Varga Zsoltné Miletics Mária Györgyi egyénisége, rátermettsége és szakmai felkészültsége miatt is kiváló alsó tagozatos nevelő. Önbizalma, akaratereje, lelkesedése mindig segít a nehézségek leküzdésében. Nála nincs bezárt ajtó tanítás után sem – hangzott el a Benda Kálmán-díj átadásakor. A Ceglédi Református Általános Iskola tanítója a Parókia portál kérdéseire is szívesen válaszolt.

A méltatásakor azt mondták, hogy örömforrásnak tekinti munkáját.

Igen, nagyon szeretem a munkám, de csendben, szerényen dolgozom, nincs bennem szereplési vágy. Nagyon örülök a díjnak, büszke is vagyok rá, de ezt elsősorban a családomnak, a férjemnek, a gyerekeimnek és a munkatársaimnak köszönhetem. Jó érzés bejárni az iskolába, összeforrt kis csapattal dolgozom együtt, kollégáimmal mindig, minden körülmények között számíthatunk egymásra.

Azt mondja, hogy nem szeret rivaldafényben lenni, akkor talán szívesebben beszél az iskolájukról.

Három épületben működik az iskolánk. Én hosszú ideje elsősökkel és másodikosokkal foglalkozom egy különálló épületben. Itt hat osztályban tizenkét nevelő és egy pedagógiai asszisztens dolgozik a kicsikkel. Reggel nyolctól délután fél ötig az iskolában vagyunk. A tanítói gárdánk erőssége, hogy mindig segítjük egymást, és a fiatalok is komolyan veszik a munkájukat. A tanítói munkámban az egyik legnagyobb csodának azt tartom, ahogyan látom fejlődni a gyerekeket. Az iskola vezetősége hála Istennek hozzájárult, hogy mindig a 6-8 éves korosztállyal foglalkozhatom.

Jó látni, ahogyan ráébrednek a világra?

Ez a legszebb. Amikor bejön a kis elsős, sokszor még a színeket sem ismeri, nem tud cipőt kötni, késsel-villával enni, és úgy lép feljebb a harmadik osztályba, hogy már olvas, számol, rajzol, és fejlődik a kézügyessége. Számomra ez a csoda.

Ehhez pedig ön is hozzátesz. Hogyan emlékszik a tanáraira?

Jó szívvel a középiskolai tanáraimra emlékszem, ők már látták akkor is, hogy valószínűleg a tanítás felé veszem majd később az irányt. Érdekes, hogy az alsós tanítóimról inkább az maradt meg benne, hogy gyakran kivételeztek, és ez nagyon rossz volt nekem. Még akkor is, ha ennek az előnyeit néha én is élveztem.

És ön nem kivételez?

Nem! Megfogadtam, hogy én soha nem fogok kivételt tenni. Ezt a szülők is tudják. Szeretem mindenkinek a munkáját egyenlő mérce szerint, reálisan értékelni.

Mit gondol, miben tér el a református iskola az önkormányzatitól?

Más az alap. Áhítattal kezdjük a napot. Felolvassuk a napi igét, majd megbeszéljük azt. A gyerekek már elsőben is szépen imádkoznak, elmondják saját gondolataikat az igéről. Kapcsolatot teremtenek az Úrral, imádkoznak, hálát adnak, bocsánatot kérnek. Kis apró lépések ezek a hit útján. Az első lépést azonban a szülők tették meg azzal, hogy hozzánk íratták be a gyerekeiket. Az csak később derül ki, hogy mi tudtunk-e hozzátenni az életükhöz.

Mások a hitben nevelkedő gyerekek?

Csak remélni tudom, hogy így van. A beiratkozáskor is azt mondom a szülőknek, hogy a gyerek itt alapvető műveltséget kap már azzal is, hogy megismeri a Bibliát. Sokszor a gyerek viszi el a szülőt a gyülekezetbe vasárnap. Nálunk is rosszalkodnak a gyerekek, de azt tapasztalom, hogy nincs nagyon csúnya beszéd, és durva verekedés. Talán szebben szólnak egymáshoz, ebben is érezni a különbséget.

Mit szeret a legjobban a hivatásában?

Nagyon fontos számomra a gyerekek kötődése. Amikor eljöttem ma, akkor is kérdezgették, hogy „Györgyi néni, mikor jössz?” Vannak olyan szülők, akiknek már tanítottuk a nagyobb gyerekét, és a kicsit is hozzánk íratják be, amikor elsőbe megy. Ez fontos visszajelzés nekünk arra nézve, hogy talán jó az, amit teszünk.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz