem volt befizetés, sem tartaléka a gyülekezetnek. A fiatal lelkészeknél, akik akár gyermekeket is nevelnek, azért ez nem mindegy. Ez bizakodásra ad okot. Egyéves távlatból pedig most már meg tudjuk vizsgálni a gondozó gyülekezetekkel kapcsolatos tapasztalatokat is. Bízunk abban is, hogy a jó példák még több fiatal lelkipásztort vonzanak majd ide. Szükség van utánpótlásra a megyében, hiszen az anyaegyházközségekben is vannak üres helyek, és több lelkészünk is hamarosan nyugdíjba vonul.

– Mit gondol, az elmúlt három évben valóságosan gyógyultak a sebek Baranyában?
– Ha lehetnek is még nem látható sebek a szívekben, gondolatokban, ahogyan elindul az egyházmegye gyakorlati működése, a mindennapokban tovább fognak oldódni ezek is – ebben bízom.

Kép: Füle Tamás